nézem az éjszakát, nem válaszol
a dolgok nem lettek szebbek
sem ocsmányabbak
történik a világ, mint
a lélegzetvétel
pislogva ülök itt
olvasok, álmodozok
képzeletben benéznék
azokon az apró ablakokon
ahol a kvantum-színdinamika kiadja
mennyi az energia, s abból a tömeg
a kézfejedtől a sóhajodig, valóság -
ugyanaz minden a legmélyen
egészen az álmokig, s ha felismered
minden - egy kicsit te is vagy
s hogy ez nem misztika, ezoterika
ez az univerzum maga
ugyanabból van minden
te és
a memóriában a bit, a hajcsavaród,
a kutyaszar, sebtapasz, az idegrostokban
az elektromos impulzus ----
összeálló képek
mint két csapongó madárszárny
az égen kacagni kiezd
egy mókás sirály -
energia mozgásból, abból ez?
s hogy nem is csoda, csak a káosz
természete
mint az első összefonódás
az első proton, az első lépésünk
a születés után: a teremtő káosz
gyönyörű táncai, s annak fogalma
alap az alapok alatt, a tér
a hatalmas tér: és benne ez
a világ, abban meg:
aki itt ül, az
ostoba én.

social media is the smoking of our age
like cigarettes in the sixties and seventies
promoted in adverts
their harmful effects denied
people did not merely become addicted
their addiction was denied by paid “experts”
or even declared to be healthy
smoking was sexy
an indispensable accessory
just as social media is today: unavoidable sex appeal
made culturally desirable through marketing
morally rotten corporate giants
profit from people’s mental illnesses
social media is the smoking of this age
in the street, instead of cigarettes, they clutch smartphones
instead of nicotine, they inhale likes
instead of tar, they are poisoned by constant noise
and instead of lung cancer, they become mentally ill
and quitting social media
is even harder, because it does not only make you addicted
it makes you stupid
morally degrades you
and creates the illusion in people
that they live in a virtual environment
where another reality
is governed by different rules
the cure is the same too
complete withdrawal, complete cleansing
and seeing the true face
of large corporations: where joy, sorrow, suffering
beauty, ugliness, life, death
are just another piece of content to them
with which they mine the oil of our age: people’s data
and the worst thing is that, if you quit
if you stop
and you see all this
and tell them
humanity’s future drowned by social media
by propaganda, marketing, lies —
you are left alone,
and most people laugh at you
funny
yeah

The background was grey
on the back wall,
through the dark-blue window
dogs peered in at him.
Beneath his bed,
curled-up dust bunnies.
Before him, his two cold palms;
he imagined a butterfly into them.
Everything he knew
slowly disappeared.
He remained,
dreaming of colourful lollipops,
racing on them
like a witch.
Out and away he flew,
roaming the city;
he flew across
the swamps of money,
spying on wolves
tearing at the flesh
of dead whales.
At dawn he returned,
shut his window,
and went to sleep.
In his dream he wept,
and never spoke again.

egyenlő eloszlású napok
milliméteres papíron
arcod helye körbepontozva
félbemaradt térképen lakom
magunk nyomai, zuhanyból
kilógó lábujjak árnyai
apró kilincsek sorai
hússal körbevett poklokban
szemközt, kihűlt szíveken
alaktalan szellemképeken
másféle végű kétségeken
apróra vágott reményeken
lényegtelen labirintusokban -
szimmetriák megtörése
lombjukon álló fák nyögése
valahol ott lehetsz alattuk
egy csiga házában laktunk
pálcikaemberként ténferegve
elveszünk a fájó igenekbe
páratlan számmal jelzett
poklokból integetve.

the age of privileged knowledge and information
is just coming to an end
they are still trying to act as though there were a future
for the human-directed world
earlier generations, like fossils,
still believe in themselves
but as they die out, these too
will fade with them
the significance of the biological human being
comes to an end
a few more generations
and everything that, for millennia,
meant pain, joy, love
will disappear — it began with Aetas Ferrea
and ends with Aetas Suicidii Lenti?
by transforming itself?
by splitting into two species?
who knows...
the future is unknown
change is constant
but even that is not eternal.

