képek, betűk

Néhány jegyzet a kvantum programozási nyelvekről.
Minek?
Miért olyan sok?
Kiknek?
Miknek?
Van egy vicces dolog a kvantum-számítástechnikában mégpedig az, hogy lassan több kvantum-programozási nyelv lesz mint amennyi működőképes kvantumszámítógép. A kvantumszámítógépek még mindig nagyon megbízhatatlanok és gyerekcipőben jár a fejlesztésük, az viszont tény, hogy szinte naponta fejlődnek. Olyan programozási nyelvekből viszont nincs hiány, amelyeken úgy lehet megtanulni a kvantum-programozást, hogy nincs valódi kvantumszámítógépünk, csak egy szimulált környezetben működnek. Az egyik legelső ilyen nyelv a Q# volt, ezt az egyik legnagyobb szoftvergyáró cég (MS) fejlesztette ki. Az alap elképzelés, illetve modell az az, hogy a kvantumszámítógép úgy fog illeszkedni a hagyományos számítógépbe, mint manapság a GPU-k vagy az FPGA-k és a hagyományos számítógépen futó szoftver egyszerűen csak meghív egy API-t, vagy egy szubrutint amelyik a kvantumszámítógépen fut, a kvantumszámítógép elvégzi a dolgát és visszaadja a művelet eredményét a hagyományos számítógépnek. Az említett Q# (Q-sharp) egy szakterület-specifikus nyelv, amelyet bizonyos szakterület, problémakör megoldására hoztak létre, jelen esetben a kvantumszámítógépen elvégzendő speciális műveletek leírására. Nekem csak az tűnt fel, hogy az ilyen nyelvek egyre-másra elkezdtek szaporodni és próbálom őket követni, de nem könnyű, főleg úgy, hogy ugye igazából esélyem sincs egy valódi kvantumszámítógépen kipróbálni őket. Ilyen nyelvek a QCL (a C nyelvhez hasonló szintaxisú), Quipper (ez már 2013-ban létezett), Quantum lambda calculi, QML (a Haskell nyelvre hasonlít) és még sorolhatnám...  A kérdés tehát az, hogy minek kellenek ezek a programozási nyelvek ha igazából...nincs is számítógép amin a bennük irt szoftverek futni tudnának. Ez egészen egyszerűen azért van, mert a programozók előremenekülnek és próbálnak felkészülni a váltásra, mivel a működőképes, általános célú kvantumszámítógépek megjelenése az egész világot fel fogja fordítani, körülbelül olyan lesz mint az ipari forradalom, ma még elképzelhetetlennek tűnő dolgok fognak megvalósulni a gyógyszerkutatástól az űrkutatásig és elsősorban a mesterséges intelligenciák fejlődésében hozhatnak hatalmas áttörést. És a mai programozási nyelvek egyszerűen nem lesznek alkalmasak a kvantumszámítógépek programozására, mert bináris alapú rendszert feltételeznek, míg a kvantumszámítógépek qubitjei nem kétállapotúak. Szóval...nagy a tempó, ráadásul a programozóknak is muszáj megtanulniuk, átképezniük magukat ha boldogulni akarnak majd az új világban - ha egyszer elérkezik. Körülbelül egy hónapja írtam a Rigetti projektről, ami pont egy olyan hely ahol ki lehet próbálni a kvantumszámítógépet, ráadásul amögött van is egy valódi 19 qubites gép, míg például a Q sharp-ot fejlesztő MS csak egy szimulációs környezetet ad a nyelvhez, azon lehet tesztelni a nyelv lehetőségeit, amihez most december 11.én jelentették be a Quantum Development Kit-et ami nagyban megkönnyíti a tesztelést.
Amúgy nem is erről akartam írni, csak véletlenül láttam egy cikket valamelyik nyelvről és emiatt. Igazából a hímzésekről szerettem volna írni megint, mert annyiféle érdekes hímzés van a kortárs művészeten belül és ez sokkal fontosabb mint a kvantumszámígépek. A laptopom ventilátora hangosan búg előre-hátra hajlongok és figyelem a doppler-effektus-t olyan vagyok mint egy inga, szomorú inga. Kétségbestem teljesen.
G. eltűnt, nem tudom, hogy ezt hogyan lehet túlélni, de muszáj megpróbálnom. Talán alszok még egyet, elbújok jó mélyre, nincs kedvem semmihez. Ha velem akarna lenni igazából, akkor az lenne a legfontosabb, felülírna mindent, mert aki valóban szerelmes, annak nincsenek akadályok, vonzza, húzza őt a másik, mindenképpen a másikkal akar lenni, én pont emiatt rúgtam fel mindent magam körül, nem bírtam elviselni a gondolatot, hogy elveszítem őt, mert csak az lett volna fontos, hogy vele legyek, felépíteni valamit aminek a vége egy saját család, amiket elterveztünk régebben, egyszerűség. Rábasztam. Elkéstem. Én hibám. Van ez így. Mindent túlélek, ezt is. Beleásom magam a munkámba és kész:::::OOO::::::semmit nem tudok tenni.
Annyi minden volt ma reggel...van egy performansz "Swinging together" ami egy environmental art project, próbáltam végignézni, de két perc után meguntam, unalmas.
Lusta voltam és el akartam sunnyogni a tornát, de C. mint az atomóra, a megszokott időben odajött és addig piszkált amíg nem kezdtem el, mert akkor ő is elkezd körülöttem ugrálni, meg fel le futkározni a lépcsőn, ő is edz...teljesen komolyan. Hihetetlen alak. Ja és persze az a kedvence amikor birkózhat velem a lépcsőn a labdáért, végül is talán csak amiatt csinálja az egészet, hogy verekedjünk kicsit, tökéletesen érti a különbséget a játék és a valódi helyzet között.
Nem vega hamburgert fogok készíteni ma, hanem spagettit, csinálok pesztót hozzá, méghozzá padlizsánosat, megsütöm a padlizsánt héjában, kikanalazom teszek bele sok bazsalikomot, fokhagymát, aszalt paradicsomot és kesudót talán, és aztán annyi.
Irány a Teszkó.