Eszméletre ébredés, körtáj, kör alakú belső tér, vagy inkább gömb, nyújtózkodás, visszabújás aludni, forró zuhany, zuhany alatt rágondolás, hogy milyen lenne egymás testén csúszkálni és csak elmerülni, befogadni. Ez egyszerű, nincs semmi bonyolultság rajta. Nem tudom eldönteni, hogy másnapos vagyok-e vagy sem, inkább igen, de nem nagyon. Valószínűleg hamarosan vissszaalszok és néhány óra múlva újraindul bennem a nap.
A középkori Bizáncról olvasgatok és bundás kenyeret eszek, igen: tojás. Bűn. Bűnös lélek, vegetáriánusként nem szabadna tojást se ennem és nem is szoktam, de úgy évente kétszer megkívánom és ilyenkor gátlástalanul azt teszek amit a kívánságom kíván. Bizánc történelme nagyon sokrétegű, nem biztos, hogy ehhez most van agyam, minden második szó után meg kell állnom, igen határozottan másnapos vagyok. A mosogatógép liheg a konyhában, merengek és csendeskedek, a kertben szarkák ugrabugrálnak, C. figyeli őket a redőnyön keresztül.
Odakint újra megfagyott minden, deres, fehér világ. C. végül itthon maradt, négy körül arra ébredtem, hogy néhány centiről szaglássza az arcomat, éjjel egy óra körül fekhettem le, ez volt évek óta az első karácsonyi buli, ahol bár egy kicsit részeg lettem, de nem ittam magam öntudatlanra, éjjel még arra is volt energiám, hogy játsszak C.-vel, de utána egyszercsak kidőltem, de előtte még leírtam ezt ide, most vettem észre:
hazajöttem, minden idegen,
átkúsztam a végletim alatt,
néma alakatalan, mi történik,
szeretnék néma lenni,
csendekben tátikázni,
nagyon szeretni: halkan.
Vicces, mert arra nem emlékszek, hogy ezt leírtam... Azért arra jó volt a részegség, hogy egy kicsit felbátorított és írtam G.nek egy üzenetet, egyszerűen muszáj volt, mert tegnap már délután három óta zombiként mászkáltam mindenfelé a városban, mert annyira hiányzott, és éjjel mikor jöttem hazafelé, nem bírtam tovább...válaszolt...neki is hnyzk én, és ezt le is írta, ami nála iszonyú nagy dolog....reggel nagyon kívántam őt, de ide most nem írom le, hogy egészen pontosan hogyan, mert ez nem egy erotikus tartalmú blog. Nagyon, nagyon óvatosnak kell lennem, visszafogni magam, inkább kevesebbet írni, mert iszonyúan heves és kétségbeesett vagyok attól, hogy nem érinthetem és szó se lehet arról, hogy emiatt mindent tönkretegyek újra és újra és újra.
óó, meg híreket is olvastam, mármint hazait. Sikerül felhúznom magam... Ó, szegény magyarság...annyira szánalmas látni odahaza a parttalan gyűlölködést minden oldalról, minden irányból A polgárosodni képtelen kultúrkör szinte mindenben ellenségeket keres-talál magának, csak nagyon ritkán képes bűnbakok nélkül megoldani bármiféle problémát, nem akarnak tükörbe nézni és szembesülni önmagukkal: nem kell a változás, csak ugyanaz a szürkeség. Odahaza nincs valódi értelemben vett bal és jobboldal, mindkét fél csak jobb/baloldali állarccal rejti el a valódi arcát: a bűnbakképzésen alapuló gyűlöletpolitizálást. Mert odahaza valójában szinte csak folyamatos gyűlöletpolitika van a kiegyezés (1867-ben volt) óta - gyűlöltünk mi már mindenkit. A nemzeti kisebbségeinket, a zsidó magyarokat, a németeket, az osztrákokat, a franciákat, az oroszokat, az afrikaiakat, az amerikaikat, az űrlényeket, a melegeket, a szomszédainkat, az őseinket, a roma kisebbséget, a szlovákokat, románokat és még sorolhatnám: mindenkit gyűlöltünk már és azoknak az ellenkezőjét is. Csakis ál-baloldal és ál-jobboldal van, és egy szűk, szinte mindig csak 7-10% küröli valamennyire polgárosodott réteg, ami a történelem során már többször is emigrációba kényszerült: 1948, 1956, az 1920-as évek, a 19. század vége, 2010: milliónyi emigráns hagyta már ott Magyarországot a 19. század óta és gyakran a leginnovatívabb, legértelmesebb, legszorgalmasabb réteg, mert ők nem akartak kussolni és elnyomásban élni, meg másokat elnyomni.
