Elég a nemek közti kapcsolatra gondolni, hiszen még itt Európában a nyugati társadalmak sem teljesen kezelik a nemeket egyenlően, de ha kimozdulunk Európából, akkor egyre jobban érződik az a fajta különbség, amit a 21. században már nehéz megérteni. (margó: röhögés: önteltség-opera: soha nem felejtem el, hogy mennyire büszke voltam a középkorról összeolvasott tudásomra, hogy már az egyetem előtt olvastam az egyetemi tankönyveket a középkorról és az első középkor vizsgán megbuktam és újra kellett csinálnom, mert úgy mentem el vizsgázni, hogy én azt úgyis tudom.)
Azért írtam erről, mert fontos lenne, hogy minél többen ismerjék a középkort, mivel nagyon sok negatív dolog elkerülhető lenne ha jobban tisztában lennénk az akkori viszonyokkal, de egyébként ez az újkori történelemre is igaz, ha többet tudnának róla az emberek, akkor egészen biztosan kevesebb borzalom lenne a jelenben. A középkorra visszatérve - igen, egyrészt sötét volt, másrészt meg nem, például az egyetemek mint intézmények a középkorban alakultak ki, ugyanakkor a középkor nagyon hosszú és sok szakaszból áll, az 5. századtól a 15. századig tartott, ami hatalmas része az emberiség ismert történelmének, nem beszélve arról, hogy a késői antik-kor is belemosódik, amit jelenleg a 3. századtól a 8. századig tartó idősávba passzintanak be, de soha nem szabad elfelejteni, hogy ezek csak viszonylagos évszámok, éles határ soha nincs, ahogy ma sem tudnánk megmondani, hogy a hippi korszak meddig tartott, mert ma is vannak hippik, ahogy azt se tudnám megmondani, hogy a mobiltelefon-korszak mikor kezdődött, mert az első GSM specifikáció már 1987-ben létrejött, de a mobiltelefonok csak a kilencevenes évek elején kezdtek terjedni, az okostelefonok meg a kétezres évek második felétől terjedtek el igazán. Soha nincsenek éles határok, semmiben. Engem elsősorban a művészet miatt érdekel a középkor, a képzőművészet ugyanis a mai napig kiváló forrásként tudja használni a középkort és most nem érdekel más munkája, ez csak szubjektíven az én véleményem, illetve csak összegzem, hogy nekem miért fontos. Nekem az első igazán komoly középkori művészi forrásom és élményem François Villon volt, nem tudom mikor olvastam először, anyámnak volt a könyvei közt és nagyon érdekesnek találtam, volt még egy könyvünk, egy nagyon vaskos kötet, ami hihetetlen nyelvezettel volt írva és fantasztikusan jó illusztrációk voltak benne, hatalmas csöcsű nőkkel, bibircsókos orrú emberekkel, szoknya alá nyúlkáló apródokkal. Pazján históriák a címe és én ezt már 8-10 éves koromban olvasgattam, de akkoriban alig értettem belőle valamit, nagyon nehéz a nyelvezete.
Ilyen rajzok voltak abban a kiadásban ami nekünk volt meg és természetesen először a rajzokat nézegettem, amikor iskolából hazamentem, akkor levettem a könyvespolcról és csak lapozgattam, mert olvasni hiába próbáltam, alig-alig fogtam fel belőle valamit. Ha valakit érdekel akkor magyarul itt beleolvashat, nem épp egy gyereknek való a szövege. Ezek voltak az első középkori irodalom élményeim, majd később már tudatosan próbáltam keresni. A képzőművészetben nekem a középkor szintén az egyik legjobb forrás, a festéstechnikák és az anyagok szeretete, a mesterré válás folyamata, a festékek és az ecsetek elkészítésének a módjai, a vászon előkészítése és kifeszítése, a műhely maga, mint egy alkotói közeg - ezek mind a középkorban lettek olyanná mint amilyennek ma ismerjük őket. Az első festéstechnika könyvem Kurt Wehlte "A festészet nyersanyagai és technikái" című csodálatos szakkönyv, amiben úgy ír a festékekről, a pigmentekről és a különféle festéktípusok elkészítéséről mintha egy középkori mester lenne (ő restaurátor volt, komoly tanulmányokkal a háta mögött). Az absztrakciók, a festékfelületek kialakítása, az emberi test ábrázolása, a témavilág és akár a performansz is - mind erősen kötődnek a közpkorhoz. Ezért érdemes elmélyedni benne, emiatt szoktam itt is gyakran visszautalgatni rá. Ad valamiféle keretet amire vissza tudok hivatkozni magamban, vagy ha valamit csinálok, ha kitalálok egy formát, akkor be tudom határolni, hogy körülbelül hová illik a saját történetemen belül - mármint, hogy tényleg újdonság-e, vagy csak az utánzat utánazata, avagy érdemes-e továbbfejleszteni, vagy nem. Az absztrakciót szinte mindig a 20. század találmányai közé soroljuk, pedig a középkori kódex diszítések, a ruhák redőinek a megfestése, vagy egyéb grafikák különféle tekercseken - mind-mind tartalmaznak szándékos, nem rajztudás-beli hiányosságból fakadó absztrakciót, ez egy jó cikk erről: http://blogs.getty.edu/iris/the-middle-ages-and-modern-abstraction/
Ücsörgök az irodában, eddig egyedül, lassan szállingóznak az emberek, mindenki örül, mert a legtöbbüknek ez az utolsó munkanapjuk ebben az évben és mennek két hét szabadságra, én végig itt maradok, az év utolsó hetében lesz két nap amikor egyedül leszek az egész cégben, mert elvállaltam az emergency-t. Nem nagyon van mit csinálnom otthon, jobb is ha itt leszek, addig talán kevesebbet fogok magammal foglalkozni. Igazából szabadságra egyáltalán nincs kedvem menni, az új helyen meg az első hónapokban megint nem lesz időm semmire. Amikor arra gondolok, hogy nemrégen még biztos voltam abban, hogy az év végén viszont láthatom G.-t és tényleg ez volt az egyetlen fontos dolog amit vártam, akkor eléggé elkeseredek, hogy gyakorlatilag ez az egész hihetetlen, hogy úgy és ennyire szeretek valakit, hogy már nem is beszélünk és nem is láthatom és gyakorlatilag egy képzelet és remény-világban élem az életem, ahol minden kis emléket rólunk úgy őrzök mint valami kincset. Ezekről nem is beszélek soha senkinek, mert nem értené senki.
Nagy-Britanniában ma van a Christmas Jumper nap, mindenki karácsonyos pulóverben jön munkába, én nem vettem fel, mert elfelejtettem reggel, amúgy szívesen lennék abban, nem zavarnak az ilyen hülyeségek, most kicsit feszengek, hogy úgy néz ki mintha szándékosan kilógnék, pedig nem, már régóta nem látok abban semmi "forradalmit", hogy ilyesmikben kívülálljak, az én egyéniségemet nem folyásolják be az ilyen szarságok. Este berúgok ha lehetséges és majd képzeletben idevarázsolom magamnak a zöld tavaimat, részegen mindig sikerül, addig legalább egy kicsit boldog vagyok.
Rendelek könyveket, az egész listámat és T.-nek söröket, mert már csak egy hét és jönnek ők is, amitől kicsit tartok, mert most jobban szeretek egydül lenni.
No comments:
Post a Comment