képek, betűk

Este felmondás, hosszú tárgyalás, ami nagyon fájdalmas volt, mivel a CEO számolt velem, rám akartak építeni egy egész kutatás-fejlesztés csoportot, de megértették, hogy miért megyek el, jókedvet mímelve váltunk el a tárgyalóban. Iszonyúan letaglózott a dolog, akármennyire is próbálja az ember elhitetni magával, hogy ez csak üzlet, sajnos nem megy, nekem legalábbis nem.

Hazafele meg akartam hallgatni Zs.-nyafogását, ő kérte, fél órát vártam rá, utána bejelentette, hogy még dolgozik, mert túlórázni akar, mérgesen hazajöttem, "faszomnak lopod az idejét" - körülbelül ez volt a legenyhébb káromkodás ami a fejemben volt hazafelé, de már nem haragszok rá, 5 percig tartott, én hibám volt, hogy jófejkedni akartam. Fájt a fejem és lázasnak éreztem magam, korán lefeküdtem aludni és 10 órát aludtam. G. teljesen eltűnt, remélem pihen, fájt a torka szegénykémnek, remélem gyógyul és jól van, írni nem merek többet neki, mert nem akarom őt terhelni. Csak gondolok rá.

Johannes Vermeer, The Milkmaid (c. 1658)

Ezt a képet egyszer szeretném közelről megnézni, még soha nem jött össze. Fiatalabb koromban próbáltam Johannes Vermeer technikáját lemásolni, de reprodukciók alapján eléggé vicces próbálkozás volt.

Ma nehéz nap, papírmunka, hivatalos dolgok. Csak G. miatt aggódok, remélem jobban lesz. Nagyon nehéz most minden, de várok rá, hátha egyszer megbocsát nekem.

Rohanás munkába, élet, élet...