A film története a második felosztás idején játszódik 1793-ban és konkrétan a porosz hadsereg inváziója alatt történt dolgokat próbálja interpretálni egy sajátos nyelven, amiben én a Faust és a Hamlet keverékének egy sajátosan perverz, szadista változatát véltem felfedezni (ez szubjektív véleményem, nem olvastam erről sehol). A film főhőse Jakub aki egy állítólagos áruló, börtönben ül és mikor kiszabadul egy rejtélyes fekete ruhás alak által, cserébe egy listáért amit azoknak a neveiről kell adnia akik együttműködtek vele az árulásban, a hazafelé vezető úton egy apácával utazik aki elkkíséri őt végig és közben a teljes politikai felfordulás, véres háborúk következményeivel szembesülnek mindenütt. Mikor Jakub hazaér felfedezi, hogy a teljes családja megsemmisült és a rejtélyes feketeruhás alak újból megjelenik és arra ösztökéli őt, hogy mindenféle véletlenszerű erőszakos dolgot csináljon. A filmet 1972-ben, rögtön a megjelenése után a lengyel pártállami cenzúra betiltotta, persze nem véletlenül a Władysław Gomułka által vezetett lengyel kommunista párt eléggé sok átfedést vélhetett felfedezni az ő elnyomásuk és a film története között, hiszen a 60-as években teljesen elnyomtak minden szabad gondolkodást Lengyelországban, ez az autoriter, elnyomó és erőszakos hatalmi berendezkedés 1964-ben a "harmincnégeyek levele" petícióhoz vezett, amit fiatal reformkommunisták írtak és ekkoriban talán egyedül Leszek Kołakowski emigrációba kényszerített lengyel filozófus volt aki őszintén mert írni arról mi történik Lengyelországban. Szóval ez a film nagyon érdekes, de nem könnyű megérteni anélkül, hogy valaki bele ne ássa magát a lengyel történelembe.
C. alszik és sípol az orra közben, gyorsan elolvasok egy cikket egy mesterséges intelligencia kutatási projektről, amit a University of Falmouth-on csináltak, az általuk fejlesztett szoftver videójátékokat talál ki, elképzeli és megtervezi azokat az alapoktól kezdve. A rendszerüket Angelina-nak nevezték el ami egy akroníma ("A Novel Game-Evolving Labrat I’ve Named Angelina"). Angelina-t 2011-ben kezdték csinálni és azóta több száz játékot készített, amelyeket be is mutattak különféle informatikai kiállításokon, ha valakit érdekel, akkor itt van egy videó róla.
A vasárnap reggel legtöbbször semmilyen, egy buborék az egész, felesleges álmok szövik át, tegnap G. küldött egy hópelyhes mosolyt, lehet, hogy nála is esik a hó, képzeletben megsimogatom a vállait és nyakát és vigaszt küldök neki, meg szégyellős bocsánatkérést azért amiért annyit hadakoztam a jó ellen, talán egyszer megérzi majd, szép lett volna együtt lenni mindig és kialakítani egy saját életet, amiben a normalitás és az egyszerűség csak úgy magától értetődő, munkahely, család, rohanás, valódi élet, ő hagyott volna éjjelente írni is, nem engedett volna csapongani, mindig menni, zsizsegni. Hülye álmok, elveszett képzetek. Torokkaparó szomorúság. Minden fagyos odakint, jó lesz sétálni, amint világosodik indulunk, ilyenkor jó a fűben lépkedni, mert nincs sár, tisztábbnak tűnik minden, az utcák csendesek és karácsony felé haladva egy kicsit mindig csendesebbek. Én is egyre némább vagyok, megpróbálok a munkámra koncentrálni és tanulni, meg anyagot gyűjteni és valamennyire átvészelni ezt az egész rémálmot amin átmegyek.
Eszembe jutott, hogy megnézzem vannak-e Kim Dorlandnak újabb festményei, rég néztem már a weboldalát, nem sok új képe van, de néhány akad és egészen jók, körülbelül félévente eszembe jut és megnézem, körbe-körbe járom azoknak a portfólióit, akik szerintem valóban innovatívak.
 |
| Kim Dorland, It’s Not Going to Work Out – oil, inkjet and ink on canvas, 2017 |
No comments:
Post a Comment