képek, betűk

ebédszünet

kávé közben rá-gondolás-rá-sóhajtás,
nem tudom, hogy mivel kérjem vissza,
integetnék, tudom visszaintegetne,
fájdalommosolytól csendes északi tó,
talán csak idő kell: oldalt nézne,
delfin-mosolya vonal. Írnék, lassan lélegezve,
félek: mint minden vad, minden bolond:
ha felismerik, szívből facsart
szívkupolát fú csendes szédülése,
ahogyan feltör az égre, csendjét, bizalmát
közelebb kérve, melegebb, puhább: úgy hozza,
hogy mozdulatlan zöld vizében reszketés illan,
tárgyilagos egyszerűség: lehet-e
csókolni a nyakába még puhábban,
ölelni estéből reggelig: kéj-fogcsikor: valami,
gyomormaró, egymás szemébe ájuló,
ős-szenvedélyben: az őrültem
csendes bocsánatot rebegve: ő harapva
lógna államon, első csendes mosolya után,
karjai nyakamban: kispolip, apró fogak:
hogy bambaságunk úgy múljon, ahogyan
bezabálta magát rémképeinkbe: a kiutak
labirintusa: gyermeki építőkockáink,
reményeink kilépve a pörgésből,
érzékeny alkar zongorázás vállakig,
áthatolva a félelem-burkok befelé
sóhajtó, fojtott moraján, kopogva gégefőn
elmélázva egymás pislantás-szelében:
a mélység bizalmát: nem harapva,
egy olyan tereken túli világban: ahol
kettejük játéka éjszakai összenövés: amikor
minden csendes, és nem hallik más
csak két szájból halk, titkos suttogás.