képek, betűk

Ma délelőtt kaptam egy sütit, kis alumínium kupakokban, olyan mint a gomba, tipikus angol pie, a belseje olyan mint a karácsonyi puding, mazsola, fahéj és sok cukor, szerencsére nem túl nagy, udvariasságból megeszem, mert az egyik kollégám idehozta nekem a konyhából. Reggelre ugyanaz történt velem ami minden évben 2-3 alkalommal, a farokcsontom bedurrant, egyszer csúnyán megütöttem, azóta néha ez történik, valószínűleg a szoktalan hideg miatt, nagyon fáj.

Nem volt délelőtt túl sok munkám, albérleteket nézegettem Londonban, kicsit félek, újra egyedül C. sem lesz többet velem, őt itthagyom, mindent kezdhetek újra, negyedszer? Vagy ötödször? Nem baj, őszintén szólva motiváló, eddig mindig jobb lett az életem ha volt egy ilyen éles váltás, most is így lesz, csak félelmetes. Csupa olyan emberek vesznek körül, akiknek elképzelhetetlen lenne az a fajta váltás, pedig nem kell hozzá más csak önfejűség és bátorság, a dolgok mindig lehetnek jobbak és rosszabbak, de tapasztalataim szerint ha az ember becsületes és keményen dolgozik, akkor a dolgok lassan elkezdenek jobbá és jobbá válni, gyakorlatilag hónapok kérdése csupán egy új élet kialakítása, mert amit saját "életnek" érzünk az gyakorlatilag a környezet megszokásának és a napi rutinnak a keveréke és minden félemetes ami a megszokottól eltérő.

Néhány évvel ezelőtt ilyenkor már készülődtem haza a szüleimhez, általában két-három hétre, szerettem is ezt, meg nem is, az utóbbi években már nem vágyok haza, egyrészt azért nem, mert elég volt a képmutatásból - nem akarok olyan emberekkel találkozni akikhez nem nagyon köt régi emlékeken kívül semmi, másrészt meg az összes otthoni barátom T.-t leszámítva valahogy elpárolgott, jobb ha maradok itt és csak Skype-on beszélek azokkal akikkel kell.
Ebben az évben minden más lett, egy ideig boldog voltam és az egyetlen dolog amit július óta vártam az az volt, hogy karácsonykor újra találkozhassak g.-vel, hónapokon keresztül ez volt az egyetlen jó dolog az életemben, amiért érdemes volt létezni, amire érdemes volt gondolni, most már ez sincs, igy nyugodtan várhatok tovább, álmodozhatok róla és hagyhatom a dolgokat folyni a maguk útján.