Ebben az évben remélhetőleg mindenkinek világossá vált (dehogyis...), hogy a tengerek és óceánok az egész bolygón szennyezettek a sok műanyagtól, mindenütt nagy tömegű microplastic-nak nevezett műanyag lebeg, ez az 1mm-nél kisebb, nagyon apróra lemorzsolódott műanyag elnevezése, megmérgeztük vele a teljes élővilágot még a 10km-nél mélyebb Mariana-árok is tele van már műanyag szeméttel.
Vagy például Oroszország egyik legeldugodtabb része, az Jeges-tengernél, amiről sokáig élt az a mítosz, hogy érintetlen. Több tonna műanyagot fedeztek fel ott is, csak úgy...véletlenül. Link. Link.
Még a bolygónk legeldugottabb tengerei közé tartozó, az Anktartisz mellett húszódó Ross-tenger-ben is 100 ezer microplastic részecske lebeg egy négyzetkilométer vízben. A Csendes-óceán legeldugodtabb szigetei ma már mind szennyezettek, a legeldugodtabb Henderson-sziget például gyakorlatilag egy szemétdomb, körülbelül 40 millió darab szemét hever a kis sziget tengerpartján, rákok és egyéb állatkák mászkálnak úgy, hogy a testüket műanyag szorítja, képek itt.
 |
| Ez a kis, fülpiszkálót cipelő csikóhal lett az év fotója a Natural History Museum ezévi fotóversenyén |
Egyedül Indonéziának 250 millió lakosa van, és Indoznézia fejenként 0,8-1 kilogramm műanyaggal szennyezi az óceánokat évente. Most 2017-ben tett Indonézia egy vállalást a World Oceans Summit in Nusa Dua-n Balin, hogy a következő nyolc évben hetven százalákkal csökkentik a tengerbe kerülő szemét mennyiségét. Indonézia egyébként csak a második legnagyobb szemetelő a világon, az első Kína, akik nemhogy csökkentenék, de növelik a szemetelésüket. Persze, azt a kellemetlen kérdést is fel kell tennem, hogy vajon Kína kiknek termeli a műanyag szemetet? Na kinek? Hmm, hmm. Talán csak nem nekünk, itt nyugaton?! Nos, igen.
Természetrombolás témakörben nem nagyon érdemes másokra mutogatni, teljesen országhatárokon átívelő, nemzetek felett lebegő dolog ez. Ma reggel írtam a kapitalizmusról...nos, ez pontosan a kapitalizmus által megjelenített emberi kapzsiság és ostobaság valódi arca. A lassú gyilkolás és a lassú pusztítás és a maximális pökhendiség. A pökhendiséget azért írtam, mert az ember úgy viselkedik amikor valamit tesz (péládul csökkenti a tengerbe kerülő műanyag mennyiségét) mintha valami kegyet gyakorolna a természet felett. A törpe nagynak hiszi magát.
 |
| Egy indonéz férfi a Citarum folyó torkolatában gyűjti a szemetet, tök jó fotó lenne a nagy-britanniai utazási irodák ablakába, nem? |
A legjobb, hogy a szennyezett helyeket az utazási irodák a mai napig olyan fotókkal reklámozzák, amelyek szinte már csak a fejekben és álmokban léteznek, és esetleg a kitisztított turistaövezetekeben, ahol próbálják eltakarni a valóságot, hogy ha a nyugati turisták odamennek, akkor a táj valamennyire hasonlítson arra a képre ami a fejükben él a reklámok hirdetéseiből, meg a természetfilmekből.
A Koral háromszög nevű hely egy jó példa erre ez Indonézia, Malajzia, Pápua Új-Guinea, Salamon-szigetek, Fülöp-szigetek és Kelet-Timor tengereiben található óriási korallzátony. Az utazási irodák gyönyörű képekkel hirdeti a régióba az utazásokat, a valóság pedig...az, hogy napi küzdelmet folytatnak (link1) a helyiek a saját maguk által termelt mocsokkal, mert ugye a turizmusból élnek. Valójában az egész régió műanyag és egyáb szeméttől és káros anyagtól szennyezett, de a bolygó bármelyik szegletébe mehetnék, ugyanez lenne.