A magyar ál-baloldal volt már mindenféle, most, a jelenben éppen a kádári kultúrpolitika végterméke és továbbélése, ami leginkább valamiféle bizarr keveréke a nacionalizmusnak és a polgárosodni képtelen, de urbánosodott parasztság és munkásosztály különféle ideológiai katyvaszának, mert az ilyen emberek simán "cigányoznak" meg "buziznak" ha épp érdekükben áll, miközben meg a demokráciadeficit miatt sírnak, a baloldali értékeket magasról leszarják valójában, miközben a saját sorsuk felett sírnak, azt nem veszik észre, hogy például a jelenlegi magyarországi illiberális autokrácia létrejöttéhez az ő ostoba, kicsinyességük is kellett. Ez a réteg most például újra a határontúli magyarokat szapulja, elvennék a szavazati jogaikat, merthogy az aktuális gyűlöletpropagandájuk alapján, "aki nem adózik Magyarországon az ne szavazhasson", arra nem gondolnak, hogy ilyen alapon a sok százezer magyarországi születésú gazdasági elvándorló, aki évek óta Nagy-Britanniában, Németországban, Ausztriában, vagy épp Skandináviában él és dolgozik...éppen úgy nem fizet évek óta adót Magyarországon, mint ahogyan a külhoni magyarok, vagyis, ilyen alapon a jelenkori magyarországról származó gazdasági elvándorlóknak sem szabadna szavazniuk egy ilyen ostoba, jogfosztó törvény alapján. A lényeg, hogy mindenáron muszáj valakit hibáztatni a saját sorsuk sikertelensége miatt, kell nekik a gyűletpropaganda és ezt most épp a határontúli magyarok ellen folytatják.
A magyar ál-jobboldal pedig xenofób, rasszista, ha az érdeke úgy kívánja, akkor a menekültek ellen gyűlölködik, vagy épp egy idős, magyar származású milliárdos, Soros György ellen (most nyáron mikor otthon voltam és Budapesten mentem le a metróba és a mozgólépcső mellett a fal tele volt a Soros elleni gyűletpropaganda által kreált plakátokkal, úgy éreztem magam mintha a rákosi korszakban lennék), fröcsögnek, lejáraatnak, és épp az ellen csinálnak karaktergyilkosságot aki kapóra jön nekik, legyenek azok a melegek, zsidók, vagy épp az EU. Minden nemzeti jelképet kisajátítanak, megmondják ki a "jó magyar" és ki nem, lopnak, csalnak, hazudnak, miközben kereszténynek aposztrofálják magukat, de persze valójában álkeresztények.
Alig van normalitás, csak egy nagyon szűk polgári réteg van, éppen úgy mint mindig a történelmünk során... és ez a réteg egyre vékonykább, hiszen gyakran, mint most is: elmenekülni kényszerül otthonról, éppen úgy, ahogyan a 20. században oly sokszor: mert ha boldogulni akar és ki akarja magát vonni a honi gyűlölködésből, akkor csak az elmenekülés a megoldás. Én nem értem, hogy hogyan tudott ez a kultúrkör - amibe sajnos én is tartozok ennyire lesüllyedni, hogy ennyire képtelen bármiféle nagylelkűségre, bármiféle önreflexióra, hogy nincs vitakultúra, nincs szolidaritás, nincs érzékenység, nincs semmi, csak a parttalan gyűlölködés minden oldalról, minden irányból. Ezek az emberek saját magukat is utálják, sőt, valószínűleg az a legnagyobb baj, hogy a magyarok egy jó nagy része elsősorban önmagát utálja, mert tudja mennyire sikertelen és siralmas teljesítményt nyújt, és újra és újra rossz válaszokat adnak, a megoldás helyett fröcsögés és irigykedés van.
