képek, betűk

Tegnap siettem haza, a taxiban és egy verset próbáltam kigondolni, de túl fáradt és részeg voltam ahhoz, hogy valami koherens, épkézláb szöveget összehozzak, de elalvás előtt elkezdtem gépelni ezt:

"N.-től taxiban vissza, 
kökényszirup, esendő: kicsit részeg, mi értelme van az agy hatástalanításának, ha nincs benne semmi ritmus, olyan, ami megvédene: elfújna messzire, színes ruhák redőibe, virágminták közé, g. hó-karjaiba, de nem érintene, nem bántana: kényszeres menekvéssel, vesszőt tesz és kérlelve kiáll, dobol a fejtetőn és mogorva: lemondva sóhajt: megnézi, hogy a redőnyök rendesen esznek-e,
megtapogatja a behopradt időt, a Holdat elfordítva:  magát-öli, meg: csíkos pamlagon, derékad, combod édes döngicséje, átölel a sóhaj, merész képekben őrzi farokcsapásaidat, a kérdés mindig ugyanaz:
lennél-e dudorászsás a valóságban, ahol minden sóhaj fél,
lennél-e: hajnalűző, drága táncolás, ölelésbetáncoló

lennél-e szitakötő: fogsorral, a szerepben elragozott, szép csípőddel: merengő tekintetű szemránccal,
lelassítok, ígérem, hogy a lebegőt: bármikor beszívhatod álmomat míg alszok, nem lesz tőle kikelet,
almafa, körtebokor: kérlek, lassan táncolj és gondolkodj, vagy szerencsétlen emlékek:
tanulmány

Nem történt semmi, a szokásos kódokkal elbúcsúztunk, udvariasan, szépen, ő alszik valahol, de sokkal közelebb, én érzem, de, hogy mi történik: nincs levegő. Csak a magány, egyszerű, pipacsmező, méhecskeillattal"


Érdekes másnap visszaolvasni, hogy milyen szóképek, meg kombinációk jönnek elő részegen az emberi agyból, talán mert próbálja megfogalmazni azt, amit amúgy nem mer, vagy nem akar, de nem tudja, mert az alkohol csak a szabadság illúzióját kelti, valójában csak bátrabbá tesz, tehetségesebb nem lesz tőle senki. Én nem szeretek részegen írni, sem rajzolni, viszont vázlatkészítésre néha jó, csak utána józanul kíméletlenül ki kell gyomlálni belőle a hülyeségeket, kisimítani a ráncokat belőe és kivágni, lecserélni a túlzó, összefüggsételen részeket, képzavarokat, közhelyeket. Szóval a fenti szöveget így változtatná meg:


N.-től taxiban vissza
kökényszirup, esendő
kökényszirup ég alatt, 
esendő néma ború, kicsit részeg,  (KÉPZAVAR, TŐL SOK INFÓ)
mi értelme van az agy hatástalanításának (SZAR),
ha nincs benne semmi ritmus, olyan,
ami megvédene: elfújna messzire,
színes ruhák redőibe, virágminták közé,
g. hó-karjaiba, de nem érintene, nem bántana:
kényszeres menekvéssel, vesszőt tesz és
kérlelve kiáll(GRRR, NEM JÓ), dobol a fejtetőn és mogorva:
lemondva sóhajt: megnézi, hogy a redőnyök
rendesen esznek-e,
megtapogatja a behopradt időt,
a Holdat elfordítva:  magát-öli,
meg: csíkos pamlagon, derékad (EZ MI?),
combod édes döngicséje, átölel a sóhaj,
merész képekben őrzi farokcsapásaidat (ÚRISTEN, EZ MI?? NEVETEK!? :D),
a kérdés mindig ugyanaz:
lennél-e dudorászsás a valóságban, ahol minden sóhaj fél,
lennél-e: hajnalűző, drága táncolás, ölelésbetáncoló
lennél-e szitakötő: fogsorral, a szerepben elragozott (EZ MI?),
szép csípőddel: merengő tekintetű szemránccal (KÖZHELY...),
lelassítok, ígérem, hogy a lebegőt:
bármikor beszívhatod álmomat
míg alszok, nem lesz tőle kikelet,
almafa, körtebokor: kérlek, lassan táncolj és gondolkodj,
vagy szerencsétlen emlékek:
tanulmány
Nem történt semmi, a szokásos kódokkal elbúcsúztunk, 
udvariasan, szépen, ő alszik valahol, de sokkal közelebb (TÚL PRÓZAI, TELJESEN ÁTÍRNI),
én érzem, de, hogy mi történik: nincs levegő. 
Csak a magány(PRÓZA!), egyszerű, pipacsmező, méhecskeillattal


