Mindig nagyon érdekelt a politikai propaganda, mivel önmagában reprezentálja a cinizmusnak és az immoralitásnak a legmagasabb fokát és akkor a "legérdekesebb" ha teljesen gátlástalan, de közben valamiféle őszinte hitet is sugároz (anélkül nem működne), mármint a propaganda mindig valami politikai cél elérése miatt történik, és akkor a legborzalmasabb ha a kiagyalója tudja, hogy amit terjeszt az hazugság, akkor pedig a legszánalmasabb ha a hirdetői maguk is hisznek benne, és akkor a legérdekesebb ha a kettő keveredik valakiben, mármint ha a propagandagépezetben résztvevő tudja, hogy részese valaminek és azt hiszi, hogy átlátja, de végső soron nincs teljesen/egyáltalán tudatában annak, hogy amit tesz az mások manipulálása és nem pedig az igazság felfedése.
Erre a fajta propaganda célú "alkotói" korszakra tökéletesebb példa kevesebb akad, mint a bolsevik mozgalom hőskora, sok "gyöngyszemet" lehet találni a bolsevik, szovjet propaganda egészen hosszú történelmében és talán tőlük tanultak és nyúltak a legtöbbet a későbbi korok propagandistái.
A legelső akit meg akartam említeni Dmitry Stakhievich Orlov, aki gyakorltilag a bolsevik propagandaposzterek első generációjának a tervezője volt. Nála lelkesebb és manipulatívabb propaganda-rajzoló nem nagyon akadt abban a korszakban, bármilyen cél érdekében, bármilyen társadalmi csoport, vagy személy ellen intézett bolsevik támadást kiszolgált és elkészítette a propaganda elvárásaihoz legjobban illő grafikákat, több bolsevik újságnál is dolgozott (pl. a Budilnik címűnél), mindenütt csúcsteljesítményen pörgette a különleges tehetségét a lejáratásokhoz. A korszak legnépszerűbb pakáttervei kötődnek az ő nevéhez, csak egyet rakok be ide tőle, de szerintem azt mindenki ismeri aki látott már életében bolsevik propagandaposztert.
 |
| Dmitry Moor, Have You Volunteered?, 1920, Poster Reproduction |
El Lissitzky neve elsőre talán fura lehet itt, hiszen őt elsősorban nem a propaganda-célú munkái miatt ismeri a művészettörténet, pedig...hajjaj, ő csinálta az egyik legnagyobb hatású bolsevizmust propagandáló, absztrakt művet. Ami annyira közismert, hogy sokaknak talán fel sem tűnik, hogy az az alkotás valójában színtiszta propaganda, a címe "Beat the Whites with the Red Wedge", ez valami olyasmit jelent magyarul, hogy "Üsd a fehéreket a vörös ékkel". A bolsevik propagandában a "fehérek" voltak a "többiek", az ellenség. Gyakorlatilag a szocialistáktól kezdve a liberális, konzervatív, keresztény, vagy csak egyszerűen minden ideológiai nélküli mindenki más, akiket vagy beszervezni, vagy ütni kellett, ez ma már nem hangzik sehogyan annak aki nem ismeri a bolsevizmus történelmét és az utánuk maradt hullahegyeket.
 |
| El Lissitzky, Beat the Whites with the Red Wedge, 1920 |
Akadnak olyanok is, akik újrahasználják a propaganda motívumat, talán, jó esetben azért, mert nem tudják, hogy az eredeti alkotás mit képviselt valójában. El Lissitzky-nek ez a munkája visszaköszön például poplemez borítón, Franz Ferdinand This Fire című singlejének a borítója gyakorltilag másolja a motívumot, de persze nem a bolsevizmust propagálja, a kettőnek eszmeileg semmi köze egymáshoz, csakis a formaviág hasonló.
 |
| This Fire (Franz Ferdinand song) borítója |
Ezzel a korszakkal jobb távolságtartónak lenni, mert nagyon sokféle és ideológialag teljesen katyvasz, akármilyen értelmezésnek gyakorlatilag ellenáll, és olyan nevek tűnnek fel olyan szerepkörökben amelyeket az ember nem szívesen vesz tudomásul. A dolgok igazából úgy különösen érdekesek ha valaki elővesz egy Sztálinról szóló könyvet és kiírja belőle a különféle tisztogatások dátumait, amikor épp az ukrajnai parasztokat éheztette halálra, vagy az orvosok elleni perek folytak, vagy amikor épp a hadsergben tisztogatott, vagy akármelyiket a sok száz, tömeges kivégzésekbe és szibériába való deportálásokba torkolló események közül, és ezeknek a dátumait mellé rakja a művészettörténetből ismert dátumoknak és gyakorlatilag alig-alig fog nyugati kritikát találni Sztálin ténykedésével kapcsolatban.
