képek, betűk

Mai álmom, gyorsan leírtam miután felébredtem, mert annyira erős volt: űrhajós voltam, de nem láttam magam kívülről, csak mindig újra és újra átéltem ahogyan kilőnek az űrbe, félelmetes volt, de egyben jó érzés is. Csak ültem az űrhajóban és nem volt semmi ablak, nem lehett kilátni, csak a belső teret láttam, az egész olyan volt mintha a sisakból néztem volna kifelé és nem is hallottam semmit, néma volt minden, de tudtam, hogy egy űrhajóban ülök, majd jött a "legjobb" rész, a kilövés. Álmomban is éreztem az erőt, ahogy lassan felemelkedik az űrhajó, belepréselődök a székbe, rázkódott minden és én ökölbe szorított kézzel ültem, nagyon féltem, éreztem a gyorsulást, majd azt is érzékeltem amikor egy idő után valami megnyugvás volt egy pillanatra a rázkódásban, valószínűleg akkor kattant le az üzemenagytartály, mintha hallottam is volna, utána megint rázkódás és őrült sebesség, belepaszírozott a székbe és alig kaptam levegőt, majd egyszer csak egy huppanás és utána csend és lebegés és akkor megnyugodtam, valószínűleg akkor álltunk pályára...és ezt vagy 3-4-szer végigálmodtam, mindig ugyanúgy, de mindig egy kicsit jobban féltem, volt az egészben valami nyomasztó, a repülőn szoktam érezni hasonlót, amikor erős turbulenciák vannak, valami olyasmi, hogy nem én irányitom a dolgokat, hanem a dolgok tőlem függetlenül történnek azt tesznek velem amit akarnak.

Jasper Johns: címke: az egyik kedvenc képzművészem, sok ilyen van, de ő benne van az első ötben Mike Kelley és Ray Johnson mellett (most kinevetem magam, mert az első ötben legalább százan vannak bezsúfolva a fejemen belül, összehajtogatva...). Jasper Johns-ról nem sokat írtam itt, fogalmam sincs, hogy miért, pedig a 20. század amerikai és egyetemes képzőművészetnek is az egyik legnagyobb hatású alakja, gyakran "ikon"-ként hitvatkoznak rá, mivel gyakorlatilag a galériák szupersztárja, mindezt úgy, hogy a munkáiban semmi sallang nincs, semmi hatásvadászat. Egy teljesen koherens alkotásokból álló, autonóm életmű az övé.
Jasper Johns munkáit érdemes külön-külön szemlélni, mert a mondanivalója a legtöbb esetben nagyon mélyen emberi és rejtett, nagyon közel áll ahhoz a fajta személetmódhoz ahogyan én tekintek a képzőművéseztre, valamiféle burkokat létrehozni amelyek elrejtik a legbelsőbb titkokos üzeneteket, amelyek voltaképpen kódolva vannak egy mesterséges világon belül, akit valóban érdekel észreveszi és megfejti. Jó példa erre a "Three Flags" című alkotása, ami sokak szemében csak három darab amerikai zászló, talán még a banalitást és a történeti hátteret is értik, azt viszont csak kevesen tudják, hogy a kép újságpapírokra lett festve, viasztechnikával és egy csomó kódolt üzenetet tartalmaz, ugyanis ezek az újságpapírok közelről átlátszódnak a festékrétegeken.

Részlet Jasper Johns az amerikai zászlót ábrázoló
festményéből, közelről, lent pedig a teljes kép

Jasper Johns, Flag, 1958
(encaustic on canvas) - ez pedig a teljes kép

Jasper ugyanakkor valamiféleképpen visszautal az amerikai zászlós képeivel önmagára is, hiszen a nevét egy William Jasper nevű őrmesterről adták neki a szülei. Jasper Johns amerikai zászlókat ábrázoló képeit sokan és sokféleképpen magyarázták már, több vátlozat is készült belük, más-más színekkel, a legelsőt 1955-ben készítette és "White Flag" a címe. A kép az amerikai kultúra egy központi ikonjává nőtte ki magát, mindenfélét próbáltak belemagyarázni a hazafiságtól kezdve a popkultúra ürességéig, én leginkább semmit nem akarok belelátni, én úgy gondolom, hogy valójában amiatt fontos ez a kép, mert Johns megállta, hogy ne essen semmiféle túlzásba, a felszínes szemlélőtől a kutakodókig mindenki azt lát bele amit akar, ugyanakkor ő felteszi a kezét és mosolyogva elsétál. "Nem akartam semmi különöset." - gondolja és nézi a sok tanakodót, ahogy próbálják értelmezni a fricskát, hasonlóan egy zen mesterhez.

Heherészünk, heherészünk. Az első képének a bemutatásánál tartok és már összezavarodik minden, mivel olyan rétegeken kell átvergődni a megértéshez, ami egy csomó dolgot előfeltételez a befogadóból és az amerikai zászlót ábrázoló festménye közel sem a legbonyolultabban kódolt munkája. Az amerikai zászló valójában egy dadaista oximoron, egymásnak teljesen ellentmondó dolgokat fog össze és közvetít, egyszerűen nem érdemes róla semmit írni, mert csapdába kerülök tőle, nem lehet sem a pátosz, sem a pátosz ironizálása, sem a dadaista viccre komolyan hivatkozni, ez a festmény ellenáll minden értelmezésnek, tökéletesen értelmetlen küzdeni vele, hiszen végül is csak egy zászló képe, abba pedig a politikától, nacionalizmustól, hazafiságtól kezdve a Monty Python humorához hasonló abszurd, vagy az emberi ostobaság kritikája belemagyarázható. Igény szerint. Üdv Jasper Johns világában!

