képek, betűk

Mindig nagyon érdekeltek azok a művészek akik a legkorábbi másológépes technológiákkal próbáltak alkotni, fénymásolókat, nyomtatókat használtak ahhoz, hogy kifejezzék magukat. Érdekes, hogy ma már ez is olyan távoli időben, hogy szinte klasszikusnak nevezhető. Persze, emellett nagyon erős ezekben a művészekben a technológia iránti érdeklődés, többen közülük különféle tech cégekkel is együttműködtek, ilyen például Robert Whitman, aki olykor együtt dolgozott Billy Klüver-el, aki maga mérnök volt a legendás Bell Labs-nál, ahol olyan technológiákat fejlesztettek ki amelyek a mai napig az egész emberi civilizációt befolyásolják anélkül, hogy a legtöbben tudnának erről. A Bell Labs-ban fejleszteték ki például a C, C++ programozási nyelveket (minden mobiltelefon, számítógép operációs rendszer ezeken van írva, több milliárd eszközt a repülőgépek, űrhajók irányító rendszereitől a digitális órákig mindent ezeken a nyelveken programoznak és a legtöbb egyéb programozási nyelvet is ezeken írják), az rádióteleszkópokat itt tervezték, az első tranzisztorokat itt készítették stb. A Bell Labs összesen 8 Nobel-díjat kapott eddig. Billy Klüver a Bell Labs-nál alapította meg a Experiments in Art and Technology nevű nonprofit szervezetet, ami a művészek és mérnökök közös munkáját volt hivatott elősegíteni. Robert Whitmanon kívül Robert Rauschenberg-is ott volt az alapításnál, aki a 20. század egyik legjelentősebb képzőművésze szerintem.
Egy kicsit elkanyarodtam a témától, mivel egy seggfej vagyok.

A másológépes technológiákkal készült művészetet röviden "Xerox art"-nak szokták nevezni a Xerox nevű cég termékeiről, amelyek az első másológépek voltak a világon, a legelső a Xerox 813 volt és 1961-ben jelent meg, a művészet inentől kezdve gyakorlatilag lecsapott erre a technológiára és próbálta használni önkifejezésre, ma már elképzelni se nagyon tudom, hogy ez akkoriban milyen nagy dolog lehett. A Xerox művészet nagyon mostohagyereknek számít a "hivatalos" művészettörténeten és művészeti piacon belül, megtűrt-féleség, nem nagyon érdekel senkit. Nem adják-veszik az ide sorolt alkotásokat nagy összegekért, nem nagyon állítják ki őket, valahogy megtartotta a kívülállóságát és esetlenségét. Talán emiatt is érdekelt mindig annyira, mert van rajta felfedeznivaló. Emellett kétségtelen az is, hogy a Xerox art-nak van egy sajátos karaktere, ami néha nem túl eredeti és korlátoltnak tűnik, de én mégis kedvelem. Az én egyik kedvenc Xerox művészem Lesley Schiff, aki nagyon régóta alkot ezzel a technikával és mást szinte nem is használ, a legújabb munkáit színes lézernyomtatóval készíti és jelenleg is aktívan alkot a Whitney Museum-ban épp egy kollektív kiállításon vesz részt a munkáival, más olyan művészekkel együtt akiknek volt olyan alkotói periódusa ahol a másolási technikák fontos szerepet játszottak. Érdekes, hogy voltak művészek akik a Xerox másológépeit már az 1963-as hivatalos megjelenés előtt tesztelhették, emiatt az első Xeroxos alkotásokat 1961-ben készítették. A legelső művészi céllal készült másológépes alkotásokat egy teljesen ismeretlen oktató készítette, a neve Charles Arnold volt és a Rochester Institute of Technology-ban dolgozott, ahol a Xerox legelső kameráját kipróbálva készített művészi célú másolatokat. Az egész internetet áttúrtam és csak egyetlen bélyegméretű fotót találtam az ő egyik munkájáról, sajnos ez az összes és én sem ismerek tőle mást.

Charles Arnold egyi xerox munkája

Később ezeket a mésolási technológiákat elkezdték keverni más technológiákkal, például Jan Hathaway szürrealista képzőművász csinált ilyen korai munkákat, ahol tollal és más rajzeszközzel belerajzolt a másolatokba. Róla nem sokat tudni, és ez az egész Xerox művészetre jellemző, több száz alig ismert művész foglalkozott másolással, akiknek a munkái és a neve is alig-alig maradtak fent - sajnos. Engem viszont iszonyúan érdekel és próbálom ezeket felkutatni. Itt külön meg szeretném említeni M. Vänçi Stirnemann svájci Xerox művész nevét, akinek a munkáit nagyon kedvelem, ő annál a Serge Stauffer nevű tanárnál tanult aki Duchamp munkáit németre fordította. És innen megint eléggé mélyre lehetne menni, de sajnos ezeknek a művészeknek a munkáit nem könnyű megtalálni, mivel csak egy-egy nagyon lelkes szervezet (pl. a budapesti Artpool volt ilyen annó) gyűjtögette ezeket. A Xeroxot olyan művészek is használtá akik nagyon ismertek lettek, de teljesen más munkáik keringenek a köztudatban, ilyen pl. David Hockney is, akiről talán két hete írtam itt valami szart, hogy iPad-al rajzol, ő mindig szerette a technológiát és a Xerox művészetet is kipróbálta a nyolcvanas években.

David Hockney, A picture of My New House , circa 1987, Color Xerox print on paper

Erről a témáról nem könnyű anyagot gyűjteni, mert nagyon fel van aprózódva és sok név a homályba veszett. Jean Michel Basquiat-ot is muszáj megemlítenem, aki még azelőtt használta a fénymásolást mielőtt vászonra kezdett volna festeni, és valószínűleg sokat formált azon a kódrendszerén amit később használt.

Jean Michel Basquiat egyik xerox munkája (forrás)

Nagyon elfáradtam ma, raktam be még egy mosást, lassan megyek aludni, gyorsan kiteregetek még előtte, de már csukódnak a szemeim. Nem tudom mi lehet hajócskámmal, néha küld egy mosolyt, olyankor majdnem írok neki, de nem merek semmit, úgysem válaszolna és feleslegesen nem szabad reménykedni semmiben. Biztosan nem gondolja mennyire fontos, istenem, de jó lenne az oldalába fúrni a fejem. Nem adom fel a rágondolást soha, nem érdekel semmi, az se ha van másvalaki, az se ha leszar, a gondolataim az enyémek és ezt senki nem veheti el tőlem.