Félelmetes ez az egész. És az is, hogy még mindig képes vagyok ezen csodálkozni amikor pontosan tudom, hogy ez a történelmünk során mindig így volt és soha, egyetlen ici-pici önerőből történt polgárosodást, felvilágosodást, demokráciát sem voltunk képesek a többségi kultúránkba beemelni. Nincs erre megoldás, ez ugyanis kulturális probléma és nem aktuálpolitikai, mármint politikával meg lehetne oldani természetesen, de mégse lehet, mert a kultúránkban kialakult egy uroborosz (saját farkába harapó kígyó) állapot: ez a kultúra nem tud ugyanis olyan politikai elitet kitermelni ami képes lenne például egy nagyszabású oktatási reformmal befejezni a polgárosodást. Sakk-matt.
Sok a duma, sok a duma. Fáj a fejem, másnaposság mégiscsak. Rá gondolok, beleszagolnék a hajába és hallagtnám ahogy motyog nekem álmosan.
Vicces, mert arra nem emlékszek, hogy ezt leírtam... Azért arra jó volt a részegség, hogy egy kicsit felbátorított és írtam G.nek egy üzenetet, egyszerűen muszáj volt, mert tegnap már délután három óta zombiként mászkáltam mindenfelé a városban, mert annyira hiányzott, és éjjel mikor jöttem hazafelé, nem bírtam tovább...válaszolt...neki is hnyzk én, és ezt le is írta, ami nála iszonyú nagy dolog....reggel nagyon kívántam őt, de ide most nem írom le, hogy egészen pontosan hogyan, mert ez nem egy erotikus tartalmú blog. Nagyon, nagyon óvatosnak kell lennem, visszafogni magam, inkább kevesebbet írni, mert iszonyúan heves és kétségbeesett vagyok attól, hogy nem érinthetem és szó se lehet arról, hogy emiatt mindent tönkretegyek újra és újra és újra.
óó, meg híreket is olvastam, mármint hazait. Sikerül felhúznom magam... Ó, szegény magyarság...annyira szánalmas látni odahaza a parttalan gyűlölködést minden oldalról, minden irányból A polgárosodni képtelen kultúrkör szinte mindenben ellenségeket keres-talál magának, csak nagyon ritkán képes bűnbakok nélkül megoldani bármiféle problémát, nem akarnak tükörbe nézni és szembesülni önmagukkal: nem kell a változás, csak ugyanaz a szürkeség. Odahaza nincs valódi értelemben vett bal és jobboldal, mindkét fél csak jobb/baloldali állarccal rejti el a valódi arcát: a bűnbakképzésen alapuló gyűlöletpolitizálást. Mert odahaza valójában szinte csak folyamatos gyűlöletpolitika van a kiegyezés (1867-ben volt) óta - gyűlöltünk mi már mindenkit. A nemzeti kisebbségeinket, a zsidó magyarokat, a németeket, az osztrákokat, a franciákat, az oroszokat, az afrikaiakat, az amerikaikat, az űrlényeket, a melegeket, a szomszédainkat, az őseinket, a roma kisebbséget, a szlovákokat, románokat és még sorolhatnám: mindenkit gyűlöltünk már és azoknak az ellenkezőjét is. Csakis ál-baloldal és ál-jobboldal van, és egy szűk, szinte mindig csak 7-10% küröli valamennyire polgárosodott réteg, ami a történelem során már többször is emigrációba kényszerült: 1948, 1956, az 1920-as évek, a 19. század vége, 2010: milliónyi emigráns hagyta már ott Magyarországot a 19. század óta és gyakran a leginnovatívabb, legértelmesebb, legszorgalmasabb réteg, mert ők nem akartak kussolni és elnyomásban élni, meg másokat elnyomni.
