képek, betűk

Pontosan egy hete vasárnap ilyenkor volt József Attila halálának 80. évfordulója, nem nagyon láttam sehol megemlékezni róla senkit, ezért gondoltam, hogy keresek tőle néhány verset és csak ilyen szerényen emlékezek rá egy kicsit a magam módján. Az első vers a "Magyarokhoz". A címe szerint rólunk, magyarokról íródott (én nem nagyon hiszek a nemzetkarakterben), de inkább a bennünk lévő alap emberi kisszerűségről, a rettegéseinkről és az önpusztításunkról szól szerintem - ezek pedig nem éppen nemzetfüggő, hanem alap emberi vonások. A másik pedig egy szerelmes vers, amit nem akarok magyarázni.

József Attila:
Magyarok

Minek magunkat lassan ölni?
Nem jobb egyszerre megdögölni?
Mint rokkant lábbal tántorogva,
Vizes, vak szemmel csillagokba,
Rossz, messzi csillagokba nézni
S régi dicsőséget idézni,
Idézni mind, mi ősi, ódon.
Hogy hátha mégiscsak megszánna
Az Úristen valami módon.

Minek magunkat lassan ölni?
Gonoszság helyett búza nől ki
Az égről földbe hullt szivünkön;
De igaz, nótás, füttyös másnak.
Magyar, köszönj az elmulásnak,
Nincs mit kereskedj már e tájon,
Akad legény, ki ideálljon
S ásóját vígan földbeszúrja!

Mit nyöszörögsz? nem akarsz halni?
Hisz életünk úgyiscsak talmi
S nem is nagyon kell már akarni,
Akaródik ez nélküled,
Agyadban bár égő hodályba zárt
Riadt baromként bőg a rémület.

1923. febr. 15.

Szerintem a "Magyarok" című vers gyönyörű és az utolsó versszak zseniális, elsőre olvasva olyan mintha disszonancia lenne, de nem az, pont ellenkezőleg. Az utolsó versszaka az egyik legszebb szöveg, amit magyarul rímbe szedtek és a mondanivalója nagyon erős, szinte negál mindent ami előtte történt a versben.


József Attila:
Szerelmes vers

Hegyes fogakkal mard az ajkam,
Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,
Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak.
Harapj, harapj, vagy én haraplak.

Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,
Csak szép játék vagy, összetörlek,
Fényét veszem nagy, szép szemednek.
- Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.

Úgy kéne sírni s zúg a vérem,
Hiába minden álszemérem,
Hiába minden. Ölbe kaplak:
Harapj, harapj, vagy én haraplak!

1923. jan. 1.

Ez a másik vers pedig nem szorul szerintem különösebb magyarázatra. Igazából azért választottam, mert tömören összefoglalja ami velem és g.-vel történt.
Kávé, családi skype, nagytakaritás, rágondolás, délután pedig tanulás.