A cikkben amit említettem szerepel például Pierre Huyghe, mint 2017 egyik legnagyobb hatású művésze, akinek valóban sok jó munkája van, például 2012-ben volt egy jó installációja "Untitled" címen, amit a Documenta 2012-n mutatott be - az szellemes volt, most utoljára például "After ALife Ahead" címmel csinált egy installációt, kotrógépekkel felásott egy jégpályát, a mennyezetére felerősített fekete színű piramisokat, a lyukak között hagyott szigeteket, az egyik szigeten egy tartályban egy mérgező tengeri csigát helyeztt el. Egy inkubátorban pedig emberi rákos sejtek osztódtak a jégpálya egyik sarkában. A fekete piramisok is ezt reprezentálták. Ez amúgy tök jó ötlet meg minden, és tetszik is, de semmi értelmét nem látom a megvalósításának úgy mint installáció, ebből lehetne egy rövid, húsz soros gondolatfolyamot írni, vagy novellát, vagy verset, de emiatt felásni egy jégpályát és ehhez komoly arcot vágni...hát nem tudom, szerintem én ehhez nem bólogatok és félve bár, de leírom, hogy gagyi, és bolond az, aki csak amiatt viselkedik épp annyira hülyén mint a többiek, mert fél, hogy a hülyék lehülyézik - és én nem akarok ennek a részese lenni. Mondjuk a listán ő egy komoly név, ez vitathatatlan, meg Wolfgang Tillmans és Ai Weiwei is - ez is tény. De akkor sem látom értelmét az efféle listáknak, le kellene szokni ezekről...
Installáció terv:
Csinálnék egy gömböt üvegből, beleraknék száz lepedőt és hálózsákot, amelyeket Manchester utcáin gyűjtögetnék össze, olyanokat amelyeket a hajléktalanok maguk után hagynak éjjelente, a lepedők tetejére ráültetnék egy műanyag, zöld alapon piros pöttyökkel befestett 70 centi magas nyulat, a kezébe adnék egy üveget, amibe egy gumicsövön vizeletet vezetnék, amit a lepedőkből csavarnék ki centrifugában a gömb mellett és közben a falon egy kivetítőn a következő szöveg menne "Én és Te egyformák vagyunk, én bemutatom a tragédiádat, te megéled, szeretnék beléd látni, nevetsz velem?"
Szar? Annak is szántam.
Már megírtam és elküldtem a hivatalos felmondólevelemet, írnom kell a fejvadásznak, január 9. lesz itt az utolsó munkanapom, tizedikén utazok Londona és 11. én kezdek az új helyemen/új életemben. Addig még el kell utaznom Londonba a kulcsokért. Fáj minden, mindig megtévsztő vagyok, sokféle, túlzó és vékony csuklójú, gyengének kinéző, csendes, felszínesnek látszó, zavartnak és céltalannak tűnő, megbizhatatlanank tűnő... Pedig egyik sem igaz, csak egyszerűen olyannak tűnök. Hülyefasznak. G. se hisz már nekem, nem bízik bennem, jogosan, mert félreérthető vagyok, hisztiztem, bűntudatom volt, ellöktem őt, nem tudja már....mit gondoljon, pedig úgy szeretem és úgy vagyok hozzá hűséges, hogy nem is találkozhatunk, nem is érinthetem és már beszélni se beszélhetünk. És akkor is vele maradok, reménykedek, mert szeretem, féltem és kapaszkodok amíg engedi, mindaddig amíg el nem küld végleg, bármi áron, mert vele akarok élni, de nem tud róla, mert nem írom már, majd egyszer, ha lesz bátorságom. Csak azért irtam le ezt, hogy érezni lehessen, hogy én mindig komolyan veszek mindent, csak nem látszik kívülre, mert hadarok, rohanok, kapkodok, csapongok. Másik példa: egy volt kollégámmal futottam össze egy hónapja, Igorrr koncerten, meg volt lepve, hogy én "olyan" zenéket hallgatok, mert ugye nekem se tetoválásom se raszta hajam, se semmi, szürke vagyok, pedig valószínűleg évekkel hamarabb ismertem az Igorrr-t mint ő és azoknak a kortárs zenéknek valószínűleg az 5%-át sem ismeri, amiket én naponta hallgatok, a képzőművészetről nem is beszélve, de neki raszta haja van, tetkója és gyűrűi, ja meg bakancsa és természetesen szakálla. Ezért ő eredeti, művészlélek én meg nem. Ja és N.-el voltam, neki van tetoválása, hosszú haja és szakálla is, biztosan azt hitték, hogy csak vele vagyok és N. a valódi műértő - márha a popzenéhez kell valamiféle "műértés". Hülyesenki szürke vagyok.
