képek, betűk

Jászi Oszkár leveleit olvasom, nagyon civilizált, igazi polgár, ritka kincs a agyar kultúrkörön belül. A Somló Bódoghoz írt levelében például megemlíti, hogy:

"Nem vagyok elég önzetlen, hogy Pestre való visszatérésednek ne örüljek. Olyan kevés itt. Barátom, a civilizált ember." 

Ezt 1899-ben írta és amiatt, mert előző nap valami értelmiségi társaságban antiszemita fröcsögést kellett végighallgatnia. Erről eszembe jutott, hogy annak idején én miért jöttem el Budapestről. Egy viszonylag jól működődő, piacvezető reklámcégnél dolgoztam, és szokás szerint korábban bent voltam a munkahelyen mindenkinél, 2010 tavasza volt és a kávézóban volt tévé, néha beültem és ott ittam meg a kávét. Aznap reggel valamilyen választási műsor volt, megnéztem egy politikai hirdetést, annyira nem érdekelt, odakint sütött a nap, kimentem az udvarra, ahol az egyik grafikus srác cigarettázott. Egy vidéki fiú, már nem emlékszem, hogy honnan származott, de hosszú szőke haja volt, rasztás, menő tetkók, szakáll, bicajosruha, karkötő, tetoválás - minden amiről azt hithette, hogy az kell egy olyan, menő grafikusnak, aki nyitott és trendi és egy nagy reklámcégnél dolgozik. Elkezdtünk beszélgetni és öt perc múlva már a melegeket szidta, nem si értettem, hogy hogyan jutott el a témáig, én először megkérdeztem, tőle, hogy de mi a valódi baja velük, miért zavarja ha másoknak úgy jó, mert ők olyanok, és, hogy az természetes, meg egyáltalán mi köze hozzá? Akkor megrémült, talán attól, hogy egy pillanatra elárulta magát és én megláttam, hogy valójában az állarca mögött milyen visszamaradott, ostoba valójában és ez nem tesz jót az imázsának, ezért elkezdte számlálni, hogy ő nem úgy értette, neki nincs a melegekkel baja, csak...és itt jöttek a szokásos ostobaságok. Akkoriban sok vitám volt Magyarországon mindenféle témakörben, rendszeresen előfordult, hogy a szlovákiai magyarságom miatt szándékosan leszlovákoztak az irodában, meg kinevették a fura, nem budapesti kifejezéseimet, majd utána szándékosan szlováknak neveztek, nevetve persze, meg szinte mindenütt ment a szokásos szalonzsidózás, cigányozás. És emiatt ez a beszélgetés ott akkor tavasszal valahogy fontossá vált, ott telt be a pohár azt hiszem, valami elpattant bennem, majdnem hat évig hallgattam Budapesten a sok butaságot, alig ismertem meg normális embereket, mert egy kicsit szinte mindenki antiszemita, homofób és "cigányozós" volt.
Volt egy dölyfös, kivagyi, beszűkült és végtelenül tudatlan alaphangja az egész budapesti miliőnek, emellett meg...nincs egészséges nemzeti öntudat, valaki vagy szélsőségesen magyarkodó, rasszista, xenofób, vagy pedig a másik szélsőség az az, hogy leszlovákoz engem, mert nem magyarországi vagyok. Ez a két szélsőség feszül egymásnak, a normalitás meg alig-alig akad. Ritka kincs.
Ezért értem Jászi Oszkár levelét, velem is ugyanaz történt ami vele. És, én akkor, ott azután a tavaszi beszélgetés után döntöttem el, hogy elmegyek külföldre és onnantól kezdve kezdtem spórolni rá, és még akkor ősszel 4-5 hónappal később el is hagytam Magyarországot.

Jászi levelezése nagyon érdekes, egy végtelenül intelligens és nyitott elme, aki mindenről szívesen ír, például "Róla", aki egy a fejében élő nőkép volt, nem tudta, hogy ki lenne az, de mindenütt őt kereste,

"A flirt és a léhaságok kevésbé elégítenek ki, s épp azért az asszonyok társaságával szemben bizonyos ellenszenvet, csaknem gyűlöletet érzek, és a testi közösü­lés vágyával csaknem egyenlő erős: lelkileg közösülni egy mindent elfeledtető ölelésben Ővele. De hogy ki Ö - lelkemre mondom -

nem tudom."

Érdekes, hogy az egyik levelében Friedrich Nietzsche-től idéz, a másikban pedig azt írja másvalakinek, hogy:

"Olvasom Nietzschét meglehetős ellenszenvvel. A filológus legönhittebb és legbornírtabb szemtelenkedése vonul végig ezen a Geburtder Tragödie-n, melyet ritkán tarkít valódi mélység. Én nemismerem N-t. De ez után a kötete után hajlandó volnék az ókori nyelvészet szűklátókörűségében keresni filozófiai kulcsát."