itt vagyunk, zölderdő, mazsola madarakkal
rózsaszirmokkal behintett harmatos temető
gégefőn fészkelő dundi ólomsúlyokkal,
amott műanyag papucsban topogó, fogait
elhagyó kergető, megrémült hajnal, ki-ki
napi túlélési terveinek vázlatait álmodja
bőrére rajzolt diagramokkal, cigarettafüstben
ráncokat érlelve, vagy reggeli tornával - 
hiába tudnának gyűlölni, lehányni a világot
undorral hajtott majmok bágyadt mosolyával
szétrágva mindent, cetlit hagyva az enyészetnek
reszketve mint egy emberré aszalódott részeg
minden névmásuktól óvakodva, acélhabot
elméjük köré fújva - túlélni a napokat, bámulni
a gyávaság és butaság ölelkező üzekedését
ahogyan rendszerről rendszerbe menti magát
csirizes nyelvével csapkodva fal, zabál
megeszi a fényt is, majd sötétséget kakál.

the world of people is horrible
this is an old cliché
now they are making it even more horrible
of this era
in which we now live, hard to find a precedent
almost everything is a lie
wherever I look
whatever I read
lying is a new normal
shamelessness
violence
societies are becoming unnecessary
like many other groups
but from tradition they still exist
books are nonessential
but out of habit we would still read
majority of art is just business
from idiots to idiots
families still exist
people still get married
from empty convention
and this is not some kind of conservative whining
for the contemporary is not modern
has no principle
its intellectual background...lol
no morality
its ideology is an infinite barbaric primitivism 
the worship of power and money
and the pseudo-freedom formed out of business calculation
this here
is perverse decadence itself
an exponentially growing dead end
where the human being is just ceasing to exist
subjective perception
the complete abandonment of morality
and that kind of lie — which once
was described by Machiavelli
was only the tool of politics and religion
today has become
a personal
everyday tool
where fools present themselves as geniuses
madmen give advice
the golden age of sociopaths
this infinitely sad
immeasurably primitive
modern Middle Ages
I am afraid
the only thing I can do
is be different
quiet
moral
reading books
learning science
living alone
without social media
peacefully
with love
like a human bird
in a blue mask

nézem az arcukat
imádják hallgatni magukat
tudatosan gesztikulálnak
legalább két könyvet is elolvastak a testbeszédről
a tenyerével simogatja a levegőt
ujjaival finoman - fel, le
szerelmesek saját hangjukba
küldetéstudatuk kitöltene két úszómedencét
mintha alapítani akarnának valamit
büntetést
majd utána kegyelmet szeretnének
kalodákat
ketreceket
majd istent - igen, isten biztosan kelleni fog
mindig jól jön mint emocionális fűszer
hatásosabbá teszik a színházat
kisujj eltartó ragadozó szakácsok
társadalom levest főznek
ahogyan hallgatja magukat
szinte élveznek, mint gépesített
orgazmus imitátorok
az új és régi elit, politikai, kulturális, gazdasági
látnokai
jó színészek
a változás gyökeit
egymás fejébe vetítve 
elképzelik mások jövőjét mások helyett
ijesztőek 
mint oly gyakran
azok akik imádják saját hangjukat
bármit is akarnak
a huszadik századnak ha van tanulsága
hogy az embereket nem szabadna manipulálni
alapanyagnak, masszának tekinteni
mert végül milliók esnek egymásnak
félek a küldetéstudatos
emberektől
de legfőképpen azoktól
akik élvezik saját hangjukat
és csak mondják
írják
terjesztik
bármilyen perc-vezérelte
küldetéstudatukat

Ha van a magyar választásoknak pszichológiai érdekessége, akkor az az, hogy valójában most - a választások után, 2026-ban  - látszik igazán, miért is volt a leváltott kormánypárt hatalmi gépezete és propagandamédiája végtelenül gátlástalan, embertelen, korrupt és kegyetlen.

Ennek nyilván sokféle oka van, mindenféle szinten. Ki-ki megvizsgálhat más aspektusokat is, de az egyik alapvető ok az lehet, hogy szociopaták működtették.

