Ahogy reggel írtam, újra összegyűjtöttem néhány művészt akik kortárs hímzéseket csinálnak, nem tehetek róla, de nagyon kedvelem a hímzést, egyszerűen elvarázsol egy kreatív, eredeti hímzés és nem bírom abbahagyni a nézését...folyamatosan keresem az újabb és újabb művészeket akik ezzel a technikával alkotnak. Odakint esik az eső.
Elsa Hansen Oldham munkáival kezdeném, ő Amerikában, Louisville-ben él és alkot és egyszerűen csak fantasztikusan jó munkái vannak, állítása szerint azért szereti a hímzést, mert nem lehet benne megúszni a kemény munkát, nincs benne rövidítési lehetőség és közel áll hozzá az, hogy sokat dolgozzon egy-egy alkotásán. Témáit tekintve főleg 8 bites játékokból fejt vissza képeket, popkultúra ikonokat hímez és humort visz bele a dolgokba.
 |
| Elsa Hansen Oldham, Marcel Duchamp |
 |
| Elsa Hansen Oldham, JFK |
 |
| Elsa Hansen Oldham, Hello Kitty and Virgin Mary |
Elaine Reichek 1943-ban született és ő főleg olyan hímzéseket készít amin szöveg is van, a magyarban ezeket falvédőnek szoktuk nevezni, az angolban "sampler"-nek. A 70-es évektől kezdve foglalkozik hímzéssel, ma már számítógéppel tervezi a munkáit, de magát a hímzést mindig kézzel készíti. A témái sokfélék, soha nem közhelyesek és egyszerűek. Van olyan sorozata amelyet speciálisan Írországról készített és Dublinban állították ki. Van olyan sorozata ami a genezist és Ádám és Éva történetét dolgozza fel (MADAMI’MADAM) - nagyon különlegesen, nehogy valaki giccsre gondoljon, mert ezek mind különleges interpretációk, rétegezett értelmezési spektrumokkal. Emellett nagyon gyakran nyúl különféle etnikumokhoz mint témához, van a fent említett írekkel kapcsolatos sorozata, de van olyan is ahol észak-amerikai indián törzseket használ mint témát, vagy egy olyan sorozata is van, ahol a fuegians népet (tűzföldi) emeli be a témái közé. SZámomra a legérdekesebb sorozata a "A Postcolonial Kinderhood" amit 1994-ben készített és egészen abszurd, főleg idézetek, sok szöveg, gyerekrajz szerű képekkel keverve, egészen álomszerű és őszinte.
 |
| Elaine Reichek: MADAMI'MADAM series: Sampler (Blade Runner). 2001. Hand embroidery on linen. (76.2 x 118.7 cm)(link) |
 |
| Elaine Reichek, A Postcolonial Kinderhood: Untitled (H.R). 1994 |
Bach gyönyörű. Felmostam az egész házat, sírva persze. A Domestos szaga jó. Talán valamit csak lemar bévül is ha belélegzem. Szünet.
A következő művész akit szeretnék kiemelni Sophia Narrett, az ő munkái megint teljesen mások, Talán a legbonyolultabb lelkületű és legszemélyesebb hímzéssel dolgozó művész Orly Cogan mellett. A munkái helyenként abszurdnak tűnnek, pedig csak kendőzetlenül őszinték és személyesek, nekem ő az egyik személyes kedvencem. A képein városi látképek, kertek, szex, meztelen alakok, szerelem, szobabelsők - fantázia, önéletrajz, nagyon színes, elképzelt randik, szakítások, fájdalom és gyönyör. Mindenféle gátlás nélkül ábrázolva, aminél több nem is nagyon kell ahhoz, hogy a művészet elvégezze a feladatát. Mert mi a franc lenne más a célja a művészetnek mint az őszinteség? Jó, persze: ábrázolás, sejtetés, titok, abszurditás, mesélés, terápia, sikoly, gyönyör, félelem, formalizmus, szépség...ezek mind megvannak Sophia Narrett munkáiban. Nem is akarok többet írni róluk, akit érdekel nézze meg őket a művész weboldalán.
 |
| Sophia Narrett, Early in the Game (link) |
 |
| Sophia Narrett, This Meant Nothing series: Something Went Wrong |
 |
| Sophia Narrett, No Matter How Many Skies Have Fallen, 2012 |
Az előbb említett Orly Cogan munkáiból már sokszor raktam be képeket ebbe a blogba, ő volt az egyik legelső hímzéssel foglalkozó művész akit megismertem, nála csodálkoztam rá arra, hogy a hímzés az micsoda komplex kifejezési forma és hogy mennyire hatalmas tartalékok rejlenek benne akkor, ha valakiben van kellő alázat és tudás ahhoz, hogy kiaknázza a benne rejlő lehetőségeket. Ő Izraelben született 1971-ben, de New York-ban él és dolgozik. A munkái saját bevallása szerint a női archetípusokat és a nőkkel kapcsolatos sztereotípiákat dolgozzák fel, a Mária/Kurva, femme fatale és egyéb női szerepeken keresztül. A munkái nagyon gyakran személyesek, máskor durvák, a kokainszívástól kezdve a szexen keresztül a házasság témájáig mindent beemel a történeteibe. Ha valakit érdekel mélyebben, akkor itt olvashat vele egy hosszú és részletes interjút.
 |
| Orly Cogan, Woman’s Work |
 |
| Orly Cogan, Forget Me Not (link) |
 |
| Orly Cogan, Saturday |
Még egy művészt szeretnék idejegyzetelni, a neve Elsa María Meléndez, ő nem csak hímzéssel, hanem mindenféle mással is foglalkozik. Bábokat készít, babákat készít, fura tárgyakra hímez, például műanyagra, de hazsnűl papírt is és mindenféle textíliát, installációkat is készít. Sajnos a munkáiból eléggé kevés van fent az interneten, így nem könnyű felfedezni azokat.
 |
| Elsa María Meléndez, Por qué me preocupo tanto? , 2010 |
 |
| Elsa María Meléndez, Lo que faltaba, 2009. Transfers on padded canvas, diverse textiles and embroidery. |
 |
| Elsa Maria Melendez, El ingenio colectivo o la maldición de la cotorra, 2010 – 2014 (tercera versión) instalación de lugar específico sonido, diversas impresiones serigráficas sobre textiles rellenados y cosidos, telones, alfileres, zapatos y ropa intervenida, retazos de textiles, relleno de almohadones y gomaespuma |
Egyelőre most befejezem, mert elálmosodtam. Ma egész nap Bachot fogok hallgatni, tökéletes. Próbálom megérteni, hogy miért lettem eldobva, nem tudom mit csinálok rosszul, nem vagyok elég jó, nem kellek, furcsa lebegés-szerű magány vesz körül, C. vigasztal aktivizálta magát és hordja ide a labdáit. Nem hiszem, hogy ezt sikerül feldolgoznom, soha nem éreztem még ilyen fájdalmat.
Közben T. hívott ötre érnek haza, este szeretne bemenni a városba, fogalmam sincs, hogy hogyan fogok jó arcot vágni mindenhez, próbálom majd összekapni magam, mert nem akarom, hogy bárki is bármit észrevegyen rajtam. C. közben lerántotta az ablakból az egyik kaktuszomat, egy órája fejeztem be a porszívózást és a felmosást, most porszívózhatok újra, a szidásnak semmi értelme, csak csendben megcsinálom. Mosoly. Irány a porszívó és a kiömlött virágföld.
No comments:
Post a Comment