képek, betűk

Fogalmam sincs, hogy miért kezdtem most este a konstruktivizmusról olvasgatni, egy időben érdekelt, több könyvem is volt róla, de mindegyiket ellopták az első műtermemből, amit egy kórház alagsorában béreltem Szlovákiában, valamelyik lelkes takarítónak tetszhettek a könyveim mert egyik éjjel meglovasította mindet, akkor tűnt el a Herbert Read féle művészettörténet könyvem, emlékszem, hogy nagyon szomorú voltam amikor észrevettem, hogy lenyúlták, annak a könyvnek az elveszítése nagyon fájt. Eredetileg "trófea" volt (csúnya dolog következik most, tudom), szóval...úgy loptam a falusi népkönyvtárból hatodikos, vagy hetedikes általánosban (egy rövid ideig a lopással kompenzáltam azt, hogy apám kínzott, egyszerűen azt akartam, hogy elkapjanak és a szüleim megszégyenüljenek, de sose kaptak el, például egyszer elloptam a teljes templomi persely tartalmát mialatt úrvacsora volt és elfagyiztam, elrejtettem otthon a csatornába és ha kellett pénz fagyira csak vettem ki belőle, meg a boltokból is loptam édességet, búcsúban játékokat, de aztán elmúlt ez az önpusztítás és azóta soha nem fordult elő többször) és szó szerint ezen a könyvön nőttem fel, mindig nálam volt, mint valami imakönyv.

A konstruktivizmusról nem sokat szerettem volna írni, hiszen a Wikipédián eléggé sok dolog megtalálható erről az irányzatról, de muszáj lesz röviden, mert így működöm. Eredetileg Oroszországból indult (de ukrán, grúz, fehérorsz művészek is a részesei voltak a mozgalomnak) még az októberi forradalom előtt és például Malevics volt az egyik legjelentősebb alakja, aki egy önimádó, nárcisztikus hajlamú ember volt, ráadásul rosszindulatú is, de az elvitathatatlan, hogy a jelentősége máig érezhető, nekem volt szerencsém egyszer - azt hiszem, hogy Liverpoolban, látni 4-5 eredeti Malevicset, csendben nézegettem őket, meg voltam meghatva, jó volt közelről megnézegetni a művészettörténet néhány legfontosabb munkáját.

Az orosz konstruktivizmus néhány nagyon jelentős alkotása egy George Costakis nevű műgyűjtőnek köszönhetően maradt fent, aki Oroszországban született, görög származású szülőktől. Ő szinte vadászott az eltűntnek vélt orosz avantgárd festményekre, és a baráti körébe tartozott például Vladimir Tatlin, Varvara Stepanova is.

Az eredeti kutakodásom tárgya Konstantin Melnikov lett volna, aki szerintem az egyik legjelentősebb avantgárd és konstruktivista építész. Moszkvában született, az apja Nizhny Novgorod régióból vándorolt Moszkvába, gondnokként dolgozott a Moszkvai Mezőgazdasági Egyetemen. Melenikov nagyszerű ember volt, független szellemiségű és a sztálinista időszakban sem hódolt be, nem lett részese a sztálinista építészetnek, inkább felhagyott az építészettel és az éelete végéig portréfestésből és tanításból tartotta el magát. A kedvenc épületem tőle a "Melnikov House"-nak nevezett épület ami Moszkvában van, egy cilinder alakú, csodás épület. 1923 és 1933 között tervezte.

Melnikov House

A Krivoarbatsky sétányon van Moszkvában, ezen a linken van róla egy csomó fotó. Az épületen hatszögletű ablakocskák vannak, ez a konstruktivista építészet egyik legszebb épülete szerintem. Elég sok épülete van Moszkvában, például a Kauchuk Factory Club, Novo-Ryazanskaya utcai garázs épülete, vagy a Bakhmetevsky buszgarázs épülete, ami majdnem teljesen tönkrement, a 2007-2008-ban felújították és most egy művészeti galériának ad helyet.

Nagyon sokat lehetne ezekről írni, de hagyom, kicsit fáradt vagyok. Meg kell terveznem a londoni költözést, december végéig nem mondhatok fel, mert akkor én fázok rá, úgyhogy január közepéig biztosan maradok még itt Manchesterben. Új élet, új munka. Egy év alatt a harmadik munkahely, muszáj valami nyugalmat találnom, szeretnék 2-3 évig egy helyen maradni, megnyugodni, ha ez lehetséges egyáltalán. Az az álmom, hogy egyszer valaki megbocsát nekem és újra egymásra találunk és együtt élünk, tudom, hogy ez csak az én fejemben létezik, de nem baj, nem tudok semmit tenni, tudom, hogy már mással van, csak legyen boldog és kész, megérdemlné, nagyon. Nekem az is elég, hogy tudom, hogy fontos vagyok neki, akkor is ha többet nem tudjuk ezt már elmondani.

Találtam egy érdekes filozófust, véletlenül, soha nem hallottam még róla, Alexandre Kojève a neve, Derridáról olvastam és úgy bukkantam rá, holanp utánanézek.