A múltkor már készítettem magamnak egy rövidke programot, ami tanulóalgoritmussal képes volt bármilyen fotót lerajzolni, egy kutyás fotóval teszteltem, körülbelül 15 perc alatt jutott el oda a program, hogy az általa rajzolt kép kezdett hasonlítani a forrásképre. A tanulóalgoritmusokat nem én készítettem, nyílt forráskódú könyvtárakat használtam hozzá, amit programozók százai fejlesztenek, ma már egyedül nem fejleszt szinte senki semmit hatékonyan. Ugyanazt a deeplearn.js nevű könyvtárat használtam amit az ezen a videón látható szoftver is használ, érdemes megnézni, ebből megérteni mire is jó az AI és ez még semmi, csak egy egyszerű demó:
A videóban látható weboldalt ki is lehet próbálni otthon, ezen a linken: https://teachablemachine.withgoogle.com/ most, hogy átköltözök Londonba végre letisztul teljesen az életem és a gépi tanulással szeretnék minél mélyebben foglalkozni, mert ez egyre fontosabb lesz és egyre keresettebb is a munkaerőpiacon ez a tudás. Alig várom Londont, először csak egy lakást bérelek, majd később ha sikerül akkor egy házat valahol egy kertvárosban.
Lassan megyek aludni, korán fekszek, hogy korán fel tudjak kelni, borzalmasan aggódok G. miatt, nagyon, nagyon, nagyon, utoljára amikor beszéltünk mindig csak susogva esténként, mint két bolond, juj ebből megint sírás lesz, megőrülök ettől a kétségbeejtő tehetetlenségtől, remélem, hogy csak nekem fáj ennyire és nekem hiányzik és ő nem szenved... legalább miattunk nem, hiszen ott a sok más gondja...eszembe jutott, amikor a kapcsolatunk elején beszélgettünk reggelente, mindig félrement a munkahelyén valahová és úgy cseverésztünk hosszan... és éreztem, hogy szégyellte, hogy olyan egyszerű munkája van és valószinüleg azt hitte nem értem meg őt, pedig csak nem mertem mondani, hogy egyáltalán nem érdekelne az se ha takaritónő...még most is érzem és naponta végigélem minden közös dolgunkat, fogalma sincs mennyire fontos volt nekem. Olyan mintha a legjobb barátomat és a szerelmemet veszitettem volna el egyszerre. Nevetek magamon. Hogy ezeket az utolsó beszélgetéseinkkor nem mondtam neki, így fogalma sem volt arról, hogy mennyire ragaszkodtam hozzá, nem csoda ha végül kétségbeesésében és a sok gondja mellett a néma elzárkózást választotta és utána talált mást, vagy valami ilyesmi. Ezeket soha nem mertem még magamnak se bevallani, néha muszáj látni mennyire ostobák vagyunk. Újraélek mindent lehúnyt szemmel, remélem jól van és néha eszébe jutok én is..ék
Megint havazik, vettem egy karácsonyfát, kicsit, élőt, jönnek hozzám T. barátomék 26.án és van egy lányuk, miatta vettem csak. Holnapra is írnak még havazást, imádom. Muszáj lesz altatót bevennem, mert anélkül kattogni fog a fejem és megőrülök, fizikailag fájok ettől az egésztől és attól, hogy nem hallhatom őt már soha többet.
No comments:
Post a Comment