És hogy ez miért most látszik a leginkább és a legtisztábban?

Azért, mert a választási vereségük után egy egészségesebb pszichéjű ember vagy összeomlott volna, vagy elgondolkodott volna a saját tettein, vagy abbahagyta volna a megélhetési politizálást, esetleg bocsánatot kért volna.

De ilyen nem  - vagy alig történt. És ha történt is bocsánatkérés, az is álságos volt, szociopatára jellemző módon: terelésből, számításból és manipulációs célzattal.

Pedig nincs többé kényszer rajtuk. Nem kellene hazudozniuk és uszítaniuk. De ezek az emberek a megbánásnak és a szembenézésnek a legkisebb jelét sem mutatják. Sőt: a megmaradt vezetőik még az eddigieknél is szélsőségesebb irányba mozdultak el. A hazudozást pedig nemhogy folytatják, de abba sem hagyták.

Sőt, magukat sajnáltatják.

Hazudoznak. Uszítanak tovább.

Lehetne ez komikus is, ha nem lenne ennyire ijesztő az a tény, hogy ezek az emberek majdnem húsz évig teljes közhatalmat gyakoroltak. Most, hogy elveszítették ezt, akár okulhattak volna is - mármint ha létezne lelkiismeretük. Például szembenézéssel. Vagy mondhatták volna azt, hogy: "Bocsánat."

Ó, de nem.

Megbánás? Szembenézés? Lelkiismereti kérdések?

Hiszen azt sem tudják, mit jelentenek ezek.

Nagyon hasonlóan viselkednek ahhoz, ahogyan egy kegyetlen, számító és manipulatív szociopata vagy pszichopata viselkedne egy bántalmazó kapcsolaton belül, amikor napfényre kerül a bántalmazás.

Hazudj. Terelj. Manipulálj. Gúnyold ki az áldozatot, és nevesd ki azt, aki együttérez vele. Vagy támadj. De soha ne kérj elnézést — ha mégis, akkor kizárólag számításból.

Ismerős?

Ezért lehet az, hogy szinte mindegyik volt kormánypárti vezető vagy propagandista ugyanúgy mondja és teszi tovább, amit eddig: kirekeszt, uszít, hazudik. Vagy kihasználva a független médiát, előremenekül, menti magát -vagyis ott is hazudik. Valójában a "most már máshonnan várnám a pénzt" üzenetet közli, remélve, hogy a befogadó oldalon is akadnak morálisan nullák, akiknek szükségük lehet rájuk.

Amit művelnek, az bizonyítéknak tűnik a "lelkiismeret nélkül létező emberek" létezésére. Ez pedig a világ nyolcadik csodája: mármint hogy valóban vannak ilyen emberek.

És a volt magyar kormánypárt, valamint a hozzá tapadt propagandamédia úgy tűnik, tele van ilyen figurákkal. Az elmúlt években ugyanis már valószínűleg csak ezek maradtak meg náluk. Szinte csak az ilyen mentális "képességekkel" bíró emberek mentek át a káderképzőjük rostáin. Csakis ezek bírták ki azt a sok gyűlöletet, uszítást, propagandagyártást, korrupciót és hazugságot, amit saját maguk produkáltak, illetve amit rájuk bíztak. Amit el kellett végezniük a struktúrában felettük álló, hasonszőrű mentális kvalitásokkal bírók elvárásait kielégítve.

Teljesen érzéketlenek, és minden lelkiismeret nélkül működnek: nulla empátia, zéró önvizsgálat.

Szóval amikor valaki azon csodálkozik, hogy "miért nem változtattak hangnemet?", "miért nem kértek elnézést?" és így tovább, annak jusson eszébe: nem azért, mert nem akarnak, hanem mert nem tudnak.

Nem is értik, mi a baj azzal, ahogyan működnek.

A megbánás és a lelkiismeret legkisebb jelét sem fogjuk ezektől az emberektől látni - mármint őszintét.

A viselkedésüket szemléltetési és oktatási segédeszközként lehetne használni, amikor az antiszociális személyiségzavar témakörén belül a szociopátia kerül terítékre az egyetemeken.

