"várakozó állásponton vagyok" - gondolta j. és becsukta a szemét.
ha semmi nem történne ma, az lenne a legjobb.
Constantin Brâncuși-ról olvasgatok, nincs munkám, tegnap átadtam a projektemet, most már csak lógatom a tököm egész nap és nem csinálok semmit. Nincs több feladatom itt és megengedem magamnak, hogy ne dolgozzak, mivel lenne még két nap szabadságom, de nem vettem ki és nem is ajánlották fel, hogy megfizetik, így én is leszarom őket. Kihasználom az időt tanulásra.
 |
| Constantin Brâncuși, Sleeping Muse, 1910 |
 |
| Constantin Brancusi, Mademoiselle Pogany II, polished bronze |
Constantin Brâncuși az egyik legjobb szobrász akit ismerek. Romániai születésű volt, élete végéig ápolta az ősei hagyományait, a román paraszti világ tárgyai között érezte jól magát, Párizsban is így rendezkedett be. A látszólagos kulturális korlátoltsága és zártsága ellenére nyitott szellemű volt és nagyon mélyen ismerte a művészetet. Tehetséges volt és merész, minden konzervativizmusa ellenére. Modigliani és Picasso a barátai voltak, nagy baráti köre volt.
Nagyon izgultam, nem tudta, később alig mertem elmondani neki, de már egy órával a találkozó előtt ott voltam, fel alá járkáltam az Árkádban, a könyvesüzletben bírtam a leghosszabb ideig, végignéztem a társadalompolitikai, filozófiai köteteteket, alig volt köztük érdekes, végül vettem két könyvet, az egyiket neki, de később nem mertem odaadni. Az volt életem első olyan randija, amikor igazán izgultam, végül írt üzenetet, hogy egy kicsit késni fog, éreztem, hogy nagyon bántja őt, tudtam, hogy ő is izgul és azt is, hogy ez rajta nem fog látszódni, rajtam meg igen. Végül jött. Az Örs vezér terére érkezett, metróval. És tudtam, hogy már csak néhány perc és találkozunk és ahogy ott álltam a főbejáratnál, nem tudtam mire számítsak, mert csak fotón láttam őt addig és aggódtam, hogy alacsony leszek, meg fura. És akkor megláttam őt, pedig nagy volt a tömeg és viszonylag sok fiatal lány volt mindenfelé a villamosmegállóban és a gyalogosátkelőnél is, de elsőre kiszúrtam őt, azonnal. Még akkor, amikor az út másik oldalán állt és amikor megláttam a mozgását, a járását azonnal beleszerettem, teljesen elgyengültem tőle, annyira őszinték és aranyosak voltak a mozdulatai, ami egyszerűen lebénított. Nem tudom, hogy hogyan lehet valakinek olyan fura agyműködése mint nekem, mert nem hagyományos dolog valakinek a járásába beleszeretni. De úgy tűnik, hogy ezek szerint van ilyen, egyszerűen ahogy sétál, ahogyan átjött az úton, és főleg ahogyan odalépett, egy kicsit meghajlik a törzse, nagyon kecsesen és nemesen és nyugodtan lépked, mint egy vitorláshajó. És akkoriban sokat mosolygott és én is.
Végül izgalmamban csak a felső szinten lévő pizzéria jutott eszembe, egy pizzát rendeletem, ő nem akart enni, pedig fel is szeleteltem neki a pizzát. A pizzéria teraszán ücsörögtünk, ő beszólt a pincérnek, ami nagyon tetszett nekem, ott ültünk és beszélgettünk, csak mint két fura ismerős. Majd sétálgattunk és kirakatokat nézegettünk, nem történt semmi. Én szemtelenül megnéztem a fenekét, "úristen" - gondoltam... A vállaitól teljesen elaléltam, mint egy finomra csiszolt szobor, nagyon íves. Azután egyre többet és egyre felszabadultabban beszélgettünk, lassan olyan lett mint a telefonban, megállás nélküli duma, csevegés, csacsogás: nonstop tudunk beszélni. Azután volt egy pont, amikor kezdett az egész átalakulni, a majdnem semleges viselkedésünk kezdett pajkossággá válni, néha összeértünk, bementünk ásványvizet venni és egymástól függetlenül babavizet kezdtünk keresni, láttam az arcán, hogy őszintén megdöbbent ettől, utána kifizettem az ő vizét is és mondtam valami ordenáré poént arról, hogy most már nem kapja meg a vizét, mert én fizettem és akkor kezdődött valami furaság, alig volt időnk, metróztunk, néha egymáshoz értünk, éreztem, hogy néha rámnéz, de én a metróban néha feszengek, ezért nem mertem, meg szégyelltem a ráncaimat is, végül nagyon lassan sétálgattunk a Keletiben kicsit, megkerestem a vonatom és akkor el kellett búcsúzni és én akkor ott már tudtam, hogy vele akarok mindent és megöleltem és nem tudom miért de megpusziltam a homlokát, máig se tudom mi történt akkor, majd a száját is megpusziltam és ő olyan gyorsan megcsókolt, olyan rövid ideig, hogy csak egyet mozdult a nyelvünk, fénysebességgel és sem ő, sem én nem tudtuk, hogy ki volt aki megcsókolta a másikat, de hetekkel később annyiban maradtunk, hogy nekem van igazam és ő volt, de akkor ott, ahogy rámnézett, az mindig bennem marad, a zöld szemeinek az árnyalata teljesen megváltozott és a keleti tetjén átszivárgó, megtört, késő délutáni fényben egy festmény állt előttem amin egy szerelmes nő szeme villant fel egy pillanatra. azután elbúcsúztunk és én visszamentem a hotelomba, Soporonba. A mozgása...a második találkozásnál is, olyan járása és mozdulatai csak neki vannak, valószínűleg nem is tud róla, de mindent elárul a személyiségéről, a kedvességéről, ezeket nem lehet sem elrejteni, sem imitálni. És nem a testbeszédről van szó, hanem a mozdulatokról, a járásról, a lépkedésről.
a kávém teljesen kihűlt, nézem a felhőket, hat hónapja nem láttam őt, lassan egy hónapja nem beszéltünk telefonon sem, de ugyanúgy szeretem és ő nem hisz nekem.
nem tudom, hogy tudja-e még, hogy egymásnak vagyunk, az se tudom, hogy tudja-e hogy milyennek látom őt: olyannak mint egy mély folyó, csendesen hömpölyög és teszi a dolgát, minden apróságnak örül, minden apróságot megcsodál, szigorú erkölcsi érzéke van, az érzései legalul kavarognak, legfelül egy tojáshéjhoz hasonló, vékony kemény héj takarja az érzékenyebb vastagabb héjat, ami alatt egy kimért és korrekt még vastagabb héj van, de az alatt meg egy szenvedélyesen tüzes egyéniség és őrülten jó humorú okos lény lakik, ilyennek látom.
tanulgatok kicsit, ez egy terméketlen, üres és lapos munkanap lesz, tegnap nagyon sokat dolgoztam, ebédszünetben írtam ide a blogba amit írtam, de héttől alig volt időm másra. este pedig T.vel a búcsúsörözés, attól most másnaposság, g. hiánya, az összes szar, hogy talán nem akar már soha többet látni, jövő héten ilyenkor már az új munkahelyemen leszek Londonban...
Felhivtam t.t, mert aggódtam miattuk, mert csak mobiljegyet tudtam venni nekik és féltem, hogy a mobil app amit letöltöttem neki nem működik majd rendesen mert külföldi a telefonszáma, de minden oké, már a vonaton vannak.
No comments:
Post a Comment