A Szabó Ervin-hez írt levelei érdekesek, Jászi szeretett utazni, túrázni, városról városra járni és flörtölni. Ezzel a levelezéssel elleszek egy ideig, nagyon érdekes, meg lehet belőle tudni, hogy akkoriban az értelmesebb ráteg mivel múlatta az idejét. Néhény dologról meglepően nyíltan írtak egymásnak, viszont ami szembeötlő és elképesztő Jászi leveleiben az az, hogy gyakorlatilag abban a korban sokkal tudott a nyugat-európai dolgokról mint manapság egy átlagos magyar értelmiségi. Több nyelven beszélt és eredetiben olvasott könyveket, úgy értekezett külföldi dolgokról mintha a sajátja lett volna.

Jó lenne egy a antikváriumban lenni most és például Somló Bódog összes könyvét beszerezni és megkeresni azokat a részeket amelyek a levelezésükben meg vannak említve.

Az is érdekes - amit manapság már természetesen másképpen lát az ember, hogy mennyire hitt az akkori értelmiség legnyitottabb rétege a szocializmus akkoriban alakuló csíráiban. Amit fontos tudni és kapcsolódik ahhoz a dologhoz ami tegnap írtam Svédországról, hogy Jászi nem a "kommunizmus"-ra gondolt a leveleiben, hanem a szociáldemokráciára. Ő elsősorban szociáldemokrata lenne a mai fogalmaink szerint. Olyan gondolatai vannak a leveleiben amelyek elképesztően okosak.

"S behatóan elgondolkodva azokon az okokon, melyek a magyar lateinerek színe-javának csatlakozását lehetetlenné tették, erre az eredményre jutottam : A szocializmus, a nemzetközi szociáldemokrácia programjában egyetlenegy oly tétel sincs, mely egy fejlettebb magyar hazafisággal ellentétben volna. Persze itt csak a tiszta érzésű hazafiságra gondolok, nem pedig

a kizsákmányoló, enrichissez-vous-hazafiságra. A magyar doctrinairek hazafiságára gondolok. A magyar, a tót, a német, az oláh stb. proletár érdekei tökéletesen egyek, s ezeknek nincs oly érdeke, mely a magyar állam szuverenitásával és a magyarság történelmi vezető szerepével ellentétben

volna."

Ez nagyon világos és éleslátó, bárcsak megértette volna ezt az akkori, beszűkült és ostoba politikai elit... Akkor talán soha nem következett volna be az a fajta gyűlölködés és az a sok elfojtott indulat, ami végül Magyarország szétszakadásához vezett. Persze a "mi lett volna" dolog, semmit nem ér, csak szomorú látni, hogy a nyitott, okos és békés gondolatok ma, a 21. század elején éppen úgy nem kellenek, ahogy akkor sem kellettek és ez szomorú. Jászi jogokat akart adni a nemzeti kisebbségeknek:

"Aztán tovább kell menni, s oly adminisztratív, bírói s közgazdasági politikát követelni, mely a nemzetiségek (mindig a proletárságról beszélek) legéletbevágóbb szükségleteit saját anyanyelvükön

elégíti ki. És meg vagyok róla mélységesen győződve, hogy ez egyszersmindaz egyedül helyes magyar nemzeti politika is." 

Mindezt a 19. század végén...ő már akkoriban tudta ezt...sokan még ma se képesek ezt felfogni. Engem a szüleim még a hetvenes években sem anyakönyvezhettek magyar néven Szlovákiában, köszönhetően többek közt annak a gyűlölködésnek, amit pont azokban az időkben a 19.században esett sérelmek mentén kialakult szlovák nacionalizmus és sovinizmus magyarellenessége a mai napig is produkál. Ha akkoriban nagylelkűbb és nyitottabb lett volna a magyar politikai elit, akkor lehet, hogy sok dolog másképpen alakult volna. De ma már nem bánom, hogy szlávos a nevem az útlevelemben, főleg azért nem mert g. szereti és én meg szeretem amikor mondja, plusz nekem is tetszik, bárcsak már úgyis hallanám tőle, hogy csendben a fülembe susogja.

