Szeretem a robotikát, meg az AI-t és ezért néha muszáj írnom róla, Prágában a Karlovy Lazne nevű helyen a világ első robod DJ-je játszik mostantól esténként, a neve Kuka. Kuka-nak speciális karja van amivel finom dolgokat tud fogni, ezzel tudja a CD-ket cserélgetni. A Kuka egyébként nem csak ennek a robotnak a neve ez egy egész robotcsalád neve, amit egy német-kínai cég tervezett. Ha valakit érdekel itt a link a produkciójáról, sajnos olyan szar zenét játszanak azon a helyen, hogy én nem nagyon hallgattam meg. Hörr. Hörr.
Régebben Fernando Botero volt az egyik kedvenc képzőművészem (ezt mindig mosolyogva írom le...annyi kedvenc van:::fejembe), nála nem sok cinikusabb képzőművész van, számára az egész világ egy végtelenül torz hely, mindenki valami hülye szerepet játszik Jézustól kezdve a politikusokon át önmagáig.
Az egész életművére jellemző a földöntúli, lebegős, de mégis maró cinizmus, a munkái többsége csupa "boterizált" emberből áll, mindenkit mániákusan felkövérít. De annyira erős kézjeggyel és stílussal, hogy ezer közül is felismerhető minden munkája. Van is egy külön szó, amit az ő nevéből alkottak erre: "boterizmus" ez a dolgok rajzzal való torz felnagyítását jelenti. Nem csak fest, több köztéri szobra is van. A róla szóló könyvemet még I.-től kaptam úgy 15 évvel ezelőtt és előtte én nem ismertem a munkáit és jókat nevettem rajtuk elsőre. Pedig Botero kövér alakjai mögött egyáltalán nem személyes dolog húzódik meg, nem erotikus vonzódás áll a kövér alakok ábrázolása mögött, hanem nagyon is tudatos politikai jelentés - mint elrajzolt, szánalmas alakokat jeleníti meg a szereplőit, az egész egy nagy irónia.
![]() |
Fernando Botero, Mona Lisa, Age Twelve, 1959 |
![]() |
Fernando Botero, El Capitan |
![]() |
Fernando Botero, Picnic, 1989, Private collection |
![]() |
Fernando Botero, Cat, 2007 |
![]() |
Fernando Botero, Jesus and the Crowd, 2010 |
![]() |
Fernando Botero, Jesus |
Ha már szóba került Bonnard az egyik Botero kép címében...a huszas éveim elején Bonnard volt az egyik olyan képzőművész akinek a képeit szerettem volna lemásolni, engem a legtöbb impresszionista kicsit se inspirált, mármint Monet igen, meg Pissarro is, de főleg a tájképeik, Bonnard viszont nagyon jó aktokat festett. Próbáltam őt másolni, de soha nem sikerült...
![]() |
Pierre Bonnard, Woman Reclining on a Bed (1899) |
Nem tudom pontosan mitől, de szomorú lettem, még a kezem is kihűlt.
Bonnard kicsit mellőzött, nem értettem soha, hogy miért.
Elmentünk még sétálni C.vel mert még világos volt és megérdemli, hogy szaglászgasson még odakint. Csend van, lassan bezárnak az üzletek, tornázok még és alszok. Magányosság. Még soha nem voltam ennyire egyedül karácsonykor, de nem vagyok szomorú. Nyugalom van, délután még sokan voltak a Tescoban, vettem T.-éknek kaját, amúgy T., a felesége és a lánya pontosan olyanok mintha egy kibaszott Botero festményről léptek volna ki és nem túlzok. Vettem nekik mindenfélét, mert kedden amikor jönnek itt Boxing Day lesz ami ünnep és nem lesz nyitva semmi. Édes G. eltűnt, eltűnt...nagyon hiányzik.
![]() |
Pierre Bonnard, Nu à la fenêtre (ca 1922) |
Valami fura, nem tudom séta közben gondoltam rá először, G..t erősebben érztem egész nap, de nem figyeltem rá, vagy csak intenzívebben, olyan mintha itt lenne a közelemben, talán otthon van a szüleinél? Csak nem írja le, de közelebbről érzem őt, vagy valami ilyesmi, bizsergés, nem tudom leírni, fogalmam sincs, szarul esne ha nem szólna, de lehet, hogy jobb is ha nem tudnék róla...július óta az éltet, hogy láthatjuk egymást, de ez csak spekuláció, megérzés, foglalmam sincs mi az igazság, egyszerűen csak furán érzékelem, kérdezni meg nem merem. Leszar? Nem tudom...
Sírós hangulat. London jár a fejemben, már nagyon várom, még három hét, de lehet, hogy G. oda se jönne el velem, bár tegnap úgy éreztem, hogy örült mikor meséltem neki, arról, hogy nem véletlenül költözök oda, vagy legalábbis azt éreztem, hogy örül, de kezdek összezavarodni, közelebb van::::::::::::OOOO:::::::::::::::elmegyek aludni nemsokára. Elegem van a hülyeségeimből.
A természet és környezet védelmével foglalkozó művészet egyre fontosabb lesz/lenne, a Land Art-hoz valamennyi köze van az "Ecological art"-nak, őszintén szólva, foglalmam sincs mi ez magyarul az "ökoművészet" szerintem nem valami jó fordtás, de hagyom, nekem jó az angol elnevezés is. Találtam ma egy általam eddig nem ismert művészt Almagul Menlibayeva a neve, Kazahsztán és Németország között ingázva él és alkot. És elszégyelltem magam, hogy eddig még nem hallotta a munkáiról, mert kivétel nélkül érdekes projektek. Például a "Transoxiana Dreams". Ez egy film, ami az úgynevezett "Araikum generáció" életét mutatja be. Ezt az elnevezést azokra használják akik a rohamosan kiszáradó Aral-tó partján élnek és ahogy az Aral-tó eltűnik, úgy megy tönkre az életük. A film állítólag fura keveréke egy fikciós filmnek és egy dokumentumfilmnek, több díjat is kapott, szívesen megnézném, de sehol nem lehet online megnézni.
![]() |
Almagul Menlibayeva, Centaur, 2011 (részlet a Transoxiana Dreams-ből) |
![]() |
Almagul Menlibayeva,Transoxiana Dreams, 2011 Single-channel HD video |
Holnap hajnalban belemerülök a Land Art-ba...iszonyú nulla a tudásom róla. Rágondolás. Remélem meggyógyul és akármi is van, akárhol is van néha eszébe jutok.
No comments:
Post a Comment