A magyar ál-baloldal volt már mindenféle, most, a jelenben éppen a kádári kultúrpolitika végterméke és továbbélése, ami leginkább valamiféle bizarr keveréke a nacionalizmusnak és a polgárosodni képtelen, de urbánosodott parasztság és munkásosztály különféle ideológiai katyvaszának, mert az ilyen emberek simán "cigányoznak" meg "buziznak" ha épp érdekükben áll, miközben meg a demokráciadeficit miatt sírnak, a baloldali értékeket magasról leszarják valójában, miközben a saját sorsuk felett sírnak, azt nem veszik észre, hogy például a jelenlegi magyarországi illiberális autokrácia létrejöttéhez az ő ostoba, kicsinyességük is kellett. Ez a réteg most például újra a határontúli magyarokat szapulja, elvennék a szavazati jogaikat, merthogy az aktuális gyűlöletpropagandájuk alapján, "aki nem adózik Magyarországon az ne szavazhasson", arra nem gondolnak, hogy ilyen alapon a sok százezer magyarországi születésú gazdasági elvándorló, aki évek óta Nagy-Britanniában, Németországban, Ausztriában, vagy épp Skandináviában él és dolgozik...éppen úgy nem fizet évek óta adót Magyarországon, mint ahogyan a külhoni magyarok, vagyis, ilyen alapon a jelenkori magyarországról származó gazdasági elvándorlóknak sem szabadna szavazniuk egy ilyen ostoba, jogfosztó törvény alapján. A lényeg, hogy mindenáron muszáj valakit hibáztatni a saját sorsuk sikertelensége miatt, kell nekik a gyűletpropaganda és ezt most épp a határontúli magyarok ellen folytatják.
A magyar ál-jobboldal pedig xenofób, rasszista, ha az érdeke úgy kívánja, akkor a menekültek ellen gyűlölködik, vagy épp egy idős, magyar származású milliárdos, Soros György ellen (most nyáron mikor otthon voltam és Budapesten mentem le a metróba és a mozgólépcső mellett a fal tele volt a Soros elleni gyűletpropaganda által kreált plakátokkal, úgy éreztem magam mintha a rákosi korszakban lennék), fröcsögnek, lejáraatnak, és épp az ellen csinálnak karaktergyilkosságot aki kapóra jön nekik, legyenek azok a melegek, zsidók, vagy épp az EU. Minden nemzeti jelképet kisajátítanak, megmondják ki a "jó magyar" és ki nem, lopnak, csalnak, hazudnak, miközben kereszténynek aposztrofálják magukat, de persze valójában álkeresztények.
Alig van normalitás, csak egy nagyon szűk polgári réteg van, éppen úgy mint mindig a történelmünk során... és ez a réteg egyre vékonykább, hiszen gyakran, mint most is: elmenekülni kényszerül otthonról, éppen úgy, ahogyan a 20. században oly sokszor: mert ha boldogulni akar és ki akarja magát vonni a honi gyűlölködésből, akkor csak az elmenekülés a megoldás. Én nem értem, hogy hogyan tudott ez a kultúrkör - amibe sajnos én is tartozok ennyire lesüllyedni, hogy ennyire képtelen bármiféle nagylelkűségre, bármiféle önreflexióra, hogy nincs vitakultúra, nincs szolidaritás, nincs érzékenység, nincs semmi, csak a parttalan gyűlölködés minden oldalról, minden irányból. Ezek az emberek saját magukat is utálják, sőt, valószínűleg az a legnagyobb baj, hogy a magyarok egy jó nagy része elsősorban önmagát utálja, mert tudja mennyire sikertelen és siralmas teljesítményt nyújt, és újra és újra rossz válaszokat adnak, a megoldás helyett fröcsögés és irigykedés van.
Félelmetes ez az egész. És az is, hogy még mindig képes vagyok ezen csodálkozni amikor pontosan tudom, hogy ez a történelmünk során mindig így volt és soha, egyetlen ici-pici önerőből történt polgárosodást, felvilágosodást, demokráciát sem voltunk képesek a többségi kultúránkba beemelni. Nincs erre megoldás, ez ugyanis kulturális probléma és nem aktuálpolitikai, mármint politikával meg lehetne oldani természetesen, de mégse lehet, mert a kultúránkban kialakult egy uroborosz (saját farkába harapó kígyó) állapot: ez a kultúra nem tud ugyanis olyan politikai elitet kitermelni ami képes lenne például egy nagyszabású oktatási reformmal befejezni a polgárosodást. Sakk-matt.
Sok a duma, sok a duma. Fáj a fejem, másnaposság mégiscsak. Rá gondolok, beleszagolnék a hajába és hallagtnám ahogy motyog nekem álmosan.
No comments:
Post a Comment