A könyvét sajnos nem tudta rendesen befejezni, mivel súlyosan megbetegedett és meghalt, a végső díszítéseket Joris Hoefnagel flamand festő fejezte be, aki maga nagyon tehetséges természetrajzoló volt a könyv legszebb részei az ő munkái.
Nagyon érdekes a középkori tudásanyag magas színvonalával és egyben bugyutaságával szembesülni, a tudást sok helyen a fantázia és egészen bizarr miszticizmus szövi át. Nem sok növényhatározó maradt fenn, némelyikük több mint 1500 éven keresztül használatban maradt, az egyik első, nagyon korai gyógynövényes könyv a "De Materia Medica", amelyet i.u. 50 és 70 között készített Pedanius Dioscorides, aki görög származású fizikus, botanikus, katonaorvos volt, a római seregben szolgált orvosként és ebben a könyvében 600 féle növényt gyűjtött össze, ami szerintem elképesztő mennyiség. Ezt a könyvet hihetetlenül sok nyelvre lefordították, többek közt arab nyelvre is, nagyon sokáig használatban maradt, gyakorlatilag az egész középkorban használták az orvsok. Az egész fent van az interneten és lapozgatható, gyönyörűséges. A "De Mereria Medica" azonban egészen újkorinak tűnik a kínai "Shennong Ben Cao Jing" mellett, amely időszámításunk előtt 2700 körül íródott, ez a könyv még kínai mércével mérve is nagyon régi, a keletkezése a "Shennong" korszakba vezet vissza, ami egy mítikus uralkodóról kapta a nevét, amelyről nagyrészt csak legendák maradtak fent. És csak, hogy ne gondolja senki, hogy minden tudás Európából származott, az aztékoknak is volt gyógynövényes könyvük a neve "Libellus de Medicinalibus Indorum Herbis" és az érdekessége az, hogy nem maguk az aztékok készítették, náluk ez a tudás szájról-szájra terjedt. 1552-ben Martín de la Cruz írta az azték tudásbázis alapján, de, hogy érdekesebb legyen az egész, ő ezt az aztékok nyelvén "Nahuatl"-ul írta le eredetileg, de az eredeti példány elveszett, viszont készült róla egy latin fordítás és csak ez maradt meg. És...ki tudja mennyi rajz veszhetett el az idők során, amiről már soha nem fog senki tudni...imádom a növényeket és egyre jobban, jó velük csendben lenni.
Ha már növények...pont ma olvastam, hogy világító növényeket készítettek, a növények szöveteibe speciális nanorészecskéket visznek be, amelyek világtanak, vagyis rendes élő növényeket lehet például olvasáshoz éjjelilámpának használni ezzel a módszerrel és egy csomó energia megspórolható így. Videó az önmaguktól világító növényekről, ha valaki nem hinné:
Ma elküldtem a szerződésemet, így most már végül is minden rendeződött, most már csak lakást kell találnom és irány London. Iszonyú jó lesz végre egy világvárosban élni, ahol több száz galéria, múzeum, színház, jó éttermek, sörözők vannak. C.-vel játszottunk, de rossz volt, megharaptam őt (csak szimbólikusan, ilyenkor picit megcsípem az oldalát a játék szabályai szerint) és attól még hülyébb lett és visszaharapott, annyira bolond, jókat nevettem rajta. Holnap végre csütörtök, kopog odakint az eső, felváltva havasesővel. Halacska teljesen eltűnt, nagyon hiányzik, leírhatatlanul, megöl a féltékenységem és a fájdalmam, valószínűleg érzi, vagy nem, csak neki már van más és neki nem fáj már annyira - ami érthető, túl van rajta. Aggódás, aggódás, nemtudás, félelem. Jó lenne tudni, hogy ezt, hogyan lehet épésszel kibírni...nem tudom a választ. Kint magy pelyhekben hull a hó... egy csók sapkában. Aludni kellene, holnap nagyon nehéz napom lesz.
No comments:
Post a Comment