Engem főleg az a nyitottsága és éleslátása nyűgöz le, ahogy a korát megelőzve olyan természetvédelmel kapcsolatos projekteket csinált mint például a "7000 tölgy" elnevezésű, land art alkotást és szociális szobrot.
Ezt a monumentális alkotást 1982-ben kezdte el Németországban, Kasselben. Az alkotási folyamat során 7000 tölgyfát ültetett el és mindegyik facsemete mellé elhelyezett egy bazaltoszlopot is. A 7000 bazaltoszlopot előre elkészítette és ezeket ki is állította a documenta 7-en 1982-ben Kasselban. Ezután a land art projektet, magát a faültetést és a bazalttömbök elhelyezését több éven keresztül csinálta.
Annak dacára, hogy sok nehézségbe ütközött, az általa ültetett tölgyek ma Kassel városképének fontos részét képezik. A legnagyobb nehézség a szükséges pénz összegyűjtése volt, de voltak olyanok akiknek nem tetszettek a bazaltoszlopok, az egyik bazaltoszlop egy motorbalesetben halált okozott, sok követ kidöntöttek a parkokban, de végül is lassan megszokták az emberek és ma már Kassel szerves része Joseph Beuys 7000 tölgyfája és bazaltkövei.
Nekem ez az egyik kedvenc művészi alkotásom, mivel nagyon erősen és mélyen vonzódok a fákhoz, csak alig tudok úgy elmenni egy fa mellett, hogy ne simítsam meg a törzsét és mindig meghatnak azok a fotók, amelyeket évtizedek után (mostanában) készítenek Joseph Beuys tölgyfáiról, a facsemetékből gyönyörű fák lettek, a bazaltoszlopok patinát kaptak a Land Art projekt, amit létrehozott él, organikus és működik, miközben az alkotója Joseph Beuys már meghalt.
Sőt, a "7000 tölgy" azóta már több is, mivel vannak akik folytatják és még több fát ültetnek, ugyanis a land art alkotásból tradíció lett, magát az eredeti alkotást Beuys a halála miatt nem tudta befejezni, a fia fejezte be 1987-ben és a documenta 8-on mutatták be a projket dokumentációit, fotókat róla, de Kassel városa - ahogy említettem, tradíciót csinált Beuys projektjéből és a mai napig ültetik az újabb tölgyfákat.
![]() |
| Joseph Beuys, 7000 Oak Trees, 1982 |
Beuys, ahogy említettem politizált, meggyőződéses pacifista volt, ellenezte a fegyverkezést, az atomfegyvereket. Több politikai szervezetet is alapított, ezek közt olyan jelentős politikai szervezet alapításában is rész vett mint a németországi Zöld párt (mai neve Alliance 90/The Greens), amelyik jelenleg is aktív és fontos szerepet játszik a német politikában.
Fákat más művészek is ültettek, például David Nash walesi szobrász, aki a házától nem messze, Walesban huszonkét darab kőrisfát ültetett el kör alakzatban, ennek a land art alkotásnak a neve "Ash Dome". 40 éve ültette őket, a fák azóta is nőnek.
![]() |
| David Nash, Ash Dome, 1977 (link) |
A land art a kezdete óta nagy változáson esett át. Olykor nem könnyű követni a fejlődését, mivel a média és a művészeti portálok általában hanyagolják ezt a képzőművászeti irányzatot, emiatt nem könnyű összegyűjteni az információkat róla.
Hannah Streefkerk művészet a természetben című sorozatában, fakérget varr meg piros színű öltésekkel ("Mended tree" sorozat), különféle fura alakzatokat helyez el elhagyott tájakon,
![]() |
| Hannah Streefkerk, Mended trees (exhbition Flygtighed, Danmark) (link) |
Sylvain Meyer land art munkái is érdekesek, különféle mintázatokat, érdekes formákat hoz létre erdőkben, amelyek látványosak. Ezek a munkák érdekesek, látványosak, de Joseph Beuys munkáiból kiindulva eléggé lehangoló a land art összképe, olyan mintha a legtöbb land art művész egymást utánozná. Az "érdekesség" számomra olykor negatívum. Ebben az esetben is.
