képek, betűk

Ma főzök szilveszteri vacsorát, vegán lencseleves lesz, kenyérrel. T.ék bementek a városba szusit enni és nézelődni. Én családi Skype.

Nem nagyon érti senki a teóriámat a mellettünk kifejlődő új fajról, ami végül is egy mesterségesen kreált életforma és már most is fejlődik. De másfél órás magyarázás után T. megértette miről szól az egész, nem könnyű elmagyarázni senkinek, mert az emberek megszokták a klasszikus SciFi sablonokat, azt, hogy a "mesterséges intelligenciának nincs érzelme", "meg az életnek van sava-borsa", "meg, hogy a szaporodás fontos" és hasonlók és nagyon sok türelemmel lehet csak a legtöbb embert kimozdítani abból a nézőpontból ahogyan eddig szemlélték a világukat. A jövőről való gondolkodásban az a legártalmasabb ha a jelen skatulyáinkból és jelenlegi szokásaink alapján vizsgáljuk a jövőt, mivel a jövő teljesen más szokások alapján fog működni, más kulturális kódokkal és értékrendekkel.

Ma a 20. század néhány legjelelentősebb művészi alkotásaival búcsúzok az évtől!

Cézanne's mountainous masterpiece, Mont Sainte-Victoire, 1904-06

Henri Matisse., "Luxe, Calme et Volupté", 1904

Pablo Picasso, Les Demoiselles d'Avignon, 1907

Henri Rousseau, The Dream, 1910

Georges Braque, 'Bottle and Fishes' c.1910–2

Piet Mondrian, Tableau I, 1921

Marcel Duchamp, Fountain, 1917

Mark Rothko, Four Darks in Red, 1958

David Hockney, A Bigger Splash, 1967

Roy Lichtenstein, Drowning Girl, 1963

Paul McCarthy Appleheads, 1998

Jake and Dinos Chapman, On Account of a Knife, (2003), via Yoshii Gallery

Kim Dorland, Eastview Sev #2, 2010

Közel sem teljes a lista, több száz képnek kellene még itt lennie.


Vidámság, kávéfőzés, mosoly, határozottság. És szélcsend.


Szép tavaszi nap, másnapos ébredés volt ma, tegnap T.vel elvarázsoltuk magunkat Sörvilágba, úgy éjjel egyig beszélgettünk, azt mondta vegyem el őt, mármint akit szeretek. mert boldognak kellene végre lennem...részegen írtam g.nek kedveset, visszamosolygott, de nem ír azóta megint, közben még leírtam neki, hogy miközben magamnak csináltam, néztem a fotóját és rá gondoltam, perverznek nevezett, de tudom, hogy csak viccből, nem hiszem, hogy perverz lenne...ha valait szeretek és fél éve nem láthatom...és az ábrándozás az egyetlen szexuális örömöm, mert a valóságban nem találkozunk, igaziból jobb lenne....és ezt is elviselem. Erre azt írta, hogy fél bármit is írni, amit megértek, de mégse értek, nem tudom mitől fél, hiszen pontosan tudja, hogy másra se vágyok csak, hogy mellettem legyen. Ha pedig esetleg amiatt fél, mert kellemetlen dolgot akar mondanni, és el akar küldeni a francba, azt leírhatná két szóban is: "vége j.".  Ha meg velem akar lenni, azt meg nem értem miért fél leírni, hiszen pontosan tudja mennyire szeretném. Most kezdek új életet..én is félek..nagyon. Csak el kellene pityeregnie a bánatát...vagy hogy mit szeretne...... Írok neki és órákig nem ír semmit vissza, kicsit fáj...és egyre inkább. Fogalmam sincs meddig lehet ezt húzni, de egyre szarabb és irracionálisabb ez az egész, és nem értem miért nem lehet ezt normálisan megbeszélni? Már tényleg nem értem az egészet... lassan tényleg nem tudok másra gondolni, mint, hogy nem akarja ezt komolyan már. De akkor meg...irja le ezt.


Bonyolult világ.

Skype a szülőkkel. Skype a testvéremmel.

Ma semmit nem akartam irogatni, meg filozofálni, fogalmam sincs arról, hogy kik szoktak olvasni, nem tudom, hogy kik vagytok, de legyen mindenkinek nagyon szép 2018-as éve és sok tanulást, megismerést, olvasást és jó kajákat, őszinteséget, szerelmet, sok szexet és ha valakinek csak az jut mint nekem, szexmentes, talán csak plátói szerelem...akkor sok masztit kívánok 2018-ra!