képek, betűk

Gyerekkoromban az anyai nagyszüleim házában volt egy ajtó, ami magasabb volt a többinél valami miatt, nem tudom az okát, de az ajtó egyik oldala be volt vonva egy festménnyel, ami nekem mindig lekötötte a figyelmemet, de annyira, hogy szinte mindig azt nézegettem, természetesen fogalmam sem volt arról, hogy ki festette, sőt valószínűleg arról se, hogy az egy festmény, csak tetszett. Sokkal később jött elő az emlékeimből, amikor Alfons Mucha munkáival ismerkedtem, hogy az ott gyerekkoromban az ajtón valójában az ő egyik képe volt, egészen pontosan a "Summer" című alkotása.

Alphonse Mucha, Summer

Mucha élete tragikus véget ért, 1939-ben a szláv nacionalizmusa és a zsidó gyökerei miatt a nácik börtönbe zárták, ahol egy tüdőfertőzés szövődményébe belehalt. Szerintem közepes tehetségű képzőművész volt, semmiképpen nem sorolnám őt a jelentős alkotók közé, inkább egy jó szaktudású mesterember volt, aki giccseket készített, van néhány jobb munkája, a "Summer" is ilyen, de a festményei számomra befogadhatatlanul borzalmasak.

Tandori Dezső verseket olvasgattam a reggel, mielőtt indultam volna munkába, nagyon kedvelem a művészettörténeti publicisztikáit, de a verseivel továbbra sem sikerült megbarátkoznom, a grafomán költők sajnos túl sok szöveget írnak, én ennek soha nem voltam a híve, szerintem verset írni csak akkor szabad ha tényleg van mit kiadni, mondani. Tandorinak nagyon sok verse van és csak kevés jó, például a "Szonettkoszorú" című versciklusának vannak jó részei, de még abban is sok a formalizmus, a különleges nyelvjáték érdekében a mondandó elsikkad és elveszik, ennek én így kevés értelmét látom. de ez nagyon szubjektív.


Tandori Dezső:
Szonettkoszorú

1.

Végtelen sejtelmével indulok.
Indulatos sejtek végestelen
célozgatják, ami élettelen
célbaérésként egyszer közre-fog,

másszor, általa-magánzó, vagyok
ón-zsineg, melyhez mérendő elem
nincs, s nincs az egyetlen guriga sem,
melyről se-mélybe leforog, a dob,

marad a haladás vízszintese,
se-buborék, más anyag mímese,
de ha így: mi értelme bármi szónak?

„Lombot” – lássam! – félrehajtom magam,
„madarat” – mit mímelek untalan! –
e lombtalan, madártalan fasornak.


Ez egy jó vers szerintem, főleg az első versszak tetszik, sokat írt, túlságosan sokat és jókat is, de sok írásán azt érzem, hogy csak azért írta, mert írnia kellett, elfogadom: csak nem tudom értékelni igazán. Talán azért nem volt mondandója, mert túl hosszú ideig élt egy helyen. Egy idő után, ha nincs élmény, vagy történés, vagy valami amiről érdemes értekezni, akkor megbicsaklik a mondandó és a szöveg célja végül is a közlés, még akkor is, ha esetleg úgy tesz az ember mintha semmit nem akarna mondani: és talán épp ez a "nemakarás" a legdühüdtebb közlési kényszer.

Ez egy szép hosszú nap lesz, remélem kevés konfliktussal, hétvégén már karácsony, erről megint az jut eszembe, hogy miket terveztem titkon a fejemben, hogy találkozunk g.-vel, azt írja hiányzok neki, de ha próblok közeledni, akkor csak egy szmájlit küld, valószínűleg nagyon sok a gondja és nincs jól, aggódok érte, de nem tudom hogyan segithetnék. Vele lenni, benne lenni, ölelni, csendben lenni, mozdulatlanul maradni. Makacs, makacsabb a makacsnál, gigamakacs, de nem baj, én is az vagyok és megvárom amíg kimakacskodja magát.
Zs. meghívott magukhoz karácsonyi vacsorára, nem tudom, hogy elmegyek-e vagy sem, nem nagyon vágyok másra csak vele lenni, csak fogalmam sincs, hogy hogyan.

Nevetek, nevessetek ti is velem és rajtam! Vettem bitcoin-t. Van 0.000100 bitcoinom. 15 fontért vettem, néhány évvel ezelőtt elkezdett érdekelni a pénzügyi befektetés, csak eddig bátortalan voltam hozzá, de most szerintem veszek részvényeket meg értékpapírokat is (ezek sokkal stabilabbak és biztosabbak mint a bitcoin féle virtuális pénzek). Úgy érzem, hogy ez eléggé addiktív dolog, meg sokat kell hozzá olvasni, de ez nekem csak jó. A bitcoin nagyon szépen teljesített 2017-ben, de a konzervatív befektetők figyelmezetnek arra, hogy lehet, hogy csak egy pénzügyi lufi, viszont mások meg ebben látják a jövőt. Én egyik szélsőséges álláspontot sem osztom, csak kevés pénzt szeretnék bitcoinba fektetni, néhány száz fontot és majd meglátom mennyit ér egy év múlva. Már régóta tervezgettem ezeket, de most belevágtam.
A bitcoin egyébként szerintem egyik olyan funkcióját sem teljesíti, amit az eredeti kitalálója Satoshi Nakamoto szánt neki (itt a kiáltványa), a bitcoinos tranzakciók nagyobbik része spekulatív, a bitcoin piac egy nagy része sajnos hirtelen meggazdagodott milliárdosok, bűnözők és afrikai diktatúrák, bitcoin bálnák játszótere lett.
A Deutsche Bank épp a minap figyelmezetett arra, hogy a bitcoin a 2018-as év egyik nagy befektetési kockázata. Ennek ellenére egy kis kockázatot megér, néhány száz fontot ha bukok azt kibírom.