képek, betűk

A kvantumszámítógépek és a gépi tanulás, neurális hálók összefonódása nem új dolog, még jóval az első működő kvantumszámítógép előtt megtörténtek az első kísérletek ezeken a területeken.
A témát felkaroló, legelső kutató Elizabeth Behrman volt, aki a 90-es években a Wichita State University-n tanított, ő kezdete el a kvantumszámítógépek és a mesterséges intelligencia összeboronálását, különösen a neurális hálókra koncentrálva.
A kvantumszámítástechnika és a mesterséges intelligencia kutatásról tegnap jelent meg egy jó összefoglaló cikk a Quantamagazine-on "Job One for Quantum Computers: Boost Artificial Intelligence" címmel, érdemes elolvasni.

A cikk csak a szakmai dolgokat boncolgatja, ha valaki fantasztikus irodalmat keres talán nem lesz túl érdekes.
Én már régóta úgy gondolom, hogy semmi értelme ma már önmagunkról, mint biológiai lényekről abban a formában gondolkodni ahogyan eddig tettük. Elég ha csak az űrutazást nézem (kicsit lejjeb, leírom majd, hogy miért pont az űrutazást és miért nem a levesfőzét vagy a hegymászást). A makrotestek és az űrhajózás, az űrtechnológia, a túlélés és az űrben és hasonló témakörök mindegyike teljesen primitív és idejétmúlt módon van kezelve mind a közgondolkodásban, mind a szórakoztatóiparban, mind a scifi irodalomban. Mint biolgóiai lények soha nem fogunk tudni űrutazni ugyanis, egyszerűen alkalmatlanok vagyunk rá, sem a sugárzásokat, sem a súlytalanságot, sem a sebességet nem viselnénk el, nem beszélve a rövid életünkről, a vágyainkról és a reprodukciós képességeink állította korlátokról. Minden olyan technológia ma alapozódik meg, amelyek végül megszabadítanak bennünket a testünk okozta korlátoktól és néhány millió atomnyi nagyságú, szinte korlátlan élettel és idővel rendelkező lényekké alakítanak bennünket. Az is ember lesz. Az evolúció új lépcsőfoka, amit mi hozunk létre, vagy mi lépjük meg. Ebben semmi ezoterika, semmi misztika, semmi scifi nincs, egyszerűen ez a fejlődés egyetlen lehetséges iránya, ugyanis minden más módszer, ami arra irányul, vagy és illetve azt próbálja elérni, hogy az űrutazás a mélyűr felé a jelenlegi emberi testünkkel megtörténhessen teljesen hiábavaló. Még a Mars elérése is fájdalmas, emberfeletti kihívás és a mai napig nem tudott megvalósulni, a távolabbi célpontok elérése pedig egyszerűen embertkínzó vállalkozás lenne, hiszen csak maga a kozmikus sugárzás megölhetne bennüneket, rákot okozna a testünkben, nem beszélve a többi borzalmas dologról: akár a magány miatti megőrülésről, az idő múlása okozta pánikról, a biológiai szükségleteinkről és még sorolhatnám. És a sebességet mint akadályt - mármint az utazási sebességet és a gyorsulást még nem is említettem, az emberi test soha nem bírná ki ha például a fénysebesség negyedére gyorsítanák fel.

Tudom, hogy őrültségnek tűnik mindez, de csak azért, mert jelenleg a kulturáink és a saját én-tudtaunk az emberi lényt, önmagunkat úgy definálja és úgy tartalmazza az önmagunkról, mint lényről alkotott képet, mint azt a jelenlegi biológiai lényt aki a jelenben vagyunk, ezt tartjuk "embernek" a négy végtaggal, törzzsel, fejjel, az érzékszereveinkkel és a többivel, de ez megváltozik, minden csak kultúra kérdése, teljesen felesleges erről az embereket győzködni és teljesen hiábavaló belemenni bármiféle vitába azzal kapcsolatban, hogy az emberi létformánknak milyennek kell lennie, mert úgyis olyan lesz mint amilyenné a technológia és a szükségszerűség teszi. És, hogy az űrutazás miért kritikus ebből a szempontból? Mert sokan vágynak oda és oda csak úgy lehet eljutni hatékonyan ha átalakulunk.

Ez ma még távolinak tűnik, talán néhány évtized, de inkább kevesebb, nem szeretek jósolgatni, nem tudom az időpontot, de abban biztos vagyok, hogy az első olyan működő kvantumszámítógép amelyik kikerül a valós társadalmi térbe és "rászabadulnak" a programozók és a kutatók és az üzletemberek, ugyanakkora robbanást fog okozni a fejlődésben mint amilyet az open-source, személyi szémítógépek és az ipari forradalom együtt okoztak, szinte minden amit ma ismerünk, az időjárás előrejelzésétől kezdve az orvosláson át a saját létformánkig teljesen át fog alakulni.

Elég volt a témából ennyi, vonatjegyet kell vennem, muszáj meglátogatnom C.-t mert nagyon hiányzik, péntek este hazaugrok Manchesterbe, bár nálam a "haza" szó jelentése teljesen bizonytalan, amikor használom mindig összezavarodok tőle, mert fogalmam sincs, hogy hol van nekem a "haza".

Kíváncsi vagyok, hogy ma vajon milyen lesz g.-vel, jó lenne nem vitatkozni, de mivel úgyis visszahúzódik ezért úgyis ugyanaz lesz mint eddig, nincsenek illúzióim.