 |
| Atlanti ördögrája szeméttel körbevéve a Korall háromszögben (forrás) |
Így néz ki egy indonéziai, városi tengerpart a turistaövezeteken kívül:
 |
| Szép tengerpart, romantikus sétához Indonéziában (forrás) |
A szerintem optimista becslések szerint 2050-re több műanyag lesz az óceánokban mint hal, mármint súlyra, de hagyjuk ezeket a becsléseket, ezek csak próbálkozások - mint a felmelegedésnél, minden évben kiderül, hogy alulbecsülték...mert féltek nyilvánosan elmondani az igazat és mert nem hittek még a saját számaiknak sem...
Természetesen sokan próbálnak meg küzdeni ez ellen is mint például a Lonely Whale nevű szervezet, de valójában nem sok eredménnyel, ugyanis a probléma gyökere az, hogy a kapitalizmus alaptermészete nem egyeztethető össze az önmérséklettel, egyszerűen nem tud a kapitalizmus önmérsékletet gyakorolni, mert nem tudja mi az, olyan mintha C.-től azt várnám, hogy oldjon meg nekem egy egyismeretlenes egyenletet.
Az országok kormányai úgy próbálják áthidalni ezt a problémát, hogy a természetvédelemből is üzletet csinálnak, érdekeltté próbáljnak tenni abban cégeket, hogy például újrahasznosítsanak stb. stb. Nem sok értelme van ezeknek, valójában szinte semmi, de ezt lehet kommunikálni és megnyugtatja a lelkiismeretet, a műanyag szemét meg ugyanúgy termelődik a gyárakban teljesen parttalanul és ez így is lesz amíg lesz kőolaj és amíg nyugaton lesz kereslet az olcsó termékekre. A kommunikációban jók vagyunk, hangzatos szlogeneket gyártani például a tök értelmetlen és működésképtelen dolgokhoz, amit azután lehet mutogatni a sajtóban, hogy mi mindent megtettünk. Persze a szemét mennyisége közben tovább nőtt és a vállalatok ugyanúgy termelik a profitot és gyártják a műanyagot, de hát a pénz az pénz, a kapitalizmus alappillérei nem sérülhetnek!
És a műanyag szemét csak egy a sok probléma közül. Ja, és amúgy...a folyók például Manchester környékén Nagy-Britanniában mind tele vannak szemetelve, a bokrok alja, az utak mentén...mindenütt. Vajon mit lehet várni olyan emberektől, akik a saját országukban is szemetelnek? El lehet várni, hogy a világ túlsó felével törődjenek? Fel se fogják. Röhögnek rajta, legyintenek és fogyasztanak, nekik az a lényeg, hogy az Amazonról megérkezzen a műanyag kütyü amit az előző nap rendeltek.
Ezt szerettem volna még a kapitalizmus témához írni reggel és egyáltalán nem a kapitalizmust hibáztatom, hiszen az csak egy eszköz, egy gazdasági modell...könyörgök, a hiba bennünk van, emberekben. A kapzsiságunk, a tájékozatlanságunk és az ostobaságunk. Ezek okozzák a bajt, a kapitalizmus az csak keretet ad a féktelen tomboláshoz és egyben absztrakttá is teszi a bűneinket, így könnyebb lesz másokra mutogatnunk a saját mocskunk miatt.
Aludnom kell, holnap...este vacsora, elmegyek rá, mert N. hívott, főznek valami finomat és nem lesz ott senki csak én és ők. Nem tudom hová tűnt G., talán hiányzok neki én is, nem tudom hogyan tudnánk rendbehozni mindent, most, hogy végre legyőztem magamat a hónapokig tartó önkínzásom és a vele való harcaink...és csak vele lennék, erre ő lök el és úgy érzem végleg. Néha küld egy mosolyt, utána elrohan, nagyon rossz és az a legrosszabb, hogy ötletem sincs mit tehetnék. Közelebb érzem őt fizikailag, de távolabb lelkileg, ritka amikor ennyire tanácstalan vagyok.
Visszatérve a fenti témához, szerintem az a baj velünk emberekkel, hogy mindig másokat akarunk hibáztatni a magunk bűnei miatt.
No comments:
Post a Comment