A Google most hátfőn publikussá tett egy mesterséges neurális hálózatot használó AI szoftvert, amely képes a genetikai szekvencián belül a mutációk azonosítására, a neve DeepVariant (tavaly már díjat is nyertek ezzel) a Google Brain nevű csapat készítette saját belső használatra, csak végül közkincssé tették, állítólag hamarosan része lesz a Google Cloud Platform szolgáltatásainak is, tehát onnantól kezdve bárki építhet saját szolgáltatást, amelyben felhasználja ezt a technológiát.
Ma éjjel jött volna a mikulás, gyerekkoromban ilyenkor egész éjjel izgultam azon, hogy reggel lesz-e valami a cipőmben. Ez volt az egyetlen dolog amit szerettem, mert ilyenkor egy kicsit foglalkoztak velem, anyám egy édességekkel, mogyoróval és mandarinnal teletömött, piros, csillogós papírcsomagot rakott éjjel a cipőmbe, legjobban a Lentilky nevű édességet szerettem, ez pontosan ugyanaz mint a brit Smarties, apró, lencse alakú, színes cukormázzal bevont csokik. Ha lennének gyerekeim, akkor ilyenkor nagyon élvezném, hogy mindenféle finomságot csempészhetek a cipőikbe, és reggel nézném hogyan örülnek. Én annak idején elloptam az öcsém édességeit, mert míg én gyorsan felzabáltam a magamét, ő elraktározta, de én darabonként elcsórtam a készleteiből egyet-egyet. Ez napokig így ment, amíg el nem fogyott. Micsoda aljas gazember voltam!
Találtam egy érdekes forgatókönyv tervet, amelyet Andrei Tarkovsky Solaris című filmjéhez készített Mikhail Romadin. A Solaris Stanisław Lem regényéből készült, ami könyvben egészen egyszerűen csodálatos, még Tarkovsky-nak sem sikerült a könyv minőségét megközelítenie, pedig az ő filmes adaptációja jó lett. Ennek a filmnek a forgatókönyvéhez készített Mikhail Romadin grafikákat (ő volt a film művészeti vezetője), amelyekből a film látványvilágában - emlékeim szerint legalábbis, visszaköszönnek stílus és hangulat-beli elemek.
 |
| Mikhail Romadin, Solaris |
 |
| Mikhail Romadin, Solaris |
 |
| Mikhail Romadin, Solaris |
A Harward Business Review-en van egy rövidke, de érdekes cikk arról, hogy a cégek mennyire kihasználják az alkalmazottakat, gyakorlatilag ugyanaz van a cikkben amit itt írtam valamelyik nap. Attól, hogy egy cég fizet nekem még nem birtokol engem és nem vagyok a tulajdona. Emiatt én például pontosan azt csinálom a cégekkel amit ők is csinálnak velem, tökéletesen hidegen hagy mi az érdekük, elvégzem a munkám, a munkaidő végén felállok és hazajövök, ha pedig úgy látom, hogy a cég ahol dolgozok nem ad nekem megfelelő közeget ahhoz, hogy örömmel teljen a munkavégzés, akkor "kirúgom" a cégemet és keresek másikat.
A legtöbben sajnos bedőlnek a vállalatok trükkjeinek és belemennek abba a csapdába, hogy hagyják magukat személyesen bevonni magukat a vállalat belső életébe ("céges kultúra" --- juj, ettől falra mászok), mintha a vállalat egy kicst az alkalmazotté is lenne, pedig nem az. Ó, de mennyire nem...erre általában csak akkor szoktak rádöbbenni, ha például sok-sok évnyi munka után az első adandó problémánál, például egy sikertelenebb év után, egyszerűen lapátra teszik őt - minden bűntudat nélkül.
Emiatt a cég sikere nekem közvetlenül soha nem fontos, egyszerűen nem érdekel, hogy sikeresek-e vagy sem, kivéve ha a pozíciómból fakadóan érdekelnie kell, mert megfizetnek érte. Nem szabad soha hagyni, hogy gyakorlatilag lelki zsarolással rávegyenek arra, hogy érdekeltnek érezd magad olyasmiben, amihez nincs közöd - csak elhitetnék veled mindenféle trükkös fogásokkal, hogy van. Az emberek többségében van valamiféle csordaszellem és ezt kihasználják. Le kell szarni, csak mosolyogni kell rajta és kész. A cikk itt olvasható, érdekes.
Lassan két óra, ideje felébredni és edzeni egyet. Tegnap vettem gyönyörű áfonyát, hatalmasakat, az lesz a reggelim és kesudiótejes-mandulás kávé.
Megnézném ahogy G. alszik, hajsimogatás, homlokpuszi, biztosan össze van kucorodva, és álmodik, nála már lehet, hogy van hó, és hideg és csúz és sapka. Nagyon hiányzik, leírhatatlanul. Olyan pontosan fel tudom idézni a hangját mintha itt lenne a fülemen.
C. visszaaludt, annyira jó kutyus ő, soha semmi rosszat nem csinál, minden nap egy csomót beszélgetünk, vagyis én mondom neki a magamét, ő meg figyel és olyan mintha értené, megvannak a maga kis dolgai, ezeket muszáj végigcsinálnunk minden nap és akkor ő boldog, csillognak a szemei és olyan nyugodtan alszik. Soha nem hagynám, hogy bármi rossz történjen vele.
Stephanie Lucas 1975-ben született, tegnap fedeztem fel a képeit. Soha nem tanult festeni, bolti eladóként dolgozott és amiatt kezdett festeni, mert boldogtalan volt és egyszer, egyik napról a másikra úgy érezte, hogy festenie kell.
Megnézném ahogy G. alszik, hajsimogatás, homlokpuszi, biztosan össze van kucorodva, és álmodik, nála már lehet, hogy van hó, és hideg és csúz és sapka. Nagyon hiányzik, leírhatatlanul. Olyan pontosan fel tudom idézni a hangját mintha itt lenne a fülemen.
C. visszaaludt, annyira jó kutyus ő, soha semmi rosszat nem csinál, minden nap egy csomót beszélgetünk, vagyis én mondom neki a magamét, ő meg figyel és olyan mintha értené, megvannak a maga kis dolgai, ezeket muszáj végigcsinálnunk minden nap és akkor ő boldog, csillognak a szemei és olyan nyugodtan alszik. Soha nem hagynám, hogy bármi rossz történjen vele.
 |
| Stephanie Lucas festménye |
Stephanie Lucas 1975-ben született, tegnap fedeztem fel a képeit. Soha nem tanult festeni, bolti eladóként dolgozott és amiatt kezdett festeni, mert boldogtalan volt és egyszer, egyik napról a másikra úgy érezte, hogy festenie kell.
No comments:
Post a Comment