Ezek többségükben tipikusan olyan dolgok, amelyek az internet egy olyan életszakaszában jöttek létre, amikor még nagyon őj volt az egész, ezért ma már viccesnek tűnhet az akkor nagy dolognak számító kísérletezés. Akkoriban a weben még minden új volt. A HTML és JavaScript gyerekcipőben jártak, a legtöbb technológia nem volt rendesen dokumentálva, tele volt minden korlátozással, bugokkal, egyféle böngésző volt, és gyakorlatilag egyféle operációs rendszer (bár a Linux már 1991-ben megszületett, de 1995 környékén még alig használta valaki)...egy teljesen más közeg volt mint amit ma internetként ismerünk. Közlési eszközként pedig az emailtól kezdve a játékprogramokon, videó streamingen át a weboldalakig bármit felhasználnak. Sőt még offline esemény is lehet, mint például Alexei Shulgin, orosz származású művész 1997-ben, Bécsben bemutatott "Real Cyberknowledge for Real People" című performansza, de vele kapcsolatban muszáj megemlíteni a Form Art-ot is, ami HTML űrlapok különféle formában való megjelenítése volt.
 |
| Alexei Shulgin, Form Art, seen via Netscape 3.04 |
Egy interjúban Alexei Shulgin állítása szerint ez a korszak a nem volt igazán a tudatos művészeté, inább csak játszottak az internet nyújtotta lehetőségekkel. Az interjúban megemlíti azt is, hogy az első Form Art alkotásokat Budapesten csinálta 1997-ben a C3 alaptvány egyik programján belül.
Én ezen csak hümmögök, ugyanis én körülbelül egy évvel korábban, 1996 körül csináltam hasonló dolgokat, gyártottam HTML formokat művészi célból, szövegekkel együtt... és írtam olyan szoftvert ami verseket írt magától egy több ezer szavas szótár segítségével, de mivel egy kis faluban éltem senki nem tudott róla.
A The Thing nevű kezdeményezés is ebből a korszakból van. Ezt a projektet egy Wolfgang Staehle nevű videóművész alapította, aki később arról lett ismert, hogy ő rögzítette 2001 szeptember 11.-én a World Trade Center összeomlásáról azt a videót, ami bejárta az egész világsajtót. A The Thing szerintem a legkorábbi net.art csoport, még jóval az internet elterjedése előtt a BBS-en keletkezett 1991-ben, elsősorban a művészettel kapcsolatos elméleti dolgokkal foglalkozott. A The thing-hez hamarosan sokan csatlakoztak, majd elindultak a külföldi változatai is, először 1992-ben Bécsben, majd 93-ban Berlinben.
 |
| The Thing website (circa 1998) |
A SITO nevű művészcsoport is a legelső online kezdeményezések között van, még az is lehet, hogy ez az első online alakult művészcsoport, 1993-ban jött létre, Ed Stastny alapította és ő foglalkozott a csoport technikai háttérmunkálataival is. Az oldal tárolásásra anonymous FTP szervereket használtak, mindenféle művészt díjazás nélkül, ingyen befogadtak és az internet történetében először itt voltak online képgalériák és ezekből a galériákból alakult ki az Artchive. A "SITO" neve eredetileg "OTIS" volt ami az "Operative Term is Stimulate" elnevezés rövidítése, ezt a szót megfordították és ebből lett a SITO név. Olyan projekteket indítottak mint a Hygrid, ami díjat is kapott annak idején, Ez egy képekből generált rács, amiben a jépeken link van - ez ma már nevetségesnek tűnik, de ne feledjük, hogy 1995-ről van szó.
A net.art első igazi provokátorai a 0100101110101101.org alapítói, Eva és Franco Mattes voltak, 1994-ben találkoztak Berlinben és azóta is együtt dolgoznak a site a mai napig aktív. Az ő munkáik az internet etikai részét és a politikát értintő problémáival is foglalkoznak, az elejétől fogva belementek keményebb dolgokba is és valószínűleg ez volt az első ilyen online művészcsoport.
1995-97 között Mattes-ék múzeumokat jártak végig és ismert művészi alkotásokról elloptak egy-egy apró darabkát, többek közt Duchamp, Kandinsky, Beuys alkotásaiból...és ezeket kiállították egy üveg kabinban aminek a címe "Stolen Pieces" (Lopott darabkák) lett. Többek között Duchamp híres piszoárjából is volt itt egy apró porcelándarabka, vagy Alberto Burri festményéből egy bőrdarabka.
Később különféle játékokat, internetes oldalakat manipuláltak és provokáltak, mindenféle tömegs utcai performanszokat rendeztek, csináltak egy nem létező filmet "United We Stand" címen - ezeket nem az interneten csinálták, hanem a valóságban az internetet csak közlési felületnek használták.
De csináltak online projekteket is, például 1998-ban lefoglalták a vaticano.org domain nevet, hogy a Vatikán ne tudja ezt a nevet használni...a vaticano.org a mai napig egy fehér, üres oldal. Klónoztak, lemásoltak más weboldalakt, majd átírták annak a tartalmát.
Ők csinálták az internet egyik első álhíres átverését a Darko Maver nevű fiktív szerbiai művész kitalálásával. Egy művész-hőst kreáltak belőle, aki mindenféle hősies dolgot csinál a volt Jugoszláviában és akit végül meggyilkoltak. A fotókat a haláláról úgy szedtek össze az internetről pl. a rotten.com-ról, ezzel az egésszel átvertek mindenkit pl. a Velencei Biennálén még 48 órás tisztelgést is tartottak Darko Maver emlékére, utána meg kiderült, hogy átverés volt az egész...ezzel óriási vitákat váltottak ki akkoriban.
