képek, betűk

Jó érzés megtudni, hogy mindig mindenről te tehetsz, illetve te vagy a hibás mindenért. Ma a szüleimmel szkájpoltam, apám ott ült velem szemben, az egész életemet gyakorlatilga tönkretette és olyan 15 éve mintha agycserén esett volna át, egyszerűen úgy viselkedik mintha soha nem bántott volna és ma még azt is kimondta burkoltan, hogy állitólag én köszönhetek neki valamit...utána anyám engem okolt azért, hogy egyedül maradtak és nincs aki vigyázzon majd rájuk ha öregek lesznek. Én higgadtan és burkoltan elmagyaráztam nekik, hogy nem, én senkinek nem tartozok semmivel, mindent amit elértem egyedül értem el. Apám erre megsértődött és elment a kamerától, én meg ignoráltam, nem érdekel a kisovis szintű játszmája, engem hiába próbál zsarolni érzelmileg, csak mosolygok rajta. Most is ugyanolyan nárcisztikus, egoista mint volt és akarnok, csak mióta elkezdett templomba járni, azóta azt hiszi, hogy majd kap valamiféle feloldozást a bűnei alól. Lófaszt fog kapni, nem feloldozást. Azt csak tőlem és az öcsémtől kaphatna, tőlem meg is kapta. Nem utálom őt, rosszat se akarok neki, de szeretni nem tudom és nem is fogom. Anyámat is kiosztottam finoman, mert ő meg soha nem védett meg, de anyám jó ember, rá nem haragszom.
V. is engem okolt tegnap mindenért, most, hogy itt vagyunk néhány napra átmenetileg együtt megint, tök vicces, hogy ugyanugy csinál mindent mint régebben, tegnap beolvastam neki mindenről, végül csak némán hallgatott és azt mondta, hogy igazam van. Ő legalább elismerte, hogy éveken át mostam, takaritottam, főztem rá és nem működött semmi rendesen. Azt mondta nem akar bántani, és megegyeztünk, hogy nem veszekszünk a maradék két napon, segitek visszaköltözni neki, normálisan beszélünk és ennyi. Ő jó fej, csak nagyon makacs ő is és nehéz vele, de soha nem bántana, azt hiszem. Remélem talál valakit akivel boldog lesz.
G. mindenért engem okol szintén, ma írtam neki, hogy szilveszter után nem írt semmit és kiderült, hogy tévedtem, mert irt, bocsánatot kértem. De a lényegen ez nem sokat változtat, semmit nem árul el magáról, még annyit se, hogy hol él, kivel él és mit csinál. És ha én spekulálni kezdek és azt gyanítom, hogy van valakije, akkor én leszek a hibás és én tehetek mindenről, közben még annyi sem volt benne, hogy mikor hazautazott akkor megemlitse...azt se irja le dolgozik-e, megy-e vissza oda ahonnan eljött, akar-e tőlem még valamit, élne-e velem, tetszene-e neki London stb. stb. Semmit nem ír semmiről. Ebből mit gondolhatnék? Azt, hogy velem akar lenni? Hát nem. Nem azt gondolom, hanem azt, hogy van valakije, még mindig az exével él, vagy a szüleinél, és esze ágában sincs velem lennie, de valószínűleg szeret még, csak már nem úgy mint régen. Vagy mit tudom én..soha nem írja le konkrétan. Szóval mindenről én tehetek. Én az egész életemet vele képzeltem el, mindig mindent leirok neki, de nem akarok többé kényszer lenni senkinek. Próbálok aludni egyet és elfelejteni minden rosszat, én nagyon szeretek, de nem kell engem viszont...nem kényszer, egyedül is új életet kezdek, nem fogok senkinek könyörögni, hogy legyen velem. Ha nem hát nem. Elfogadtam.
Nagyon rossz minden. Nem szeret már igazán, mert ha szeretünk valakit, akkor csak vele akarunk lenni, mindenáron. Remélem ő is talál valakit akivel boldogabb lesz és aki előtt nem kell mindent titkolnia.
A bűnbak, gonosz, mindenért okolható J. meg egyedül maradt és minden önsajnálat nélkül elhúz a francba, megpróbál meggyógyulni és elfelejteni mindent. Nem kell engem szeretnie senkinek.