Este megnézek egy Paul McCarthy videót, erről mindig azt hiszik, hogy a "The Beatles" nevű popzenekar énekeséről írok, pedig nem, csak hasonlít a nevük, régebben egy csomó képet raktam be tőle ide a blogomba. Az ő munkáiban legalább van mélység, mondanivaló, felkavaró dolgok - még úgy is, ha olykor-olykor (most nevetek) túlzásba viszi a szexuális utalásokat, a régebbi időkből a kedvencem tőle az az installációja, amelyikben egy fa odvát dugja valami bábu - de ez csak egy apró részlet volt a teljes installációból, amin sokat mosolyogtam. Mondjuk neki tényleg vannak durva dolgai, de csak annyira durva, mint az emberi psziché, természetesen Paul McCarthy nem volt a legfent említett művészek listáján. Pedig a 2014-ben felállított 24 méter magas anál-dildó szobrának valószínűleg nagyobb hatása volt a művészettörténetre mint azon a fent emlitett listán szereplők nagy többségének. De persze Paul McCarthy-tól ez a dildó csak egy szerény tréfa volt. A munkáinak a többsége nagyon mély pszichoanalízist és művészettörténeti, pszichiátriai, politikai tudást igényel. Túl bonyolult, túl sok energiát igényel a megértése, sokkal egyszerűbb egy felásott jégpályát és egy tengeri csigát megérteni, főleg ha le is írják, hogy hogyan kelle érteni...nagyon mosolygok. Pedig régebben Pierre Huyghe-nak is voltak erős alkotásai, például a Puppet Heap nevű marionett babái, de mondjuk azon pont az előbb említett Paul McCarthy hatása nagyon látszik...bár mondjuk az ő hatása túl erős, nélküle a legtöbb mai installáció, vagy videómunka teljesen más lenne, vagy nem is létezne.
 |
| Paul McCarthy, 25 méter magas zöld dildója Párizsban, aminek a címe "Tree", vagyis "Fa", amúgy tényleg olyan mint egy karácsonyfa |
Az egyik kedvenc művészi alkotásom Ai Weiwei-től a "Study of Perspective" című monumentális "kapjátokbe" sorozata. Ezt 1995-ben kezdte el és még ma is csinálja, egyszerűen elmegy valahova és a középső ujjával bemutat és lefotózza... A teljes sorozat itt nézhető meg. Néhányat iderakok belőle.
 |
| Ai Weiwei, Study of Perspective, Tiananmen, 1995-2010 |
 |
| Ai Weiwei, Study of Perspective, Mona Lisa, 1995-2003 |
 |
| Ai Weiwei, Study of Perspective, White House, 1995-2003 |
 |
| Ai Weiwei, Study of Perspective, Ocean, Miami, FL, USA, 2006 |
Csendesen ücsörgök és nekiállok dolgozni, most már túl vagyok a nehezén mindennek a munkahelyemen, csak két hét és egy teljesen új helyen leszek. G. nagyon hiányzik, nincs ötletem mit tehetnék, hogy megbocsásson nekem, várok türelmesen, hátha az idő segít.
No comments:
Post a Comment