Este elalvás előtt egy érdekes könyvet olvastam, a címe "The Anatomy of Drunkenness" ("A részegség anatómiája"). Ez egy orvosi könyv, Robert Macnish írta 1836-ban. Itt olvasható. Nagyon szórakoztató olvasmány, ilyen mondatok vannak benne: "Vannak emberek akik önmaguk választásából lesznek részegek, és vannak akik szüksészerűségből." Ezen nagyon mosolyogtam. Ír benne a "megváltozott temperamentumról" és a másnaposságról is. Megkülönböztet egy csomó részeg-fajtát: a melankólikusat, a mogorvát, a flegamtikusat, az idegeset és a kolerikusat, nameg a periodikusat. Ír az intoxikációról és a józanodásról. Részletesen ír az ópiumról, dohányról és az alkohololról is. Szóval ennek az olvasgatásába aludtam bele, de a mély szakadék, amibe önként zuhantam, sajnos álomtalan volt.
Álombamerülés előtt, még az utolsó pillanatban elképzeltem, hogy galacska hogyan aludhat, vajon összeömbölyödhet-e, sünizik-e az orrával egyet mielőtt elalszik, gondol-e rám néha, soha nem voltam olyan szerencsés, hogy láthassam őt alvás közben. Csillag, pont, csillag, vessző.
Ez egy nagyon kínos nap lesz, jó lenne már túl lenni rajta, vacsorázni egy jót és bebújni a jó melegbe és alaudni, napokig, nem tudni semmiről.
Joel Meyerowitz fotóit nézegetem, ő a 20. század egyik legjobb fotóművésze, a hatvanas évek elején kezdett komolyabban fotózni, először fekete-fehéren, majd színesre váltott és elkezdtett utcai témákat fotózni. Tőle van az a mondás "A szín az élet."
 |
| Joel Meyerowitz, Catskills Mountains, New York, 1963 |
 |
| Joel Meyerowitz, Sarah, Provincetown, Massachusetts, 1980 |
 |
| Joel Meyerowitz, Paris, France, 1967 |
A környéken mindenütt karácsonyfák világítanak az ablakokban, vannak olyanok is, akik az egész udvarukat feldíszítik, itt Nagy-Britanniában már december első hetében felállítják a karácsonyfát, de nem csak a fát, mindent: a házakat, udvarokat, kertet is teleaggatják díszekkel, ledekkel, lámpákkal... és nem úgy van mint nálunk, hogy 24.-én reggel az apuka, anyuka feldíszíti a fát, majd a csomagokat alá teszik. Itt 26.-án ajándékoznak. Van egy őrült család, a buszból látom a házukat hazafelé jövet, az egész udvaruk kéken villog, rénszarvasok, hóember, minden növény teleszőve lámpákkal és egy ritmikus ütemre villog az egész. Itt a szomszédban van egy kis zsákutca, annak a legvégében van egy teljesen feldíszített ház, az is nagyon látványos. Nyáron néha szoktam mosolyogni azon, hogy eszembe jut miközben az utcánkban sétálok, hogy melyik ház hogyan szokottt lenni feldíszítve télen, és elképzelem, hogy jó lenne ha tél lenne, szeretem a telet, csak lehetne hidegebb.
Galacska tegnap aranyos volt, írt nekem apróságokat, tudom, hogy még fogom őt ölelni, akármi is legyen, nem érdekel meddig kell várnom.
Az perverzió ha hajnalban egy tál spegettira és vörösborra vágyok? És vaníliás pudingra tejszínhabbal a tetején, utána egy szelet vajaskenyérre kaviárral és forró csokira...ami tele van fahájjal és vaníliával. Luxus? Az igazság az, hogy ezek nem is drága dolgok, sokkal drágább a készételeket megvenni, csak az emberek hülyék és nem főznek, nem alapanyagokat vásárolnak, hanem kész dolgokat, a kaviár se drága, egy szelencényi körülbelül annyiba kerül mint egy üveg sör.
Cindy Sherman fotókat nézek, róla nem írok semmit, őt mindenkinek ismernie kellene, akit kicsit is érdekel a művészet. Utálom a bohócos képeit, nem kedvelem a bohócokat.
Egészen jó minden, nyugalom van, olyasmi dolgokat képzelek el, amikről nem írok, mert túl személyesek, mint például fát díszíteni a gyerekekeimmel közösen, ilyesmik...valószínűleg lassan teljesen meghülyülök. A két zöld tó vajon hogyan villogna rám amikor mérges? Mosoly. Ébredés. A kora hajnal nekem mint másoknak a reggel. Áfonya és málna. Kibaszottul fos nap lesz ez a mai a felmondás miatt, de túlleszek rajta.
 |
| Claes Oldenburg, Pizza Pie, 1964 |
 |
| Tom Wesselmann, Tit (from Seascape Portfolio), 1978 |
Az élet rövidsége nem jogosít fel semmire, csak egy tény, amivel mindenkinek muszáj megbirkóznia, gyakran használom felmentésnek a kötelességek alól, de egyre inkább azt érzem, hogy ez hiba. Sajnos, bármit teszek, bármennyire is menekülök a felelősség elől, az alap-természetem túlságosan gondoskodó és ösztönös, emiatt széthasadok. - gondolta J. és mosolygott a saját gondolata és a női mellbimbó közti kontraszton. Az életről gondolkodni - úgy egészében véve...nem nagyon érdemes, elsősorban a kóklerek teszik, jobb a csend, nameg a belemenés.
 |
| Patrick Heron, Green and Purple Painting with Blue Disc : May 1960, 1960 |
::::::::jó:::::::: csendes pislogás, erőszakos szenvedély, felhőtlen kacagás, komolyság, bólogatás, zsongás, könnyek, könnyed szellő, csobbanás, felolvasás, evés, kóstolás, tánc, séta, csodálkozás, részegség, gondoskodás, vita, újra evés, vita, szex, csiklandás, röhögés, közel, orrkardozés, komoly, ragadozó, sámán, kacag, szex, eszek, vásárlási vágy, néma, szeretkezés, vigyor, mereng, szorgos, kötelesség, szex, sír, sótlan, jaj, mosoly:::::OOO:::::::alagutak ki tudja merre. Szereptelen, szagtalan, száraz és hangtalan.
C. felébredt újra. Zuhany, séta. Magam elé mosolygás. Nem találja ilyenkor a helyét, menne már sétálni, nem érti, hogy még korai, ezzel felbasz.
 |
| Ilya Kabakov, Holiday #6,1987 |
Mozduljon aminek kell. Titkos remények.
No comments:
Post a Comment