Sőt, lelkes megnyilvánulások tucatjai, jópofizás, a nyugati elvtársak és művészek baráti üdvözletei a szovjet, közös művészi műhelyek létrehozása stb. ugyanis a sztálini tisztogatásokról és tömeggyilkosságokról az akkori külvilág semmit nem tudott, csakis a propaganda és a cenzúra által sugallt kép került ki nyugatra, ezért aztán...kritikát nem is nagyon érdemes keresni sehol. És ez a mai napig hat, Sztálin és a bolsevik/szovjet rendszer rémtettei a mai napig nincsenek benne a nyugati köztudatban úgy, mint ahogyan a náci, vagy a fasizmus rémtettei. Azt hiszem, hogy ennél nagyobb sikert egyetlen más propaganda sem tudna felmutatni. Ha esetleg valaki nem olvasta még a "A Mester és Margarita" című zseniális Bulgakov regényt a szovjet korszakról, akkor ideje pótolnia.
A következő "művész" a Mjölnir (Ez Thor kalapácsának a neve, vajon mennyire kell nárcisztikusnak lenni ahhoz, hogy valaki így hívja önmagát?) álnevet használó Hans Schweitzer, aki a náci párt propagandájának az egyik kulcsfigurája volt. Ő volt az egyik leggátlástalanabb náci propagandista, Göebbels személyes jóbarátja, szinte minden náci gyűlöletkampányban részt vett. Ő csinálta a legaljasabb antiszemita plakátokat, amelyek közül én egyet se fogok berakni ebbe a blogba, mert nem viseli el a gyomrom ezeket, ha valakit érdekel keressen rá a neten. A legviccesebb az, hogy a háború után a bíróság 500 márkás büntetésre ítélte őt és élete végéig szabadon élhetett és alkothatott, valamikor a nyolcvanas évek elején halt meg. Szerettem volna tőle valami enyhébb plakátot berakni, de egyszerűen nem megy, sajnos nála az enyhébb is túl sok a számomra, nem véletlen, hogy a Wikipédia oldalán sincs egyetlen rajza sem.
Borzalmas ez az egész propaganda dolog, tényleg olyan mint egy mocsár, ha az ember olvas róla, akkor egy idő után beszippantja és nehéz elhinni, hogy ezek az ostoba szlogenek, leegyszerűsített primitív üzenetek, bugyuta grafikák működnek. Természetesen önmagukban nem értelmezhetőek és nem is működnének, nem lennének hatékonyak a propaganda többi eszköze nélkül, de az adott kor politikai közegének egyéb megnyilvánulásaival (rendőrterror, elnyomás, agresszió, politikai beszédek, uszítás stb.) együtt már teljesen más a helyezt: úgy már elkezdenek működni és segítik a hatalom megtartását.
A propaganda ritkán képes toborozni olyanok között, akik eleve nem fogékonyak valamilyen szélsőséges, egész embercsoportokat megbélyegző üzenetre. Az értelmiségnek is másféle propaganda kell, rájuk inkább a regények, a filozófiának álcázott blődségek, áltudomány, versek és a megszerezhető anyagi előnyök hatnak. Ezt nekünk magyaroknak a magyar kultúrkörünkön belül nem kell bemutatni, gyakorlatilag a propagandával való bűnbakképzésről szólt az elmúlt 130 éves történelmünk. És ma se vagyunk előbbre, elég megnézni a kortárs magyarországi közmédia, állami propaganda módszereit (menekültellenes plakátok, sorosozás, nemzeti konzultációk stb.) ezek mind a "nagy elődök" propaganda-módszereire épülnek: bűnbakot választani, támadni, tagadni és azzal vádolni másokat, akiket le akarunk járatni, amit mi követtünk el, vagy tervezünk elkövetni. És a legfontosabb: ellenségkép mindig kell, akire rá lehet fogni a sorsunk rossz állapotát.
Minden rendszernek megvan a maga mondanivalója, amelyet közölni akar a hatalma megtartása miatt, vagy a toborzás miatt, természetesen a Mussolini-féle fasiszta Olaszroszágnak is megvolt a magáé, ilyen volt Gino Boccasile. Ő volt Benito Mussolini egyik legnagyobb rajongója és a Mussolini féle fasiszta propaganda egyik leglelkesebb kreatív rajzolója. Kezdetben divatmagazinoknak készített grafikákat, beutazta a világot, élt Párizsban, beutazta Dél-Amerikát, a primitív, hímsovinista grafikái talán a legismertebbek ebből a korszakából, végül aztán hazatért Olaszországba és ő csinálta a legdurvább fasiszta plakátokat Mussolininek, sőt az olaszországi SS-nek is a tagja lett és a legaljasabb propagandisták közé küzdötte fel magát, nem zavarta a gyomrát semmi, legyen az háborús propaganda, antiszemitizmus vagy akármi, ő bevállalta. Tőle se rakok be képet, mert egyszerűen vizuális szemét, amivel nem akarom szennyezni a blogomat.