Ez persze nem magyarországi sajátosság. Nem egyedi és nem különleges. Ugyanez jelen van a nagyvállalati közegben és sok más országban is. Elég megnézni a brit vagy az amerikai belpolitika kortárs irányvonalait: szinte pontos másai annak, ami Magyarországon az elmúlt 16 évben történt. Minden párt és nagyvállalat élén szociopaták ügyködnek, szorgosan végzik a dolgukat: a teljesen céltalan, mégis céltudatosnak tűnő hatalom- és profitszerzést.

Szóval...

Minden szipi-szupi.

A közösségi média és az internetes média másodperces periódusokban frissülő hírközlési kényszere, az ehhez kapcsolódó figyeleméhség folyamatos kielégítése, valamint a like-ok, ajánlások, megjelenések, adatok, falak, hírfolyamok és hirdetések mögött működő algoritmusok mind hozzájárultak ahhoz, hogy a folyamatosan emelt ingerküszöb mellett a gyűlölet, a hazudozás — egyszóval a propaganda — kitermelje az embertelen embervilág legszélsőségesebb formáit. Dőljön a pénz, pörögjön a pörgő, csapassátok a következő tré-idiotizmust, essen piros hó, kezdődjön minden szenzációval és a "leg" szócskával... 
Legyen zaj! Nonstop! A szocioapták imádják ezt a civilizációs szintet ahol ma vagyunk, lubickolnak benne.

Gratulálok magunknak! Ámen.

És a legjobb az egészben az, hogy közben még mindig azt ismételgetjük: erről a közösségi média és általában a média nem tehet. Az internet jó mert van Wikipédia... Az AI meg jó mert "kifejlesztik vele a rák ellenszerét" (a nagyvállalati - szociopata gyanús, AI fejlesztési vezetők minden interjújában ez a második mondat, vagy a harmadik) - miközben a közkórházakban nincs klotyópapír, a várólisták meg hónaposak.
Szóval. Senki nem tehet semmiről. "Mindig is így volt, csak másképpen!"

Sosem volt még ilyen jó.

Dőlj hátra, és élvezd ezt a gyönyörű dekadenciát a késő kapitalizmus szarszagú mocsarából. Amíg teheted.

úgy gondoltad, hogy a tragédiáktól
a nevetés
megvédhet majd - előmelegítetlenül 
kerültél az életbe
legörbüld csőrű galambok
rózsabokrok tövében alvó csigák
a közösségi és nemi aktusok közé
te lettél ők
ők nem lehettek te
te lettél 
Szókratész borzas hajában a tetű
álomhinták pörölycápák orrára akasztva
gyógyszerüket szájukban gurgulázva
előző és következő
épp most pöfögő rendszerek
ereiben a legutolsó az erbécé
akiknek a politikusként riszálnak
és akiknek már, vagy még nem
féltél az akarattól
a porondon orrot, szájat cserélgető
bohócruhákban agitáló kakasoktól
az lettél akiket elborzasztott
mire képesek, majd megszoktad
a tegnapi szörny új
hörgéssel tért vissza
evett, zabált, kakilt - nagyobb lett
hogy újra félhess
rettegtél
a szőrüket hullatott fogatlan vén tolvajoktól
az áldozatként pózoló hajdani uraktól
a bármire képes őrülteket kiszolgáló
hősi pózba merevedett kényszeres hazugoktól
az álmodtad 
a mogyorófa füstje, ágai közt
egy illatosított kötélen lógtál
egy tál vízben ide-oda úsztál
tavaszi korestvén arcba pattanó cserebogár
lassan pöfögő éticsiga voltál
a hajdan volt óvoda udvarán játszottál
helyén ma
közpark vagy bolt 
bevásárlóközpontból formázott krisztus
almahéjból "jaj"-t hámoztál
elmúltál
a tüdőt, alhasat, vért, agyat
koptatja a holnap
szemeket olt ki az idő
ami marad
az se
csend se
hó se
semmi se
de a
ma
jó volt
csak mert volt

