az irányvonalaknak egy gömbön
mely a semmiben tekereg -
nem sok értelme van,
mégis, felfelé - gondolom
Oldham irányából
toronyfelhők kutyapofái
ez a nyomorúságos telepek
függőségek végtelenjeibe burjánzó
üres tekintetű szánalom-parkja
mint Orwell Wigan Pier-jének
huszonegyedik századi pattanása
gennyel telve várja a pukkanást
a Rochdale kanális
a halott barna szutyka
melyből legszívesebben
a baktériumok is menekülnének
vizéből bevásárlókocsik ágaskodnak
kerekeik az ég felé 
mint imába fagyott öklöcskék
mellettük útjelző kúpok
beledobott bárszékek
kosz, szemét, fecskendők
meg a többi - unalmas
mint a többi lepukkant
magába holt
magát szájba kakáló város
bármerre - a hanyatlás
a rozsda
giccses, unalmas - mint a gettók
ezredik mutogatós pop-ja
mint az egymilliomodik rap szám
melyet már csak az idióták hallgatnak
de csinálják - mert egyszerű
kényelmes - és mert mást nem tudnak
vagy ki tudja miért...
a fontos mégis - talán a kórkép
a látlelet, hogy a nyomor
nem csak anyagi
az oktatásba ölt milliárdok
dekadenciagyárakba folynak
mert a pénz, csak pénz
hideg akár a szívbe szúrt illatosított kés
a kosz, szemét, üresség ---
törődés
szembenézés helyett
s a válasz:
még több pénz kell
még több lengő zászló
nemzeti propaganda 
miközben
a halott folyók felett
apa, anya fecskendőn utazva nevet
a gyerekek bandázva üvöltenek --
én a felhőket nézem
a világ tökéletes szőrtelen denevér
odakint fekete zománc a táj
unalmas ez is
mint te meg én.

Great Britain has gone down Hungary’s old road,
it is the road that Hungary just left yesterday...
They officially elevated negative-populism to power,
who keep waving national flags,
claim the ideas of homeland and nation for themselves,
as if they were the only people living...
in a shared house,
they lie knowingly, they stir up hatred,
how stupid did one have to be
for the majority, even knowing the unspeakable damage of Brexit,
to choose those who caused it,
how blinded,
ignorant and shameless does one have to be
to go on marching down the same road,
knowing this damage,
a road they should have stepped off.

Endless stupidity has won,
it rages, it rejoices, and it repeats
meaningless slogans
that are the perfect diagnosis
of cognitive dissonance.

A sad country,
in its desperate decadence,
but I have no doubt: they will continue.

Tizenhat éve hagytam ott Magyarországot,
Tizenhat évet kellett várnom arra,
Hogy a gyűlölet, hazugság, propaganda -
A szociopatákra épülő kíméletlen kevélység,
Állami szintre emelt bolondokháza,
Hivatalosan is bezárjon.
Az őrület határáig feszített rettegésre,
A gyűlölet izzítására,
Az empátia hiányának emelésére,
A pszeudo-háborús pszichózis létrehozására,
A papírcsákóban pöffeszkedő,
De még egy egyetemi vitától,
Vagy egy hatalom átadási ceremóniától is rettegő,
Végtelenül gyáva, kányszeres hazudozó vezér - uszítására,
A közösségek megosztására
A mindenféle gyűlölet ingerküszöbének emelésére,
A klinikai szintű szembenézés-képtelenségre,
A közös tulajdon, az állam vagyonának sajátként kezelésére,
Az EU-s pénzek ellopására,
A gyűlöletpropaganda elképesztő mocskára
épült hatalom végleg kimúljon.
Az orbáni rendszer tegnap hivatalosan is a helyére került -
A kutyaszar mellé a járdára,
A kihűlt ondóval teli koton mellé a szemétkukába,
A halott gyümölcsöktől színezett madárszar mellé a fák alá,
Kádár, Rákosi, Horthy nyálkás csiganyoma mellé.
És bár azt sejtem,
hogy minden remény ellenére nem épül valódi demokrácia,
lassan egy újabb rezsim épül,
Mert a kultúrát, a többség ízlését -
a huszonegyedik században már nem lehet "polgárosítani",
De talán,
Az új,
Nem bűnözőkre, kíméletlen szociopatákra,
Nem lopársa és propagandára,
nem kizárólag az emberi kisszerűség
legmélyebb bugyraira és a zsarolhatóságra
Épül majd. És ha mégis?
Nos, igen. A jövő ellen
nem véd a jelenben elkövetett
remény és reménytelenség... a jövő
az önmaga - vagyis ismeretlen.

az évek holt záradéka
mellkasodban reszkető ólom
bizarr madárként ücsörögve
félhomályba vesző vállaidon
Failsworth, Daisy Nook - az  éj mája
elkopott időm lepörcent máza
karmait az utak bőrén húzkálva
sebeket rajzol a járdákra
akkor örül ha már vérzik a föld -
elbújsz előük
a sokféle hit, őrület, nameg
a csendet félő üvöltözők elől -
és az éj csak rejtene
amíg bírja, mentene
a tengernyi elszabadult mocskot
szégyenkezve takargatja
a bokrok alá hajítja
akár a részeg a poharat
könnyítve kábulatba vesző
nyomorúságos bánatán - 
de azt sejted: nem nagyon számít
hiszen a dolgok...
rozsdát szülnek neked
s azoknak is
akik nem akarják látni
önmaguk valódi arcát.

the age of ideologies and philosophy is over
by now they are merely components
dosed into political marketing
like spice into a yummy blood soup

the labels right, left, liberal
are colourful objects dragged about on a screen
which a capable sociopath casually drops
into the diagram of acquiring money

if needed, national pathos with flags waving
if that is not enough, he promises scraps to the workers
if needed, he hires right or left extremist lunatics
so they bring the hoped-for profit

Thetare. Post-Machiavellist clown yummi show...
Where

philosophy is needed when a more serious profile
lulls the brighter, better-educated classes to sleep
Plato, Marx, Harari, Kojève or Burke
whatever is needed for the money, they put it on the cake

and yet, again and again, they believe the fairy tales
it is like religion — the patina of centuries
makes even the stupidest stories more believable
all it takes is the right power-mad sociopath

with an unscrupulous drive for power
the money-guzzling media eagerly broadcast anything
helping along these sustainable stupidities
I watch, I understand, but I do not want to see

this civilisation is a wretched self-parody
trailing behind its own science
repeating the same thing again and again out of habit
although all they are doing is drawing

the dreadful diagrams of gaining power and money
dragging left, right, liberal about, the power-hungry one makes
the story is wrapped in narrative
the army of fools applauds, nibbles, believes or hopes

the harmony is perfect: decline, destruction,
decadence: a smiley in the margin of the diagram
if you do not want to live in this, you can listen:
sad news for rebels: you cannot get out.

Oh, I could: being a hermit was my choice
Like in medieval: it works.