Jean Metzinger szinte mindig kimarad.
Nem tudom miért.
Pedig megérdemelné, hogy megemlítsék a nevét.
És Robert Delaunay is, ő pláne. Milyen szó az, hogy pláne?
Vajon miért nézegetünk képeket?
Színek szagok szőrök televények. Tudod mi a televény? Olyan földtípus amiben sok a tápanyag.
 |
| Jean Metzinger, Two Nudes, Two Women, 1910–11 |
 |
| Jean Metzinger, Tea Time, 1911 |
Robert Delaunay az egyik legfontosabb pont a képzőművészetben. Az orfizmus miatt is, ami Apollinaire agyszüleménye volt és a portréi miatt is, az utóbbiak színvonala ingadozó.
 |
| Robert Delaunay, Portrait de Jean Metzinger, 1906 |
 |
| Robert Delaunay, Paysage au disque, 1906–07 |
Ez a két, nem az orfizmus-hoz tartozó festménye figyelemereméltó, az absztrakció felé vezető úton, valamiféle pointillizmus-féle kísérlet, ami jól sült el.
Elfáradtam. Bűnbak vagyok. Tegnap G. megharagudott rám, mert féltékeny voltam és leírtam, hogy szerintem van valakije. Egész nap nem írt semmit, kora reggel küldött egyetlen mosolyt és késő estig egy szót sem írt, egész nap rá gondoltam és hülyére aggdótam magam és végül megint én lettem a rossz. Semmit nem tudhatok, semmit nem ír le, azt se tudhatom hol van, miközben tudja mennyire szeretem és végül ha kifakadok, akkor én vagyok a rossz. Nem tudom mit tehetenék, iszonyúan fáj, semmit nem akartam csak, hogy egy kicsit végre velem legyen, hogy csak rám figyeljen, de ehelyett...megtett bűnbaknak, megsértődött és elhallgatott megint. Hónapokig várok rá...más férfi még úgy se hűséges ha ott van mellette a párja én meg...várok és várok, vakon, egydül és még annyit se ír, hogy mi történik vele és utána, ha néha kifakadok, akkor én vagyok a rossz. Nem tudom mit tehetnék. Nagyon rossz, pedig mindig csak egyszerű dolgot akartam, hogy néha együtt legyünk, elkezdődjön valami normális, de nem. És most megint itt vagyok és nem fog írni semmit, megint én leszek a bűnbak. Nem tudok ennél jobban szeretni, ha akarnék se tudnék és nem elég.
Odakint hideg, hódara lepett be mindent, C. abban futkározott fel s alá mint az őrült, meg eszi, neki ez a fagyi, teljesen dilis.
Később megyünk sétálni, ha világos lesz, hogy C tudjon futni. Alszok még egy kevset, addig se vagyok szomorú és rá gondolok és nem fog írni, nem érzi mennyire szeretem, akármit csinálok rossz, nem merek már semmit csinálni, elbújok. Ma szabadság. Nem megyek sehová, csak eszek és pihenek és reménykedek, de minek...
No comments:
Post a Comment