from among our pages, they emerge again
the flare-up, the hero, the myth
they march on, endlessly boringly
as if you were walking through an art biennial
the twentieth piece of kitsch, the hundredth cliché
the thousandth imitation of earlier imitations
the eightieth looped video
and then, by chance, you were to stumble upon a drawing
just like that, somewhere on an ordinary wall
there would be a single line on it
beneath it, a name, a date
a line which someone, somewhere
drew after some kind of true experience
let's say they had been hungry, or had no money
and drew it out of anger, or
perhaps they had been beaten, betrayed
and in their pain carved a line into the paper —
and did not post the image immediately
in a social media
was not moved by themselves
did not feel a tingling satisfaction 
at their own originality; the drawing
had just been lying there somewhere
until someone found it
there was no self-interest behind it, no marketing —
it would be moving — almost unimaginable
like a quiet tale about light in hell
where the devils liquefy the light
rub it onto their arses
and, farting into that liquid, blow bubbles
and take delight in it
how beautifully colourful they are
how colourful
how clever

On that planet
emotions are pushed beyond excess
adoration, malice
self-interest, cosying up in hatred
as though it knew everything better
while understanding nothing at all
the back-slapping, matey sort
with an axe in its pocket
the crowd professes self-interest
it worships with devotion
consume with passion
warped laughter, warped grunting
the same mouth kisses, tears
devours and licks one another
the same one does it
the same one denies it
this is how shit grows an arse
how light grows an eye
I flee from both
while I am afraid

az irányvonalaknak egy gömbön
mely a semmiben tekereg -
nem sok értelme van,
mégis, felfelé - gondolom
Oldham irányából
toronyfelhők kutyapofái
ez a nyomorúságos telepek
függőségek végtelenjeibe burjánzó
üres tekintetű szánalom-parkja
mint Orwell Wigan Pier-jének
huszonegyedik századi pattanása
gennyel telve várja a pukkanást
a Rochdale kanális
a halott barna szutyka
melyből legszívesebben
a baktériumok is menekülnének
vizéből bevásárlókocsik ágaskodnak
kerekeik az ég felé 
mint imába fagyott öklöcskék
mellettük útjelző kúpok
beledobott bárszékek
kosz, szemét, fecskendők
meg a többi - unalmas
mint a többi lepukkant
magába holt
magát szájba kakáló város
bármerre - a hanyatlás
a rozsda
giccses, unalmas - mint a gettók
ezredik mutogatós pop-ja
mint az egymilliomodik rap szám
melyet már csak az idióták hallgatnak
de csinálják - mert egyszerű
kényelmes - és mert mást nem tudnak
vagy ki tudja miért...
a fontos mégis - talán a kórkép
a látlelet, hogy a nyomor
nem csak anyagi
az oktatásba ölt milliárdok
dekadenciagyárakba folynak
mert a pénz, csak pénz
hideg akár a szívbe szúrt illatosított kés
a kosz, szemét, üresség ---
törődés
szembenézés helyett
s a válasz:
még több pénz kell
még több lengő zászló
nemzeti propaganda 
miközben
a halott folyók felett
apa, anya fecskendőn utazva nevet
a gyerekek bandázva üvöltenek --
én a felhőket nézem
a világ tökéletes szőrtelen denevér
odakint fekete zománc a táj
unalmas ez is
mint te meg én.

Great Britain has gone down Hungary’s old road,
it is the road that Hungary just left yesterday...
They officially elevated negative-populism to power,
who keep waving national flags,
claim the ideas of homeland and nation for themselves,
as if they were the only people living...
in a shared house,
they lie knowingly, they stir up hatred,
how stupid did one have to be
for the majority, even knowing the unspeakable damage of Brexit,
to choose those who caused it,
how blinded,
ignorant and shameless does one have to be
to go on marching down the same road,
knowing this damage,
a road they should have stepped off.

Endless stupidity has won,
it rages, it rejoices, and it repeats
meaningless slogans
that are the perfect diagnosis
of cognitive dissonance.

A sad country,
in its desperate decadence,
but I have no doubt: they will continue.

