képek, betűk

Eső, eső, eső egész nap. Ma háromszor bőrig áztam, minden nedves, holnapra meg hó és fagy van hójelentve (ma küldött a titkárnő figyelmeztető emailt, hogy holnap csúszhatnak az utak, mosoly), egy egyszerű vacsora, utána filmnézés, megpróbálok megnézni egy filmet, amit már régóta terveztem és még soha nem láttam, kicsit félek, hogy megint elalszok rajta, de azért megpróbálom. A film címe "The Color of Pomegranates" a filmet Sergei Parajanov rendezte, aki Grúziában született, de a korszak miatt szovjet rendezőként van elkönyvelve.
Egyáltalán nem követte a szocreál, szovjet filmművészet kliséit, teljesen egyedi filmes nyelvet használt, gyakorlatilag különcnek számít az egész nemzetközi filmművészetben, csak olyanokhoz mérhető mint Tarkovsky. Ő is azok közé tartozik, akiket meg bírok nézni, mert minden egyes filmkockájuk egy festmény, minden képük szép és egyedi. Az egész film fent van a Youtube-on, angol felirattal. Pont ilyen sötét, szürke esős estére való, mert tele van színekkel és szimbólumokkal, amelyek helyenként szórakoztatóak, máskor túlzásba vannak véve és unalasak, de nem tűnik zavarónak. Ez lesz. És más nem. Egész nap összeszorult torokkal ücsörögtem, de nem írom miért, mert minek. Közben még előszedtem Georges Hugnet néhány szürrealista munkáját, amelyek kézzel festett fotók, véletlenül akadtam rájuk, ő egyébként főleg költő volt, foglalkoztatta a képzőművészet is. Akkoriban pornográfnak számító fotókra festegetett bizarr figurákat, ez ma már kevés lenne egy maszturbációhoz. De művészetként érdekes lehet, a banalitásokat keresem, amúgy is, szédelegve. 1932 körül csinálta ezeket.

Georges Hugnet, La Vie Amoureuse des Spumifères

Georges Hugnet, La Vie Amoureuse des Spumifères

Stressz volt ma, az egész nyakam fáj hátul, de nem érdekel, enni is kellene, mármint még valamit, de semmi étvágy, éhesen jobb gondolkodni.
Szegény C. még nem tudja, hogy mindjárt fürödni fog, befűtöttem a lakást jó alaposan és megy a zuhany alá, mert büdös. Nem szeretem ha büdös, irritál.
Utána filmnézés és talán még keresek holnapra is egy filmet, Fritz Lang-tól akarok megnézni valamit, ő egy német-amerikai rendező, tőle se láttam még semmit, de érdekes.
Túl sok minden fel van halmozódva, de nagyon élvezem, ezért jó éjjel ébredni, sokfelől jönnek mindenféle hatások, például előttem van Lazarus Zographos egyik munkája, ő egy bizánci szent volt, akit "Lazarus the Painter"-nek is hívnak, ikonfestő volt (itt most eszembe jut Andrei Rublev). Lazarus Örményországban született 810-ben, Ő volt az első szent akit az ikonfestészete miatt avattak szentté. Vele komolyabban akarok foglalkozni kicsit, majd éjjel. Ha addig szét nem esek teljesen. Látom magam a pohárban tükröződni.

Egy részlet a "St. Marina wrestling with the devil" c. Lazaros festményről (Byzantine & Christian Museum Athens)

Fürödni kell C-vel, szerintem meg lesz lepődve, mert nincs szombat, de nembaj, utána legalább elalaszik és nyugton hagy. Rá gondolok, ma 10 percenként megnéztem a fotóját, teljesen hülye vagyok, ő meg talán rám gondolt, vagy nem, már nem. Miért tenné...de azért jó álmodozni, ártani nem ártok vele, csak jó elképzelni, elképzelt csók, elképzelt szex, elképzelt lófasz. Vigyor a semmi felé.