Azt gondolom, hogy együtt vagyunk és a szemében én.
Vajon hogyan maradnak meg az átélt pillanat-lepkék?
Hogyan lehet megmenteni minden érzést? Az ürességtől
a mosolygásig. Suttogás-szilánkokkal telített
mezők, az éden alja:
megrogyásig keringek és eltévedek::: majd érzem újra:
Ücsörög, feláll, járkál, fél és nem mer: írna,
ölelne, hogy az otromba játékot feledve: újra
bízzon: hosszú haját simítja, a csészében teatenger,
álom hajók pöfögnek szívtől a pöttyös óceánig,
ébren-álmában szőve J. ijesztő táncait: talán
újra lök majd, őrült kék ringlispil : szipogva tátog,
"nagyon rossz", a keresés, kudarc: szobrok, ledőlve
nem érez bátorságot, kéznyújtáshoz delfint: csak a szív,
csak a remegés: csak a fájdalom, merengve az ablakban,
ismerős szobák, ismerős képek: zöld bogarain fény-pintyek
játszanak pajkos emlékvarázs-meséket: a kislány
babájával vonszolva maga után idő-cicát: cérnaszálon
apja szavaitól a mosolyig széléig húzódó vonalkázások,
minden egyre mélyebb: báboznak belül a megdőlt remények,
elveszett tekercsek: próbatánc, elhagyott messzi táj,
odavágyódás, amodavágyódás: menni és bízni, vagy
beszőni a rettegést minden pislantás mögé: hinni
nézni: szaglászni, ízlelni: szeretve lenni és
kék égboltba merülve elsuttogni minden csillámvágyat.
távoli ablakok szikráiba sandítok, fura
fejfájás: a túl erős elképzelés okozta:
majdnem-orrvérzés: ahogyan átrepülnék a másikba,
csak, hogy megértsem: minél mélyebben: belsőségek
csendek és morajok, a szavak és érzések kavargó
gólyái, szemekből kihajtogatott visszafele-origami
feladva önmagát, otthagyva saját lelkét:
csak néhány percre is: hátha van olyan csoda,
ahol a másik szívévében pumpálva: egy pillanatra
ugyanolyan ritmussal, néhányat dobbanni tudna.
No comments:
Post a Comment