képek, betűk

A mai mesterséges intelligenciák sokmindenre képesek, egészen jók az arcfelismerésben, vagy órák alatt képesek mesteri szinten megtanulni sakkozni, vagy a Go nevű táblajátékot és megverni a világbajnokot benne, képesek felismerni a hangomat és még sorolhatnám, és ma már vannak olyan AI-k is amelyeket többé programozni sem kell, maguktól fejlődnek, sőt olyan is van amelyik már önmagát fejleszti és önmagánál jobb AI-t tudott létrehozni.
De van egy dolog amelyik közös az ember által létrehozott "mesterséges intelligenciákban" ez pedig az, hogy nagyon sok mintára van szükségük ahhoz, hogy boldoguljanak, például egy macskákat felismerni tudó AI-nak több ezer macskás fotót kell megmutatnunk ahhoz, hogy egyre nagyobb biztonsággal ismerje fel a macskákat, míg például egy gyereknek elég egyszer megmutatni a szomszéd macskáját és onnantól kezdve tudni fogja, hogy az macska, meg a mi udvarunkon átszaladó cica is cica. Arról nem is beszélve, hogy ha az AI-nak egy olyan macskás fotót mutatok, amit elhomályosítok, vagy kis zöld űrlények képével pöttyözök tele, akkor az AI tévedésének az esélye megnő, míg a gyerek a ködben, sötétben és akkor is fel fogja ismerni a macskát ha beöltöztetem egér jelmezbe és csak a fejét hagyom szabadon.

Ennek a problémának a leküzdésére és megoldására a agykutatók és szoftverfejlesztők létrehozták a Harvard Egytemen a Machine Intelligence from Cortical Networks-öt (MICrONS), amibe nagyon sok pénzt is sikerült bevonzaniuk, a céljuk pedig az agy "reverse-engineer"-je. Ezt nagyon nehezen tudom lefordítani magyarra, mert mindig angolul használtam, olyasmit jelent, hogy "visszafejtés", vagyis az agy működésének teljes megfejtése, visszafejtése, tehát ellenkezője annak amikor egy tervből például egy épület készül, a "reverse-engineer" az az a folyamat amikor az épületem van meg, de nincs tervrajzom és a meglévő épület lépésről-lépésre történő megmérése után elkészítem a tervrajzot, ami olyan pontos, hogy ha hirtelen eltüntetem az épületet, akkor a "reverse-engineer"-el készült terv alapján hajszálpontosan ugyanolyanra fel tudom építeni. Ennél jobb példa nem jut eszembe. Szóval a MICrONS célja ez. A módszer pedig a következő: az agykérekből vett 1 millimérer x 1 milliméreteres kockában lévő neuronokat (ami körülbelül 100 000 neuron és a köztük lévő körülbelül egymilliárd szinapszis) akarják teljesen "reverse-engineer"-elni. Ez egy óriási feladat és az egyik legfontosabb projekt ami ma az AI kutatásokon belül történik. A kutatást nagyon sokan reménykedve figyelik, ugyanis ilyen nagyon nehéz és heroikus munka nélkül egyszerűen nem lehet előre haladni, a Princeton University egyik agykutatója azt írta a projektről, hogy "Nem hiszem, hogy ezekre a kérdésekre (megj.:a fenti macskás példa) tudunk válaszolni az ilyen projektek nélkül." 

A projekt egyébként sikeres és nagyon sok dolgot kiderített már, a fenti képen a világon először látható, hogy mi történik az agy neuronhálójában. Kiderült, hogy például az inputra (ami a szemekből jön) csak a neuronok 10%-a figyel, a többi mint a magasabb agyfunkciókat nézi és megpróbálja a következő képet kiszámítani, megjósolni. A biológiai neuronokról kiderült, hogy valójában nagyon lassúak 170-200 milliszekundum-ig tart például amíg a sötétből a világosba kilépve teljesen lereagálják a változást. A valódi neuronok megbecsülik a dolgokat és megpróbálják kitalálni, hogy mi a következő lépés és állandóan visszacsatolnak és mély ismereteik vannak a különféle dolgokról külön-külön, tehát a fenti példában a gyerek azért ismeri fel az összes macskát egyetlen mintáról, mert neki nem kell megtanulnia, hogy mi az az árnyék, mi az a folt, mi az a ködösség a levegőben, ezeket ő már tudja, mert mély ismeretei vannak róla, míg a mesterséges AI-pedig csak próbálja kitalálni, hogy mi micsoda a mintázatok alapján. Van erről egy nagyon jó cikk a technologyreview-en, sok fotóval akit érdekel elolvashatja.

Nagyon hideg lett, kicsit féltem a citromfát a kertben, remélem túléli ezt a fagyot, tavaly csak egyszer volt ilyen hideg, akkor még cserépben volt és behoztam, de mivel október elején kiültettem őt, ezért nem tudok többé vigyázni rá, fogalalmam sincs mivel takarjam le, nagyon aggódk miatta, már évek óta velem él és nagyon nem szeretném ha baja lenne...

Éjfél előtt még, olyan tizenegy körül felébresztett C., mert ki kellett mennie pisilni, utána nem bírtam visszaaludni, de nem vettem be altatót, mert nem akarok rászokni, így egy jó órát csak bámultam ki a fejemből és félálomban rájöttem arra, hogy mi az egyik fő oka annak amiért olyan erősen él bennem az a valaki, akivel kelek és fekszek minden nap és aki miatt folyamatosan aggódok. Valójában amiatt, mert úgy érzem, hogy amikor elvitt sétálni az ő kedves botanikus kertjébe, akkor mi nem is egy botanikus kertben voltunk, hanem egészen egyszerűen az ő gyerekkorában sétálgattunk és a felnőttből átalakult kislány végigvitt engem kézenfogva mindenen, gyakorlatilag megmutatta a lelkének a legbelsőbb magját, végigkalauzolt a legszebb, kedves szobájában és én meg elraktároztam minden lépést és egyúttal őt is elraktam magamba, úgy mint egy kislányt, akire vigyázom kell és olyan erősen kapcsolódik hozzám és képtelen vagyok magára hagyni, bennem él. Ezt eddig nem értettem, most éjjel jöttem rá. 

Ma reggel Pierre Alechinsky munkáit nézegettem, ő valahogy mindig kívül maradt az érdeklődésemen, ideje pótolni...főleg a lírai absztarkciói tetszenek. 

Pierre Alechinsky Qu'il Vente ou Qu'il Pleure, 1981

Lassan ébredni kell és elindulni, mozgásba jönni és eszméletre kelni. A szívemben végre nyugalom van egy kicsit, nagyon sok dolgot megértettem, amit eddig nem.

Pierre Alechinsky Passage du col, 1968–1970

Induljon a nap, kora reggel még a postára is be kell ugranom, ki kell váltanom valami csomagot, szerencsére útba esik.