![]() |
| Sylvain Meyer, Pine Cone Land Art |
A következő művész Ugo Rondinone aki szobrász és land art művész, 1983-ban Hermann Nitsch asszisztense lett. Én a "Seven Magic Mountains" című 2016-ban készült munkáját láttam először. Itt már olyasmi csatlakozik be a művészetbe amit én nem nbagyon tudok értékelni, nem szeretem a spiritualizmusba bújtatott ürességet és formalizmust, egyszerűen nem tudom hová tenni, egy helyben topogásnak és ismétlésnek tartom ezt a konkrét munkát, csak próbáltam benne találni valamit, de sajnos nem sikerült.
Ez egy eléggé hiábavaló nap volt, annyira nem volt mit csinálnom egész nap, hogy végig művészetről olvasgattam, de szerencsére néha kellett segítenem néhány fiatalabb kollégának, így azért eltelt ez a nap is, lassan hazamászok és rögtön megyek is aludni szerintem, bár előtte még csinálok valami könnyű vacsorát, szerintem valami forró levest, talán krémlevest, majd meglátom.
Nagyon rossz látni, hogy a művészeten belül mennyi felesleges munka jön létre, tök értelmetlen, önkritika nélküli alkotások ezrei születnek naponta, az utánzatok századik utánzatai, a költészettől a képzőművészeten át a zenéig, nem értem, hogy minek...alig találni valami eredetit, valami innovatívat és egy bizonyos szint után ez eléggé lehangoló, mert nem értem, hogy minek...?
Nagyon elment az önbizalmam, nem tudom mit kezdjek a dolgaimmal, nagyon rossz ez így, annyira igyekeznék rendbehozni a kapcsolatomat halammal, de nem bírom, bármit próbálok nem sikerül, teljesen tanácstalan vagyok. HHHHHrrrr ::::OOOO::::: Egyszerűen nincs több ötletem, próbálom az egész életemet átalakítani, hogy hátha segít és átfordul minden oda ahol voltunk szeptember előtt....hátha tudnánk létrehozni valamit közösen, leírtam neki is, de semmi reakció, valószínűleg nem tud már megbocsátani nekem, vagy tényleg van másvalaki, vagy nem tudom, feladta, unja, nem tudom, már lassan nem merek írni semmit. Nem tudom, ez nagyon rossz. Még fél óra és indulok haza, fáj a hasam. T.-ék lassan Edinburgh-ba érnek, egykor indultak busszal, kikisértem őket a buszmegállóba, de alig figyeltem rájuk, mert nem ott járt az eszem, remélem jó lesz a hotel amit lefogalaltak és jól érzik magukat, szombaton jönnek vissza és együtt szilveszterezünk(szombat estére fözök nekik valami nagyon finomat ------ szerintem halloumi burgerokat csinálok, csatnival, sült krumplival és talán padliszán is lesz benne, jó fűszeresen megsütve.....)...én háromszor voltam Edinburgh-ba, mindig jó volt. Azt hiszem soha nem volta még ennyire tanácstalan. Csak aludni szeretnék, meg enni és elbújni a takaró alá...vers-szar:
zsongok, szenvedek,
nem kívánom senkinek
Joseph Beuys viszont nagyon megfogott, emlékszek régebben nem értettem, hogy miért tartják őt annyira fontos pontnak a művészettörténetben, most már értem és akkor a többi munkájáról még nem is írtam, ha esetleg nem bírnék aludni éjjel és mondjuk éjfélkor felkelek akkor majd összeszedek róla mindent. Azt hiszem ma pizza lesz, valami csípős, füstös szósszal. Vagy spagetti, vagy valami egyéb bűnös dolog...




No comments:
Post a Comment