A következő nagyon korai internetes művészi projekt az irational.org-volt, amit Heath Bunting brit művész indított 1998-ban. Az "Own, Be Owned or Remain Invisible" projekt volt az első és azóta is működő webes alkotása, ami egy egyszerű weboldal, tele linkekkel (hypertext) és a linkek különféle domainok-ra mutatnak, amelyek vagy valakinek a tulajdonában vannak, vagy most épp nem, de régebben igen és épp eladásra vannak felkínálva... vagy esetleg, akkoriban (1998) még nem is voltak regisztrálva. 1998 óta nagyon sok idő telt el, így ma már az összes, az oldalon lévő domain regisztrálva van, de a tulajdonosai azóta sokszor változhattak, vagy épp újra valamelyik domian szolgálatató tulajdonát képezik. Ez a projekt is gyerekesnek tűnik ma már, de ez akkoriban, amikor készült érdekes volt és egy csomó kérdést felvetett az internetes tulajdonjogokkal kapcsolatban.
Szeretném még megemlíteni Olia Lialina nevét, aki egy orosz internetes művész, műkritikus, kurátor. Ő csinálta a "My Boyfriend Came Back from the War" című egyik első történetmesélős projektet az interneten ami egy IFRAME-ket használó, egyszerű HTML oldal, gif animációkkal. A mai szemmel nézve nagyon egyszerű, de abban az időben, 1996-ban az első ilyen oldal volt. Olia Lialina Moszkvában tanult, de nála is volt egy rövid időszak, éppen úgy mint a fent említett, szintén orosz Alexei Shulgin amikor Budapesten a C3-ban tanulhattak.
A "My Boyfriend Came Back from the War" a mai napig működik és megnézhető, itt lehet megnyitni.
A C3-at muszáj megemlíteni, mivel több művészzel kapcsolatban is felbukkant a szervezet neve és mivel az egyik legkorábbi, legfelvilágosultabb közép-európai, művészeti Nemzetközi Kortárs Mûvészeti Hálózat volt és a ma Magyarországon a hivatalos gyűlöletpropaganda-célpont Soros György alapította. Nemzetközi és magyar diákok százai tanulhattak itt ingyen egész Közép-Európából, művészi folyóiratok tucatjainak volt egy az inkubátora. Többek között én is innen tudtam megszerezni magyar nyelven azokat az első olvasmány élményeimet, aminek azt köszönhetem, hogy megértettem mi is az a kortárs művészet. A C3 ma már nem működik, de weboldala még elérhető.
Nagyon izgalmas korszak volt ez. Én 1988 körül kezdtem programozást tanulni egy PMD 85-ös számítógépen, ezutána egy ZX Spectrum-om volt (Didaktik M) és ezt követően találkoztam az első PC-vel középiskolában, ahol adatbázis programozást tanultam DBASE III-ban, meg ehhez hasonló dolgokat amire már nem is emlékszek. Azokban az években minden teljesen más volt mint ma, az Internethez nem volt hozzáférésünk, az csak később, talán 1995 környékén. Nem szeretek nosztalgiázni, így nem is írok erről sokat, csak mégis eszembe jutott, hogy milyen volt az első webszerver teleptése, az első Delphi-ben írt webalkalmazás ami annyira fagyott, hogy minden harmadik oldal-lekérés után újra kellett indítani a számítógépet...és hasonlók, még nem voltak igazán jó nyílt forráskódú szoftverek, csak a Windows alá írt, zárt rendszerek...nagyon más volt minden.
Teljesen belefeledkeztem ebbe az egészbe, végül is ez a korszak volt a lázadó, punk, underground korszakom...amikor elmenekültem otthonról, meg még hittem a művészet erejében...mosoly,
Lassan fél négy, torna, box, zuhany, séta C.vel.
G. felől olyan tartózkodást érztem tegnap, ami teljesen nyilvánavalóvá tette a számomra, hogy valószíűleg már nem akar tőlem semmit. Én komolyan gondoltam azt, hogy megpróbálom helyrehozni amit elcsesztem, de nem szeretnék kényszer és teher lenni senkinek. Ezt muszáj lesz elfogadnom, nem lesz könnyű, de mit tehetnék? Még két hét és London-ban új életet kezdek, muszáj lesz lelkileg helyrerázódnom, iszyonú nagy stressz lesz az első hónap. és ez így nem jó, zombinak érzem magam. Az én hibám az egész, hogy ide jutottunk, de nem tudok változtatni azon ami történt és nem tudok úgy kommunikálni, hogy azt érzem, hogy a másik oldalon már elmúlt minden és valójában semmiféle valós közlési hajlandóság nincs már, már nem vagyok igazán fontos - amit megértek azok után amiket csináltam. Ötletem sincs, ennyire tanácstalan soha nem voltam még...elképesztő, hogy ide jutottunk, kb. egy olyan kommunikációtól...ahol minden témáról, mindig folyamatosan tudtunk csacsogni meg nevetni, napi többször, órákon keresztül...most meg semmi. Fekete lyuk és csend.
Tegnap végül nem csináltam zabálós estét, csak salátát ettem, amit bánok, utána elaldtam, iszonyú szomorúan... de majd ma délben bepótolom néhány Pret-es szendviccsel és salátával. És holnap már szabadság, tök egyedül leszek két napig, Csak olvasni fogok amíg T.ék vissza nem jönnek Skóciából. Ma még taxival hazajöhetek C.hez is délben, mert a kutyasétáltatós nő szarott rá jönni tegnap és ma sem jön. Végül is...minden szar, de legalább lassan közeleg a tavasz...
No comments:
Post a Comment