Jasper Johns-ot 1951-ben a koreai háború alatt besorozták katonának, de nem vitték el őt Koreába harcolni, ehelyett Dél-Karolinban állomásozott, majd Japánba küldték, itt azzal múlatta az idejét, hogy a japán kultúrát megismerje, innen a vonzódása a japán művészethez, aminek a nyomai végigkövethetőek a művészetében, de nem a látványban, hanem főleg a filozófiai rétegekben amit közvetít. 1953-ban New Yorkba költözött és közeli barátsgába került Robert Rauschenberg-el és John Cage-el, ők azóta mindhárman az egyetemes művészet legnagyobb alakjai között vannak. Robert Rauschenberg már nem él, 2008-ban hunyt el. Jasper Johns még él és alkot (87 éves, 1930 május 15.-én született), a 60-as években járt egy Saint Martin nevű szigeten ami nagyon tetszett neki és öregkorára oda is költözött. Még egy képét szeretném idehozni, aminek a címe "Fool’s House" és 1964-ben festette.

A kép közepére egy valódi seprűt erősített fel, a bolond házában kiseprés, a seprű alatt ecsetvonásokkal odavetett mozgás-utánzat. A kép bal alsó sarkában pedig egy kávéscsésze van felakasztva. A kép egyértelmű ön-utalás és egyben utalás a 17. századi holland festő Johannes Vermeer "The Love Letter" (A szerelmeslevél") című festményére, amiben a seprű csak egy mellékes tárgynak tűnik a képen, de közel sem az, Vermeer-nek ez a festménye ugyanis egy nagy szimbolika gyűjtemény és a seprű a családi életet jelképezi, az elhelyezése pedig a családi életben lévő problémák elfeledését, vagy elnyomását. Nagyon nehéz ezt értelmezni mai szemmel. A Fool’s House következő titka szintén egy visszautalás, egészen a középkorra, amikor a művészek gyakran egy-egy portrét festettek a végső festmény alá, jó példa erre Michelangelo "Utolsó ítélete", ahol több általa nagyrabecsült embert is elrejtett a festményeken belül, például Dante Alighieri-t, a Jasper Johns a Fool’s House képén egy önarckép egy részét rejtette el a seprűtől balra, ahol az a két sárgás folt van, csak sajnos a reprodukciókon nem nagyon lehet látni, ezen a linken van egy fotó, ami kiemeli a helyet és a formát is. Hogy "miért ilyen bonyolult minden?" Nem tudom, talán mert az éltetet reprezentálja, ahol semmi nem egyszerű és minden réteges, minden személyes és egyben személytelen, ahogyan összekötődünk és ahogy az idő telik, úgy hagyunk nyomokat magunk után a térben - mindenféle helyeken, egymásban és ha akarjuk ha nem: ezeket egyrészt visszük magunkkal a tudatunkban - egészen a halálunkig, másrészt pedig igazából csak mi ismerjük őket és visszautalva Vermeer szerelmes levelére, talán a szerelem az egyetlen olyan csatorna, ami még a szülő-gyermek kapcsolatnál is erősebb, ahol úgy tudunk átadni a másiknak magunkból dolgokat, hogy közben az egónk irányítása alábbhagy, nem annyira erőteljes az önzés jelenléte a szerelmesek párbeszéde alatt és ami fontosabb, befogadóként: az akaratunkat feladva, úgy tudunk a másikra figyelni, hogy tényleg megpróbáljuk az ő titkait, jeleit, rétegeit megismerni és megérteni. Itt most eszembe jutott G. és az órákon át zajló beszélgetéseink...ahogyan ösztönösen próbáltuk a másik életét befogadni. A művészet pedig a szerelmen kívül, talán egyedüliként képes ugyanezeket a dolgokat közvetíteni az arra érzékeny emberek felé. Ez az én interpretációm.

Esik az eső, csak fél órát beszéltem a szüleimmel, nem volt most több erőm ehhez. Nagytakarítás, a szokásos vasárnap délelőtti program. Délután, ha eláll az eső, akkor még egy séta C.-vel, talán főzőcske, utána írás, vagy olvasás, majd amihez lesz kedvem. Nem tudom mi van G.-vel, tényleg nem tudom mit tegyek, hogy a némaságát fel tudjam oldani, igazából azt hiszem, hogy majd ő jelezni fog ha újra bízni tud bennem, én csak...valahogy jelezhetem neki, hogy itt vagyok és szeretnék vele mindent amiről még szeptember előtt beszéltünk, de mivel attól rettegek, hogy már van valakije, igy csak az álmaimban gondolhatok ilyesmikre. Felsúrolok mindent és közben gondolkodok, a takarítás a világ legjobb meditációs gyakorlata.