Pilinszky János: Én Jézusom (1977)
Radnóti Miklós levele a sződligeti gyűjtőtáborból, 1944. május 24.
„Drága Életem, ma volt a szemle, most már végleges, öt század, köztük a mienk is Szerbiába
megy, Borba vagy Boryba, nem tudom, mi a neve, rézbányába. (…) Teljesen apatikus
vagyok, csak azt tudom, hogy szeretnék még élni veled és dolgozni.”
Radnóti Miklós
RAZGLEDNICÁK
1
Bulgáriából vastag, vad ágyuszó gurul,
a hegygerincre dobban, majd tétováz s lehull;
torlódik ember, állat, szekér és gondolat,
az út nyerítve hőköl, sörényes ég szalad.
Te állandó vagy bennem e mozgó zürzavarban,
tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan
s némán, akár az angyal, ha pusztulást csodál,
vagy korhadt fának odván temetkező bogár.
1944. augusztus 30. A hegyek közt
2
Kilenc kilométerre innen égnek
a kazlak és a házak,
s a rétek szélein megülve némán
riadt pórok pipáznak.
Itt még vizet fodroz a tóra lépő
apró pásztorleány
s felhőt iszik a vízre ráhajolva
a fodros birkanyáj.
Cservenka, 1944. október 6.
3
Az ökrök száján véres nyál csorog,
az emberek mind véreset vizelnek,
a század bűzös, vad csomókban áll.
Fölöttünk fú a förtelmes halál.
Mohács, 1944. október 24.
4
Mellézuhantam, átfordult a teste
s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. - Így végzed hát te is, -
súgtam magamnak, - csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem. -
Der springt noch auf, - hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen.
Szentkirályszabadja, 1944. október 31.
1944-ben mi magyarok közel félmillió magyar zsidó nemzettársunkat küldtük Auschwitzba. Nem más tette ezt, hanem a mi, utána beültünk a házaikba, elvettük az életterüket és a mai napig fel sem fogjuk igazán, hogy mit is tettek az őseink. Béke poraikra. Itt szeretnék megemlékezni a 1944-1945-ben elkövetett nyilas terror áldozatairól is.
Idézet a Társadalmi Kutatóközpont honlapjáról:
"A fővárosi nyilas terror csak nyomokban emlékeztetett a német haláltáborok futószalag-népirtására vagy a Horthy-adminisztráció pusztítóan hatékony bürokratikus erőfeszítéseire, amelynek eredményeként 1944 nyarán százával gördültek át a zsidókkal telezsúfolt marhavagonok a birkenaui „Halálkapun”. Többé-kevésbé találomra szervezett razziák, kaotikus kivégzések, érthetetlen megfontolások alapján előbb letartóztatott, majd elengedett áldozatok jellemezték a budapesti nyilas hatalomgyakorlást. Az extrém kegyetlenség viszont állandó jelenségnek tűnik. Sok áldozat holtteste a Törvényszéki Orvostani Intézetbe került, amelynek egyik munkatársa így emlékezett: „A lehető legkevesebb van olyan, akit csak úgy egyszerűen lelőttek, a legtöbbet szörnyűséges módon meggyötörték. A legtöbb hosszan szenvedett s az arcuk rémes torzulásából arra lehet következtetni, hogy szenvedésük irtóztató volt. A szétlőtt agyvelő és szívlövés igen kevés, ellenben annál több szenvedés nyujtó kegyetlen nyom. Specialitásuk volt a szemkilövés, a nyúzás, kibelezés, a végtagrombolás." (forrás)
Én nem írok túl sokat erről. Inkább Márai Sándor idézettel fejezem be. Márainál senki nem látta élesebben a korát, ő volt az egyetlen magyar közgondolkodó aki kíméletlen őszinteséggel nézte a megszokott önsajnálós, minden felelősség alól kibújó, hazug közbeszédünket.
Egyedül ő írta le kíméletlen őszinteséggel az oroszokhoz való viszonyunkat is, Márain kívül senki nem tette fel a kérdést akkoriban sem és ma sem - amikor a szovjet megszállás szóba kerül, hogy vajon mit is kerestünk mi a Szovejtunió területén? Miért is jöttek az oroszok? Mit is csináltunk mi a Donnál (ahová az én dédapámat is belelőtték a szovjet csapatok)? Nos, igen. Megtámadtuk őket... Mi támadtuk meg őket. Mi üzentünk nekik hadat és a mai napig mi érezzük magunkat áldozatnak. Természetesen ez nem menti fel a szovjet csapatok bűntetteit, sem Sztálint, a dolgok együtt igazak, a háború borzalmai egymás mellett párhuzamosan történnek, minden halott áldozat, de nincsen kollektív hősi póz, meg kollektív bűn és bűnhődés...egyedi sorsok kusza és szövevényes párhuzamos valóságai számítanak csupán.