Propaganda szempontjából az egyik legérdekesebb Mao Zedong Kínája és az ő borzalmas kulturális forradaloma, ezekből itt Manchesterben volt is kiállítás 2012-ben (link itt). Érdekesnek nem mondanám, megnéztem, de inkább ijesztőnek találtam mint viccesnek. Viszont akit érdekel ez a korszak, annak ajánlom Jung Chang Vadhattyúk című regényét, ami amellett, hogy az egyik legjobb regény amit olvastam, a kínai történelemnek erről a szakaszáról is jó korrajzot ad.
Nagyon fárasztóak ezek az emberek, mármint akik képesek a propagandát felvállalni és készíteni, természetesen a propaganda mindenütt jelen van, ma is és ma sem értem, hogy hogyan tudnak valakik ezekben részt venni. Mindenütt van ez Európában, az USA-ban, Oroszországban, Dél-Amerikában, Afrikában....mindenütt. Elég csak Jim Fitzpatrick Che Guevara poszterére gondolni, vagy az amerikai Micah Wright munkáira.
Engem elborzasztott a propaganda minden fajtája, talán azért is érdekel annyira, mások horrorfilmeket néznek én meg feltúrom a politikai propaganda grafikáit. Egyformán borzongató mindkettő, csak van egy nagy különbség a kettő között. A horrorfilmek fikciók, míg a propaganda bűnei valósak, emberek millióinak a halálában, kitelepítésében, kirablásában játszottak központi szerepet. Gondoltam, hogy a végére berakok egy Ku Klux Klan-os, amerikai propaganda plakátot, de egyszerűen annyira gusztustalan mindegyik, hogy inkább nem. Jó lenne ezek nélkül létezni, de a jelenkori civilizációs szintünk nem túl sok jót vetít előre, annyi történt, hogy a propaganda arculatot és technikákat cserélt, átköltözött az internetre, a ma már viccesnek ható és működésképtelen grafikai technikákat felváltották az álhírek és a troll-seregek, meg a hasznos hülyéknek létrehozott kamu portálok, ahol világösszeesküvés-elméletek, áltudományok és mindenféle agyament dolog mentén szerveződhetnek az ezekre fogékony emberek, ma talán még rosszabb is a helyzet bizonyos szempontból mint mondjuk a 20. század második felében, mert az akkori rendszerek propagandáját már nem nagyon hitték el őszintén, inkább csak félelelemből tapsoltak neki, de ma az internet segítségével össze tudnak kapcsolódni azok, akik valamilyen őrültségben hisznek (UFO-k tól a Jetiken át a titkos háttérhatalmakban hívőkig) és egymást megerősítve olyan alternatív valóságokat hoznak létre, amelyben a külvilág egyre kevésbé számít. Volt is olyan újságíró, aki beépült ilyen közösségekbe és néhány hét alatt azt vette észre önmagán, hogy elkezd ő is belehülyülni...annyira csak ebben éltek azok az emberek akikkel kommunikált. Nem tudom mi lesz ennek a vége, senki nem tudja, nem jósolgatok, mert az nevetséges lenne, de az biztos, hogy érdekes figyelni ezeket a kortárs propaganda-eszközöket is.
Végre kedd van, egyre közelebb a péntek és azután négy nap szabad, C. annyira jó kutya, reggel rohantam vele a járdán, annyira bolond, tegnap még jég volt és elesett, kicsúsztak a mellső lábai. Egy kicsit sírós a mai nap, főleg így ennyi mocsok után amit a propagandáról összegyűjtöttem, elszomorít nagyon ez az egész, hogy az emberek ilyesmikben képesek hinni. Nekem úgy kb. 15 éve nincs televízióm, pontosan emiatt, mert a primitív reklámok, hírműsorok, showsműsorok, főzőcske és a többi baromság olyan mint egy kibaszott agy-drótkefe, emellett leegyszerűsített, előre megrágott világ-magyarázatokat ad még akkor is ha nem is szándékosan. Szakmai cikkeken, tudományos cikkeken, grafikonokon, táblázatokon és szépirodalmon kívül semmi értelme mást olvasni. G.re gondolok minden második perc legelején és a végén is, a buszmegállóban munkába jövet elképzeltem milyen lenne rá várni egy reptéren és hogy sírnék-e, vagy nem amikor találkoznánk. Nagyon várom a hétvégét, remélem hideg lesz és lesz fagyos fű, meg dér, akkor a legjobb futni amikor van egy kis fagy és utána otthon, ha levetkőzöl piros a bőröd a combjaidon és a mellkasodon hidegtől, majd bebújsz a forró zuhany alá és sziszegsz mert éget.
No comments:
Post a Comment