Szóval, a részegen írt szöveget átnéztem reggel és kihúztam belőle azokat a részeket, amelyeket át kellene írnom ha verset akarnék belőle csinálni - ezeket piros, áthőzott betűvel jelöltem, helyenként azonnal lecserélem, vagy kijavítom - ezeket a részeket zölddel jelöltem.
Ez a folyamat fontos és kíméletlenül őszintének kell lenni közben, mert különben semmi értelme. Helyenként, nagybetűvel, zárójelbe odaírtam, hogy miért húztam át a szöveget.

Ezt az egészet, mármint az áthúzogatást pirossal, átírást zölddel soha nem csinálom ilyen látványosan "papírra", ezeket csak fejben próbálom megtenni, most csak azért írtam le ilyen módon, hogy szemléltessem miképpen szedném ki, javítanám át a nekem helyetelennek tűnő részeket egy szövegből ha költő lennék, de persze nem vagyok, csak érdekel a munkafolyamat.
Szerintem...., ebből a fenti szövegből, ha teljesen őszinte lennék magamhoz, nem csinálnék soha verset, mert túl sok mindent kellene benne átírni és emiatt őszintétlenné válna.
Ezért van az, hogy ritkán írok és ezért nem szeretem ha egy költőnek, festőnek túl sok munkája van publikálva, kiállítva, mert egyszerűen túl sok benne a rossz szöveg, az őszintétlen, erőltetett rész. Ez mindenkire igaz, az olyan nagy nevekre is, akiknek az életműve már lezárult, legyen az akár József Attila, vagy Ady, Faludy vagy akárki - ha az ember kinyitja az összegyűjtött, összes versét bármelyik költőnek és ugyanilyen kíméletlenül kiszedi belőle a rossz részeket, akkot végül rá kell döbbennie, hogy egy-egy életműben csak mondjuk 20-30% a valóban jó és őszinte dolog, a többit ki kellett volna dobnia a költőnek ha őszinte önmagához.

Szakad odakint az eső, nem tudunk elmenni sétálni C.-vel, várom, hogy elálljon. G. nem ír, nem tudom miért csinálja ezt velem, fogalmam sincs már semmiről, teljesen összezavarodtam. Tudja, hogy mennyire szeretnék vele lenni, nem tudom mit tehetnék, ha írok valamit néha órákig nem válaszol, esélyem sincs semmi párbeszédre. Néha úgy érzékelem, hogy ez valamiféle elutasítás, de néha meg ha ír, akkor azt érzem, hogy ő is csak ugyanazt akarja amit én, csak fél. És emiatt ez ilyen "beakadt a tű" állapot, nem tudunk elmozdulni. Én nem adom fel, nem fogom őt hagyni elbújni, mert nem, szükségem van rá és kész.

Ma érkeznek a vendégeim, a lakás csillog-villog. kaja van, karácsonyfa van, ajándék a kislánynak van és őszintén örülök annak, hogy jönnek. Tegnap is jó volt N.-éknél, nagyon sokat beszélgettünk, N. és Zs. okosak, viszont volt ott egy srác, akiről nem tudtam, hogy ott lesz (ami nem baj), egyszer-kétszer már találkoztam vele régebben. Szóval vele is jól elvoltam, de csak addig, amíg nem terelődött a téma komolyabb dolgokra, mint például természetvédelem, politika stb. mert akkor gyakran butaságokat mondott. Én nem szóltam egyszer se rá, ki vagyok én, hogy másokat kijavítgassak, és egyébként nem is érdekel az ilyesmi, de ez a srác akkora hülyeségeket is mondott, amit megjegyeztem, például elkezdte ecsetelni, hogy a bolygónk állapotáról, a természet pusztulásáról szerinte nem az ember tehet, hanem ez természetes folymat, merthogy, idézem: "a Nap a naprendszer közepe és az élet vándorol az egyik bolygóról a másikra, valamikor a Vénuszon volt élet, most a Födön, utána majd a Marson lesz, aztán a Jupiteren és ez természetes" akkor bevallom, majdnem kinevettem, de csak csendben néztem a tányéromat.

Próbálok elmenni szegény C.vel sétálni, de szakad az eső...nem érti szegényke, hogy mi a baj.