Gyerekkoromban szerettem a karácsonyt, mert egyszer kaptam biciklit, csak arra emlékszem, hogy egy zöld Sobi 20-as volt, fél órámba telt mire találtam róla fotót az interneten.
Ez nagyon régen volt, nem tudom hány éves lehettem, talán 10 körül és két hónap múlva ellopták, mert nem toltam el a hátsó udvarba és bál volt a faluban és valami részegek beugrottak a kapun bévülre és ellopták, apám persze velem ordibált miatta. Én hibám volt végül is. Ez az egyetlen ajándék amire emlékszek. Gyerekkoromban minden évben szavalnom kellett a templomban, gyűlöltem, mert rettegtem kiállni az emberek elé, úgy éreztem, hogy teljesen értelmetlen dolgot csinálok, értelmetlen szöveget magoltam be, értelmetlen ahogy elhadarom és a temlomban ülők le se szarnak, mindenki úgyis csak a saját gyerekét/onokáját akarja látni. Idegesített, de muszáj volt, a kántor unokájának mégiscsak kellene szavalnia, utána kaptam csomagot. Tele édességgel, annak örültem. A rokonlátogatást nem utáltam, mert karácsonykor általában nem ordibált velem apám, nem mert, vagy nem akart - nem tudom. Mindig vettem ajándékokat az összespórolt zsebpénzemből, gondosan becsomagoltam és ráírtam a neveket a csomagokra. Volt egy különleges karácsonyom is, amikor a rendszerváltás utáni első karácsonykor a nyolcvanas években amerikába disszidált nagybátyám 7-8 év után először hazajött, úristen micsoda csokikat hozott...soha nem láttam előtte olyasmiket, meg egy igazi Nike cipője is volt, szép fehér, és automata sebváltós autóval jött Németországból és elvitt egy körre vele. Engem ő nevelt fel apámék helyett, nála lógtam mindig, tévéket szerelt, meg elektronikai cuccokat, később amerikában lediplomázott és mérnök lett és az egyik legnagyobb világcégben top manager ma is, de már eltávolodtunk, de gyerekkoromban a titkos padlásán mindig vele voltam, ott láttam először alaplapok rajzait, meg szalagos magnetofont, meg kondenzátorokat, meg ilyesmiket és persze semmiről nem tudtam micsoda, de tetszett. Meg vagány volt, rockzenekarok neveit fújta ki a tyúkól fölé, azt se értettem, de tetszett, utána egyszercsak a nyolcvanas évek elején eltűnt, nem értettem, hogy hová lett, mindig szombaton mentem hozzá, mert ő a fővárosban lakott, de soha többet nem jött haza és a nagyszüleim nem mondtak semmit csak sirtak. Nem tudtak ők se semmit, akkoriban még agyőnlőttek embereket ha át akartak szökni nyugatra, de én ezt akkor persze nem tudtam. Talán fél évvel később kaptak hirt róla, egy levelet irt nekik, amit felbontva kaptak meg a rendőrségen, mert az STB (ez volt a csehszlovák kémelháritás, meg titkosszolgálat) először elolvasta, de persze én ezt akkor nem tudtam, csak minden szombaton mentem hozzá és ott ücsörögtem a padláson. Évekig jártam oda úgy, hogy senki nem merte megmondani, hogy mi is történt, utána lassan elmaradoztam és végül a rendszerváltás után, mikor hazajött talán kétszer beszélgettünk öt percet, már teljesen más volt, nem az a vagány fiú volt már, elkezdett magyarkodni, meg istenről beszélni és a pénzről, meg a vadászatról és eltávolodtunk, ma már semmit nem tudok róla.
Akkor néhány karácsonyi és télapós alkotás.
 |
| luzinterruptus nevű csoport karácsonyfája ami műanyagszemétből van |
 |
| Paul McCarthy zöld télapója dildóval |
 |
| Jeff Leatham, Sexy Golden Reindeer |
 |
| Installation view of "Nick Cave: Here Hear" (link) |
Vettem néhány sört. Képzeletben g. hideg kezét fogom, C. játszik, én sörözök és hallgatok valami zenét. Legszivesebben aludnék, vagy beszélgetnék halacskával, de az tilos. Így marad a sör. Mindenkinek legyen holnap szép karácsonya!
No comments:
Post a Comment