Sergei Prokofiev-et hallgatok, gyönyörű. A hegedűre és zongorára írt szonátái fantasztikusak. Maxim Alexandrovich Vengerov előadásában fent van a Youtube-on is.
Ma egész nap mosni fogok mint a Mosómasa, mert C. ágyát, pokrócát, is ki kell mosnom. Édesjófaszom, a frissen vásárolt ágyneműket is át kell mosnom hatvan fokon. Háziasszony vagyok, Mr. Picsetta a szexhiányos mosórobot, akinek romantikus vágyait elmosta az eső, képzelgéseit belepte a pára, illúziót fehér tejföllel vonta be Holle anyó. És még sorolhatnám.
Kína és képzőművészet, bolyongásaim --------- 2. rész
A kínai művészettel kapcsolatban ugornék egy kicsit és egy nagyon fiatal művész képeit szeretném megmutatni, a neve Tzu-Ting Wang.
 |
| Tzu-Ting Wang, Voyag ! bye bye!, 2009 |
 |
| Tzu-Ting Wang, A passage in pencil and acrylic on cotton fabric, 104cm x 97cm, 2017 |
Tzu-Ting Wang alkotásain egészen fura és egyedi fejlődés látható, a régebbi munkái látványos, szinte expresszionista, helyenkét sok emberi alakot felvonultató grafikák voltak a legújabbak pedig már-már szinte puritán, egy-egy motívumot nagyon finom, árnyaltan jár végig, szinte meditatív nyugalommal merül el a rajz örömében, minden csapongás nélkül.
Hung Tung-Lu abszurd és jellegzetes munkái újabban számítógéppel készülnek, nagyon erős színekkel és 3D modellezéssel, régebben csinált installációkat és grafikákat is hagyományos módon. 1968-ban született és a munkáin szintén megjelnik Mao és a kulturális forradalom, ami generációkra meghatározta a kínai kultúra minden nyűgét, baját és kollektív tudatát. Más formák, más motívumok, más reprezentáció, de a problémakör ugyanaz a kollektív elmeállapot amit a kortárs Kína a mai napig nem bír feldolgozni.
 |
| Hung Tung-Lu, Chun Li, 2000, Lenticular laser print on lightbox |
 |
| Hung Tung-Lu, Evangelion: Ayanami Rei, 2001 Duraflex - print 128x96 cm |
Igyekeztem olyan művészeket összeválogatni amelyek nagyon különbözőek, a sorban a következő Lai Chiu-Chen, akinek a munkái teljesen egyediek és egy különálló világot képeznek, nem akarnak sehová beilleszkedni és nem akarnak kötődni sehová, valamennyire absztrakt munkák ezek, de mégsem. Nekem, ha analógiát kellene keresnem, akkor egészen véletlenül egy magyar képzőművész neve ugrana be: Korniss Dezső, de az ő formái absztraktabbak a szimbólumrendszere pedig sokkal kevésbé látványos, viszont mégis van kettejük között valami kapocs, ha nincs, akkor majd én belemagyarázom. Lai Chiu-Chen világa sokkal bonyolultabb mint Kornissé, nincs benne akkora rend, inkább valamiféle olyan elfojtott káoszt érezni a munkáiban, ami nem akar kitörni.
Van egy sorozata, amelyen ugyanilyen stílusban megfestette a 12 apostolt. Nagyon kedvelem amit csinál, üdítő színfolt.
 |
| Lai Chiu-Chen, The Evil Mouse Empties the Nutcracker’s Head, 2013 (link) |
 |
| Lai Chiu-Chen, The King Can Only Solve Problems with Tanks (link) |
 |
| Lai Chiu-Chen, The Tree Who is Standing on the Corner (link) |
 |
| Lai Chiu-Chen, A Beauty Launching a Smoke Grenade (link) |
Azt hiszem, hogy Londonban be fogok iratkozni kínai nyelviskolába, már egyszer elkezdtem tanulni a kínai nyelvet, de feladtam, mert tanár nélkül lehetetlen feladatnak tűnt megbirkóznom a kiejtéssel és az írással. Nem is drágák a kurzusok, 300 font körül már van 40 órás beginner tanfolyam. Infó Itt. Nagyon régi álmom, hogy valamennyire megtanuljak kínaiul és ha egyszer lesz gyerekem és ha rajtam múlik, akkor kínaiul egészen pici korától tanulni fog. Én két dolgot sajnálok csak, az egyik, hogy nem tudok hangszeren játszani, bár énekelni állítólag tudok (nevetek), de az mellékes, meg, hogy nem tudok kínaiul.
Mindig nagyon szomorúan nézem ha valaki leül egy zongorához és tud rajta játszani, és én is annyira szeretném, de nem tudok és már értelmét se nagyon látom elkezdeni, túl öreg vagyok már hozzá, de ha lenne gyerekem, akkor ugyanaz lenne érvényes a zenetanulásra is mint ami a nyelvtanulásra, csak sajnálnám, hogy nem tudnék nekik segíteni benne, mert nem tudok játszani semmilyen hangszeren. G. még beteg, írt, megszánt, lenne többféle ötletem is a meggyógyítására, mindegyik izzadtan és sikolyokkal, nedvesen és röhögve végződne, a legjobb lázcsillapító. Hrachmachlach. Akkor most teregetés első fázis, mosás második rész, fuck yeah, visszatérés a Földre.
No comments:
Post a Comment