Marina Abramović következő munkája 1975-ből a "Cleaning the Mirror" című performansz. Ebben öt darab képernyő, különféle nézőpontokból mutatja, ahogyan Marina Abramović sikálva megtisztít egy korommal bevont emberi csontvázat, amelyet a performansz alatt végig az ölében tart. Ez egy három órás perfomansz, a jelentését nem elemzem, sokféle metaforát bele lehet magyarázni.
 |
| Marina Abramović, Cleaning the Mirror, 1995 |
Tegnap kihagytam a Rhythm 0 című, 1974-be bemutatott perfromanszát, nem szándékosan, véletlenül. Marina Abramović ebben a performanszában passzív szerepet játszott. Csak ült egy széken, egy asztalon 72 darab különféle eszközt helyezett el: pisztoly, pisztolygolyó, kék festék tubusban, fésű, harang, ostor, rúzs, zesbkés, villa, parfüm, kanál, vatta, virág, gyufa, rózsa, gyertya, tükör, üvegpogár, polaroid camera, feather, chains, nails, needle, safety pin, hairpin, brush, bandage, red paint, white paint, scissors, pen, book, sheet of white paper, kitchen knife, hammer, saw, piece of wood, ax, stick, bone of lamb, newspaper, bread, wine, honey, salt, sugar, soap, cake, metal spear, box of razor blades, dish, flute, Band Aid, alcohol, medal, coat, shoes, chair, leather strings, yarn, wire, sulphur, grapes, olive oil, water, hat, metal pipe, rosemary branch, scarf, handkerchief, scalpel, apple (sajnálom, de nem fordítottam le mindegyiket, mert unalmas).
Ahogy említettem, ebben a perfromanszban a performer passzív, a közönség pedig aktív, az aktivitás pedig annyi, hogy bárki odamehet és bármelyik eszközzel azt csinálhat a performerrel amit akar, akár meg is ölheti. A performansz hossza hat óra. A performansz végül nem végződött annyira rosszul, mivel a múzeum a fegyvert hatástalaníttatta, a valóban veszélyes tárgyakat pedig biztonságosan rögzítették (forrás). De sérüléseket, vágásokat így is szerzett, volt aki levetkőzette, átrakta más helyre, letépte a ruháját, leöntötték a fejét vízzel, összefirkálták őt és egy valaki a pisztolyt a fejéhez szegezte, de nem próbált lőni.
Ezt tartják Marina Abramović legjobb munkájának, nem véletlenül, szerintem is ez az egyik legfontosabb perfromansz a művészettörténetben, olyan referenciapont amelyik után gyakorlatilag nem nagyon érdemes újabb performanszokat csinálni, mert valójában mindent elmondott az emberi természetről amit tudni lehet róla.
 |
| Marina Abramović, Rhythm 0, 1974 |
 |
| Marina Abramović, Rhythm 0, 1974 |
 |
| Marina Abramović, Rhythm 0, 1974 |
 |
| Marina Abramović, Rhythm 0, 1974 |
A következő munkája 1996.ból a "Spirit Cooking", ami nem perfromansz volt eredetileg, hanem egy grafikai sorozat, amelyen szövegek és rajzok is vannak, gyakorlatilag egy szakácskönyv, amelyben fura receptek vannak - ő "afrodiziákum recepeteknek" nevezte ezeket. Ezt a munkáját nem egyedül készítette, hanem együttműködött Jacob Samuel-el és Amszerdamban dolgoztak rajta.
Egy évvel később, 1997-ben ebből készített egy multimédiás változatot is a Zerynthia gallery-ben Olaszországban, ez a verzió lett végül ismertebb, mivel itt már valódi perfromansz történt, a recepteket disznóvérrel írta fel fehér falra, ecsettel. (videó). Ebből akkoriban nem lett semmiféle különösebb botrány, de néhány éve, valamelyik Wikileaks-es dokumentumban találtak egy emailt amiben Marina Abramović erre a performanszára visszautalva írt valami vicces vacsora meghívót valakinek, ezt természetesen egy bizonyos IQ szint alatt nehéz volt megérteni és valamelyik idióta szélsőjobbos szervezet elkezdte őt sátánizmussal vádolni, végül már az amerikai elnökválasztást is belekeverték. Botrány, uncsi, hülyék mindenütt. Az eredeti "Spirit Cooking" néhány lapja itt megnézhető. Egészen érdekes afrodiziákum receptek vannak benne.
"forogj körbe
amíg el nem veszíted az eszméleted
próbáld megenni
a nap összes kérdését
egy csepp szégyen
összekeverve egy csepp vízzel
használj belőle kis mennyiséget
sírás előtt"
 |
| Marina Abramović, Spirit Cooking, 1996 |
Nekem ez az 1996-os "Spirit cooking" a személyes kedvencem tőle, valószínűleg azért, mert nekem a performansz mint műfaj túl harsány és túl látványos, egyszerűen túl sokat akar közölni és éppen úgy untat és zavar mint a filmek. A megértéshez számomra elegendő egy-egy vonal, szöveg, vagy rajz - csak szövegértés kell hozzá és intelligencia, a film, perfromansz, színház: felesleges szájbarágás, olyan mintha valaki olvasás közben odaállna mellém és elmutogatná amit olvasok. De ez szubjektív, hagyom most.
Most egyelőre ennyi, majd napközben folytatom, mert munkában ma csak ügyeletben leszek, ha szerencsés vagyok, akkor egész nap csak olvasgatni fogok és írni és nem lesz semmi sürgős munka.
Tegnap T.ék megérkeztek, kaptam egy pólót ajándékba, meg anyám küldött egy kilónyi diót a diófám terméséből, és kötött nekem egy kék sálat, azt is elküldte, T. kislánya megnőtt, kicsit csendesebb mint tavaly volt, C.vel szeretik egymást nagyon. Odahaza azt mesélte mindenkinek, hogy C.-hez jönnek, C.hez utaznak és nem hozzám. Mosoly. T.vel megittunk néhány sört, sok a gondja az üzletével, most nyitott egy új helyet, de most jobban van. Hozzám jönnek feltöltődni, mert nálam nem kell jópofizni, meg képmutatóskodni.
G. néha válaszolgat, nem tud nekem megbocsátani és hinni, érzem, de néha kicsit talán enyhébb. Jó lenne találkozni újra, sétálni kézenfogva, enni valahol, odaülnék mellé és nem szembe, mint nyáron.
Indulunk sétálni.
No comments:
Post a Comment