képek, betűk

Walker Evans amerikai fotós a nagy gazdasági világválság során az USA mezőgazdaságból élő farmvidékein készült fotói miatt lett elismert, azt viszont kevesen tudják róla, hogy a harmincas években bejárta Tahiti szegény, a turisták által elkerült részeit, ahol portrékat és tájképeket is készített, ugyanígy bejárta Havannát is, de fotózott épületeket is - elsősorban az amerikai neo-gótikus épületeket, a 20-as évektől kezdve bejárta az amerikai városi és vidéki helyeket és mindenütt fotózott. A legtöbb képe a Fortune magazinban jelent meg.

Carl Van Vechten amerikai műkritikus és fotós azt írta Walker Evans-ról, hogy ha minden megsemmisülne az amerikai civilizációból Walker Evans fotóin kívül, akkor azok mindent elmesélnének amit tudni kell Amerikáról (nyersfordítás).

Walker Evans fotója Allie Mae Burroughs-l, a
 nagy gazdasági válság idején, 1936-ban

Az Allie Mae Burroughs-ról készült fotója az egyik leghíresebb munkája, a kép Hale County-ban, Alabamában készült. A Walker a környéket James Agee-val járta be és három helyi család életéről készített fotókat (Fields, Burroughs és a Tingle vezetéknevű családokról). A történet érdekessége, hogy a helyiek néha orosz kémeknek tartották őket, bár ezt később a fotón szereplő Allie Mae Burroughs cáfolta. A helybéli lakosság nagy nyomorban élt és Walker itt (is) készült fotói ennek a vidéknek és társadalmi rétegnek ezt a korszakát tökéletesen dokumentálja és egyben szimbolizálja is.

Walker Evans, A Fields család, Hale County, Alabama,  1936 nyara.

Walker Evans, A Fields család,
Hale County, Alabama, 1936 nyara.

Walker Evans, Frank Tengle aratómunkás
gyerekei, 1936, Hale County, Alabama

Walker Evans, Bud Fields és a felesége Ivy,
és a kislánya Ellen, Hale County, Alabama, 1936

Walker Evans, Cinema, Havana, 1933.

Walker Evans, Blind Man in Subway.

Szóval Walker Evans fotóit nézegettem éppen, odakint fúj a szél, de nagyon erőteljesen. Egyébként itt a környéken a Temze miatt talán kicsit mintha mindig vadabb lenne a szél, de ez csak sejtés. Örülök, hogy csütörtök hajnal van (mi a fenének örül valaki ilyesminek?).
Szakállt növesztettem, már elég jó, de hétvégén valószínűleg levágom, habár most már nem szúr, a nehezén túl vagyok. Egyszer régebben - még bőven a neo-szakállas-hipszter korszak előtt, már növesztettem szakállt, de utáltam, piszkosnak érzem magam tőle.

A londoni Tate-ban érdekes kiállítás nyílt a Szovejet művészetről és propagandáról, ami 1905-től Sztálin haláláig mutatja be a szovjet művészetet és csak február 18-ig lesz ez a tárlat, emiatt jövő héten vasárnap egész délelőtt a Tate-ban leszek, mert emellett még van ott Modigliani gyűjteményes kiállítás is.

Masaccio Ádám és Évája nagyon jó. Nem tudom miért. Masaccio 26 évesen halt meg és addigra ilyeneket festett, komoly megbízásokra, nagyon tehetséges volt.

Masaccio, részlet a "Kiűzetés a paradicsomból" című freskóról,
Ádám és Éva feje, 1426-27

Lassan készülődök, ma nehéz napom lesz. G. nem válaszol. Jól teszi, megértem őt. Ezt érdemlem, semmi jót nem csináltam neki az utóbbi időben és szerinte valószínűleg alkalmatlan vagyok mindenre. Még péntek estig várok, hátha megbocsát és ad még egy lehetőséget, ha nem, akkor elfogadom a döntését és teljesen kilépek az életéből. Onnantól kezdve végleg hagyom őt, élje az életét nyugodtan, az én hülyeségem nélkül, mert bármivel próbálkozok csak belerondítok a világába a puszta létezésemmel és azzal, hogy erőszakosan akartam azt, hogy újra találkozzunk. Az egyetlen dolog ami zavar, hogy szinte mindig pontosan tudom, hogy mi az ami helyes lépés lenne az életemben és emiatt mindig éreztem, szinte a találkozásunk első pillanatától kezdve, hogy nekünk együtt kellett volna élnünk, családot csinálnunk... de...nem történhet mindig minden úgy, ahogyan kellene és ez nem csak az én hibám volt. Mindig érzem őt...most is, de nem hisz nekem.
Csütörtök...szomorú csütörtök. Jövő héten ilyenkor kapom az első fizetésemet. Tegnap olvastam, hogy a tech cégek elkezdtek átköltözni Londonból Amszterdamban. Szívesen élnék Amszterdamban.