képek, betűk

Hogy kellően abszurd legyek, a hajnali természet/klímavédelmmel kapcsolatos kétségbeesett mérgelődésem után, most jöjjön a 2017-es, ezen a szerdán megnyílt Art Basel Miami Beach 2017-ről néhány szó - ami szintén nem túl pozitív.. A kiállításon 268 galéria vesz részt 30 országból. (röhögőgörcsöt kapok attól, hogy a 21. században még mindig léteznek országok).
Őszinte leszek, megnéztem a kiállított installációkat, festményeket és grafikákat és szerintem abból amit én láttam annak a körülbelül a kilencven százaléka borzalmas. Egyszerű primitív gondolatok, sablonos dolgok, ezerszer elismételt közhelyek, a másolatok másolatának a másolatai. Az installációk többsége unalmas, közhelyeket felvonultató motívumokra épül, az elődök ismételgetése, nem bírnak szabadulni a 60-as évektől, de az akkori időkből csak a formát és a módszert tudták átemelni, a mélységet és a bátorságot nem nagyon. Kiüresedett csonthéjak, szépen megkonstruált, iskolai dolgozat-szagú szartenger. Olyan érzésem van, mintha középiskolások által készített dolgokat néznék, komolyan. Próbáltam megkeresni azt a néhány dolgot ami szerintem innovatív és valódi szellemi teljesítmény, nem nagyon sikerült, ezen a linken lehet nézelődni: https://www.artsy.net/art-basel-in-miami-beach-2017 Megfogadtam, hogy ebben a blogban nem írok soha negatív dolgokat és ezt szinte mindig betartom, de amikor azt látom, hogy a művészetet oktatják és a végeredmény az ilyen sablonos, átlagos, közhelyes dolgok ismétlegetésébe fulladt unalomtenger, akkor azért elkeseredek kicsit. Szerencsére van sok színvonalas munka is, inkább azokra koncentrálok.
Reggel G. küldött egy mosolyt, annyira jól esett, valószínűleg megszánt, mert még tegnap délután küldtem neki egy puszit szmájlival, és azért szánalomból visszairt, de nembaj én akkor is örültem neki ha szánakozásból küldte, legalább 1mp-ig gondolt rám.
Ma péntek van, nem megyek sehová este, hazamegyek C.-hez és megnézem azt a filmet amiről tegnap írtam, meg Agnès Varda életrajzát. És próbálok minél több anyagot összegyűjteni a regényemhez, hazafele megállok néhány percre N.nél és veszek valami jó söröket magamnak otthonra és lehet, hogy főzök valami indiai kaját ("hamikát" by kedveshangom), ennék jó fűszeres, csípős indiait, szilvás csatnival és fekete rizs + basmati rizs keverékkel.
Egyre jobban idegesít a fogyasztás és a túlfogyasztás, régen is zavart, de ami itt Nagy-Britanniában megy az egészen egyszerűen elképesztő, minden műanyagba csavarva, mindenből sok, nagy. És az átlag brit mindenen nevet, kinevetnek ha vega vagyok (pedig sok a vegetariánus itt, de főleg az okosabbak között). Az "okos" nálam tényleg annyit jelent, hogy "okos", nem a végzettségre utal, mert a végzettség senkit nem tesz okossá, sőt...néha "magsan képzett idiótának" hívom a diplomásokat, mert tényleg...az égvilágon semmit nem garantál a végzettség. Van olyan ismerősöm aki irodalomelméletből doktorál éppen és közben oltásellenes dolgokban hisz, meg összeesküvés-elméletek mentén gondolkodik, van olyan egyetemi tanár rokonom, aki szintén összesküvésekben hisz, antiszemita stb., a tanulás az egyfajta készség, elvégez valaki valamit, kap egy papírt és utána élete végéig úgy marad. Ennyi. Persze nem mindenki, de sokan igen. A gondolkodás és az okosság az egy másik dolog, ez utóbbi nem szerezhető meg az iskolában - az összefüggések, a becsület, az önreflexió, az önművelődés, az EQ, a nyitottság - mind olyan dolgok, amelyekre sok esetben, a legtöbb iskola nem tanít meg, pedig lehet, hogy szebb lenne a világ ha erre is lenne idő és szándék. Már megint milyen butaságokkal foglalkozok...péntek reggel van. Nagyon hiányzik G. hangja, hogy nem beszélünk már semmiről, emlékszem, hogy órákat tudtunk beszélni úgy, hogy tíz percnek tűnt. Dolgozok...sok munkám van mára, de már alig várom, hogy este hazaérjek és olvasgathassak egy jó sör és a rámvillanó zöldeken való ábrándozás közben.