képek, betűk

00:41 --- már másodszor ébredtem, nem bírok visszaaludni, rosszat álmodtam, emlékszek rá, de nem akarom leírni az egészet: megkínoztak, távolkeleten voltam és katonai felderítő, nem volt fegyverem és nőket kellett megvédenem erőszakoskodó szakadároktól, mindenféle szedett-vedett katona elől, akik hatalmasak voltak, nálam sokkal erősebbek, borzalmas volt, folyamatos bújkálás, menekülés. Tegnap délutántól Kantot olvasgatok, régen kedveltem, most is, de másképpen, mint tudományt: semleges,vagy helyesebben: leginkább semmilyen. Nem gondolom ma már a filozófiát tudománynak, régebben annak tartottam, de elmúlt, talán Derrida egyes munkáit leszámítva - ami inkább tudomány már és nem filozófia, nem tartom feleslegesnek a filozófiát, csak nem tudom a legtöbb részét értékelni, mert tele van öncélú képzelgéssel, amelyet frusztrált, vagy épp nárcisztikus férfiak kreáltak. Kant is öncélú néha, de talán ő a legkevésbé, Aquinói Szent Tamás korlátolt, Hegel egy üres papírzacskó. Kierkegaard, Nietzsche, Schopenhauer, Sartre érdekesek lehetnek egy pszichiáter számára mint irodalom, Slavoj Žižek pedig a végső showman-egoista-kisfiú filozófus, aki dühösen toporzékolva előadja az öncélú műsorát a tévében, úgy ontja magából az "igazságot": mintha filozófus-élsportoló lenne. Csupa frusztrált, önimádó kisfiú, akiknek az a kényszerképzetük, hogy meg kell magyarázniuk a világ dolgait, mert kell, ezt tanulták. Azt hiszik, hogy gondolkodási sémákat, elveket és igazságot gyártanak a rendelkezésre álló szókészletből, pedig sok esetben csak maszturbálnak. A filozófiának nagyon is volt értelme, úgy a 20. század második feléig, mivel segített létrehozni egy olyan nyelvet és módszertant, amivel a tudomány le tudja írni a kutatások eredményeit és magának a kutatásnak a lépéseit is (John Stuart Mill). Legfőképpen ez a filozófia eredménye, leszámítva persze az esztétikai élményt és az irodalmi, művészeti élményt - ami vitathatatlanul jelen van a filozófiai munkákban. Ezen sokat szoktam vitatkozni filozófiát végzett/kedvelő ismerőseimmel, ők természetesen kihangsúlyozzák, hogy fontosnak tartják a filozófiát, de ebben nincs vita, hiszen én is fontosnak tartom: csak nem tartom tudománynak, és nem látok bele többet annál mint ami valójában: egoista, elsősorban hímnemű emberek szó-maszturbációi, majd később a nők is elkezdték, amikor már beengedték őket az önimádó hím-csupaszmajmok a filozófiai tanszékekere.
(((((((((Már egyszer írtam róla, de nehéz elhinni. Lise Meitner életrajzát olvastam ma reggel, az ő munkája valóban jelentős, de nem filozófus, hanem fizikus, 1912-ben az első munkahelyén egy Hermann Emil Fischer által vezetett intézményben, Berlinben, Emil Fischer még fizetést sem adott Lise Meitner-nek, mert nő volt, a pincében, egy kis szobában kellett dolgoznia, a kollégái átnéztek rajta, nem is köszöntek neki, kivéve Otto Hahn-t akivel együtt dolgozott, majd később felfedezték a maghasadást, Lisa ötletei és kutatásai alapján, de közben Lisa-nak menekülnie kellett, mert nem csak az volt a "bűne", hogy nő volt, hanem az is, hogy zsidó származású volt. Otto Hahn a maghasadás felfedezéésrt Nobel díjat kapott 1944-ben, Lise Meitnert, aki valójában felfedezte a maghasadást még csak meg sem említették a díj átadásánál. Történetek. Mindegyik fontos.)))))))))) Nem való, nem való, nem akadó, nem talpaló. Öncélozgatás.

C. felébredt, ő is filozófus, épp azon elmélkedik, hogy priori-e ha arra gondol, hogy mi lenne ha minden alkalommal amikor csak szeretné én azonnal elvinném őt sétálni. C. metafizikája a tökéletes világról. Szaglászik és szépen tud ülni.

Szerda. C. még mindig szaglászik, ideje lenne ennie. Kant féle transzcendentális szerda reggeli reggeli, metafizikus gyümölcsökkel: áfonya, málna, körte, alma és szeder, mandulás kávéval. G. hamikázná.

Aludnék még, de fáj a hasam, pedig se ideges nem vagyok, se más bajom. Georges Vantongerloo belga absztrakt festő, De Stijl csoport, emlékszem: régebben érdekelt, milyen fura a 20. század, annyira más. Modern művészet, tömeggyilkosságok, népirtások, tudomány, művészet, társadalmi átalakulás: mindezek egymás mellett, emancipáció és feminizmus (ez utóbbi kettő nagyon fontos és végül is majdnem előzmény nélkül való, annak a századnak az eredménye).

Georges Vantongerloo, Study, 1933

Lassan alakul a világ, odakint végre nem esik az eső. Duchamp munkái ma hajnalra az egyetlen vigaszom, jó érzés, hogy létezett.

Marcel Duchamp, The Bride Stripped Bare by her Bachelors, Even
(The Large Glass),
1915-23
(reconstruction by Richard Hamilton, 1965–6,
lower panel remade 1985)

G.-re gondolok, ott lakik a szívünk az orchidea levelei alatt, egy nagy teraszos faház konyhájában, ahol mindennap a másik főz a másiknak és kóstolgatunk, meg az óriási kertben sétálgatunk és nézzük a csodás növényeket, körben tó, nádas és sétálók, padok és biciklik, senki nem értené, de nekünk nem kell semmit magyaráznunk erről, mindenre mindig ugyanúgy emlékszünk, nem kell semmit magyarázni, magyarázkodni és félrebeszélni: szavak nélkül működődő koherens egész.
Lassú ébredés, gyors létezés.