Jászi komolyan hitt abban, hogy a szociáldemokrácia segíthet a polgárosodásban, illetve egészen pontosan el tudja végezni azokat a dolgokat amelyeket nyugaton a polgárság már rég elvégzett. Szegény, nem tudhatta, hogy a 20. századi magyar történelemben, nemhogy előrelépés nem lesz, de olyan borzalmas dolgok fognak történni amit akkoriban ő, a 19. században el sem hitt volna, gondolok itt a Kun Béla féle Tanácsköztársaság mocskára, aztán az azt követő Horthy korszak teljesen anti-polgár, félfeudális, antiszemita bűzére, ami azután a nyilas korszak embertelen szörnyűségéhez és a holokauszthoz vezetett, vagy gondolok itt azokra a bűnökre amit a sztálinista Rákosiék csináltak, Recskre meg a Gulág-ra, vagy a kulák-korszak rémtetteire...az 1956-os menekültáradatra  és végül a kádárkorszak posványára, meg arra a borzalomra is, ami épp jelenleg van...a polgárosodásunk mindig elmaradt, a szociáldemokrácia pedig - ami például Svédországot is azzá tette amilyennek ma ismerjük, soha nem volt a mi történelmünkben, az csak a Jászi Oszkár féle művelt értelmiség álmaiban létezett és létezik ma is. Szomorú dolgok ezek, és szomorú látni, hogy amit akkoriban Jászi írt az ma is aktuális, ugyanolyan mint Ady néhány írása, vagy később Faludy György gondolatai. Idegenek vagyunk a saját kultúránkon belül, az olyanok számára mint amilyen én is vagyok, sajnos csak az emigráció az egyetlen lehetőség, mert otthon nem tudják elfogadni azt a sógor-koma, urambátyám világot amiben olyan erkölcsi és társadalmi viszonyok uralkodnak amiket én egyszeráen képtelen lennék még egyszer elvisleni, megváltoztatni pedig nem tudom.


Természetesen az ilyen levelezést kellő értéssel kell olvasni. Jászi például hitt a kollektivizmusban, később pedig a kommunizmusban is, egyik levelében Jászi ezt írta:

"A hónap végén lemegyünk vidékre egy nagy kommunista telepet tanulmányozni, mely már több, mint 10 éve él és virul."

Ezt Franciaországból, Párizsból írta, ahol már abban az időben voltak ilyen telepek.

Délután aludtam, így nehezen jön álom a szememre. G. szomorú és nagyon makacs én próbálom megérteni őt, de egyre kevésbé értem, egy csomószor kértem őt, hogy beszéljünk, de nem akar és semmi nem jó, a kedvességet elengedi a füle mellett és minden negatívumba belekapszkodik. Este vissza sem írt arra amit írtam neki. De megértem őt, egyre inkább. Ő velem akart lenni, de én ellöktem és leromboltam a benne kialakulú terveket egy közös életről, és most fél, hogy ez újra megtörténhet. Teljesen világos, de büntetnie akkor sem kellene, mert így hogyan oldjuk ezt meg és ha én nem érzem, hogy fontos vagyok, akkor képtelen vagyok működni. És nem érzem, egyre kevésbé, szinte már-már úgy tűnik, hogy nála minden elmúlt csak nem meri leírni és helyette csak annyit ir, hogy "Fél".

Holnap visszajönnek T.ék, alig várom, estére lesz egy kis társaságom legalább. Főzök nekik vacsorát, ahogy írtam már. Burgert. Vega kiadásban. C. itt szuszog mellettem...juj, kijött egy könnycsepp, nem tudom, hogy hogy fogom nélküle kibirni, iszyonaún össze vagyunk kötve, és g-vel is, de nagyon fáj, hogy ennyi fájdalom keveredett közénk és kezdem azt érezni, hogy bármit csinálok már soha nem leszek jó neki, mivel képtelen megbocsátani.

Én nem hiszek semmiféle izmusban, nem hiszek a társadalomban és abban, hogy az emberek a politika által megváltoztathatóak lennének. Az emberi történelem semmiféle reménykedésre nem ad okot, nincs semmi olyan esemény az emberiség történelmében amelyik egyenlőséget vagy valódi szolidaritást hozott volna. Esély sincs rá.
Én úgy gondolom, hogy végül is nekünk embereknek egyszerűen az a lényegünk, hogy az új faj, amit mi hozunk létre mesterségesen, "megszülessen" és életre keljen (ezek a fogalmak nem fedik le azt a folyamatot ahogyan ez zajlani fog) és legyen saját evolúciója, hogy mi lesz azután nem tudom, de a sejtéseim szerint akkor jön majd el az a pillanat amikor kirajzunk az űrbe és talán egy időtlen, kortlan, géptestbe bújt mikoszkpopikus lény lesz az emberiség. A biológiai létformánk utána előbb-utóbb vagy kipusztítja magát, vagy esetleg a Nap vörös óriássá duzzadásáig élhet a bolygónkon, de ez kevésbé valószínű.

G. vissza se ír semmit. Én nem tudom...remélem nincs baja. Már nem merek kérdezni semmit.