És a zsidó honfitársaink legyilkolását és kirablását is másra kennénk. A németekre fognánk mindent, magunkat áldozatnak beállítva, pedig ez hazugság, a zsidó és roma nemzettársaink haláltáborokba küldését is mi tettük, a mi kultúránk egy borzalmas, bestiális rémtette volt a magyarországi holokauszt. Szóval, kussolok és helyettem Márai Sándor:
"Az oroszok olyanok, amilyenek, semmit nem ígértek nekünk, semmit nem akartak tőlünk, mi üzentünk hadat nekik, s most a fegyver jogán érkeztek hozzánk, legyőzött országba, mely jogcím nélkül megtámadta hazájukat. Nem illethetjük őket szemrehányással."
"Nem igaz, hogy a nyilasok a főbűnösök. A nyilasok csak következménye mindannak, amit ez a társadalom az elmúlt 25 évben elkövetett, hogy műveltség, erkölcs és tehetség nélkül érvényesülhessen. A nyilas horda éppen olyan bűnös, mint az a magyar vezető réteg, mely az alkotmányosság palástja alatt Horthy 25 évében szemérmetlenül fűtött, buzdított mindenfajta reakciót. Ez a társadalom ilyen, egyszerűen nem háríthatja el a felelősséget. Most szívesen odadobják koncnak a nyilasokat, hogy meneküljenek. De ilyen olcsón nem menekülnek."
"Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a “jobboldaliság” címkéjével ismert különös valamit, a tudatot, hogy ő, mint “keresztény magyar ember” előjogokkal élhet a világban, egyszerűen azért, mert “keresztény magyar úriember”, joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem “keresztény magyar” vagy “úriember”, tartani a markát, s a keresztény magyar markába baksist kérni az államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidóbirtokot, potya nyaralást a Galyatetőn, kivételezést az élet minden vonatkozásában. Mert ez volt a jobboldaliság minden értelme. S ez a fajta nem tanul. Aki elmúlt 30 éves, és ebben a szellemben, légkörben nevelkedett, reménytelen. Talán megalkuszik fogvicsorgatva, s mert önző és gyáva: bizonyára hajlong majd az új rend előtt, de szíve mélyén visszasírja a “jobboldali, keresztény, nemzeti” világot, amelyen belül olyan szépen lehetett zsidó vagyont rabolni, versenytársakat legyilkolni, és aladárkodni a nagyvállalatokban képzettség és hozzáértés nélkül.
Ez a fajta soha nem változik meg.”
Márai Sándor naplója (1945)
A holokauszt és a népirtás nem csak a zsidósághoz kapcsolódik.
Szeretnék megemlékezni a roma nemzettársainkról is, a roma holokauszt borzalmairól, amit porajmos-nak nevezünk. Több százezer romát semmisítettek meg Európa szerte a nácik.
Szeretnék megemlékezni az örmény népirtásról is, amit a törökök követtek el.
Szeretnék megemlékezni a meleg embertársainkról, akiket Auschwitzba küldtek.
Szeretnék megemlékezni a fogyatékkal élő embertársainkról, akiket Németországban a háború előtt és alatt is szisztematikusan semmisített meg a náci rendszer.
Szeretnék megemlékezni a Jehova Tanúi-ról akiket szintén tömegesen gyilkoltak meg és próbáltak elpusztítani a nácik.
És mérhetetlenül szomorú, hogy ahogyan azt a 1990-es években, a jugoszlávia szétesésekor kitört háborúban láthattuk: semmiből nem tanultunk, a népirtás a jelenben is megtörténhet és meg is történik, mi emberek bármikor és bárhol képesek vagyunk bestiális gonoszságok elkövetésére.
És emiatt szeretnék megemlékezni a srebrenicai mészárlás áldozatairól, ami 1995-ben történt és ahol a mészárlás során a szerb csapatok 8700 bosnyák férfit gyilkoltak meg.
Szeretnék megemlékezni a ruandai népirtásról, ami a ruandaiak százezreinek szervezett legyilkolása volt 1994-ben.
Ami pedig bennünket magyarokat illet (bár én már nem tartom magam annak, de ettől történelmileg még odatartozok ha akarom ha nem)...nem kell a múltat sem szebbé, sem rosszabbá tenni. Az ősök bűneivel jobb szembesülni, a szembesülés lenne a valódi nagyság és erő. A hazudozás, történelemhamisítés és a mások folyamatos okolása: szánalmas.
Minden korban voltak kivételek, mindig voltak kevesek, akik a nehéz időkben is jó emberek maradtak, nekünk is vannak hőseink, példul Apor Vilmos, Sztehlo Gábor, Kolonits Ilona - ők nem féltek embernek maradni és emberéletek ezreit mentették meg, mindenütt vannak ilyen emberek is. Csak ők a fontosak, ők a példa, inkább a halál mintsem az ember mások életének a tönkretételében részt vállaljon.
Én ateista vagyok, így csak annyit írok, hogy béke a poraikra és az erőszak ellen mindig ki kell nyitni a szánkat és meg kell akadályozni.
No comments:
Post a Comment