Tizenhat éve hagytam ott Magyarországot,
Tizenhat évet kellett várnom arra,
Hogy a gyűlölet, hazugság, propaganda -
A szociopatákra épülő kíméletlen kevélység,
Állami szintre emelt bolondokháza,
Hivatalosan is bezárjon.
Az őrület határáig feszített rettegésre,
A gyűlölet izzítására,
Az empátia hiányának emelésére,
A pszeudo-háborús pszichózis létrehozására,
A papírcsákóban pöffeszkedő,
De még egy egyetemi vitától,
Vagy egy hatalom átadási ceremóniától is rettegő,
Végtelenül gyáva, kányszeres hazudozó vezér - uszítására,
A közösségek megosztására
A mindenféle gyűlölet ingerküszöbének emelésére,
A klinikai szintű szembenézés-képtelenségre,
A közös tulajdon, az állam vagyonának sajátként kezelésére,
Az EU-s pénzek ellopására,
A gyűlöletpropaganda elképesztő mocskára
épült hatalom végleg kimúljon.
Az orbáni rendszer tegnap hivatalosan is a helyére került -
A kutyaszar mellé a járdára,
A kihűlt ondóval teli koton mellé a szemétkukába,
A halott gyümölcsöktől színezett madárszar mellé a fák alá,
Kádár, Rákosi, Horthy nyálkás csiganyoma mellé.
És bár azt sejtem,
hogy minden remény ellenére nem épül valódi demokrácia,
lassan egy újabb rezsim épül,
Mert a kultúrát, a többség ízlését -
a huszonegyedik században már nem lehet "polgárosítani",
De talán,
Az új,
Nem bűnözőkre, kíméletlen szociopatákra,
Nem lopársa és propagandára,
nem kizárólag az emberi kisszerűség
legmélyebb bugyraira és a zsarolhatóságra
Épül majd. És ha mégis?
Nos, igen. A jövő ellen
nem véd a jelenben elkövetett
remény és reménytelenség... a jövő
az önmaga - vagyis ismeretlen.

az évek holt záradéka
mellkasodban reszkető ólom
bizarr madárként ücsörögve
félhomályba vesző vállaidon
Failsworth, Daisy Nook - az  éj mája
elkopott időm lepörcent máza
karmait az utak bőrén húzkálva
sebeket rajzol a járdákra
akkor örül ha már vérzik a föld -
elbújsz előük
a sokféle hit, őrület, nameg
a csendet félő üvöltözők elől -
és az éj csak rejtene
amíg bírja, mentene
a tengernyi elszabadult mocskot
szégyenkezve takargatja
a bokrok alá hajítja
akár a részeg a poharat
könnyítve kábulatba vesző
nyomorúságos bánatán - 
de azt sejted: nem nagyon számít
hiszen a dolgok...
rozsdát szülnek neked
s azoknak is
akik nem akarják látni
önmaguk valódi arcát.

the age of ideologies and philosophy is over
by now they are merely components
dosed into political marketing
like spice into a yummy blood soup

the labels right, left, liberal
are colourful objects dragged about on a screen
which a capable sociopath casually drops
into the diagram of acquiring money

if needed, national pathos with flags waving
if that is not enough, he promises scraps to the workers
if needed, he hires right or left extremist lunatics
so they bring the hoped-for profit

Thetare. Post-Machiavellist clown yummi show...
Where

philosophy is needed when a more serious profile
lulls the brighter, better-educated classes to sleep
Plato, Marx, Harari, Kojève or Burke
whatever is needed for the money, they put it on the cake

and yet, again and again, they believe the fairy tales
it is like religion — the patina of centuries
makes even the stupidest stories more believable
all it takes is the right power-mad sociopath

with an unscrupulous drive for power
the money-guzzling media eagerly broadcast anything
helping along these sustainable stupidities
I watch, I understand, but I do not want to see

this civilisation is a wretched self-parody
trailing behind its own science
repeating the same thing again and again out of habit
although all they are doing is drawing

the dreadful diagrams of gaining power and money
dragging left, right, liberal about, the power-hungry one makes
the story is wrapped in narrative
the army of fools applauds, nibbles, believes or hopes

the harmony is perfect: decline, destruction,
decadence: a smiley in the margin of the diagram
if you do not want to live in this, you can listen:
sad news for rebels: you cannot get out.

Oh, I could: being a hermit was my choice
Like in medieval: it works.