képek, betűk

Ez a blog lassan tíz éves és eredetileg nem is tudom mi volt a célja, még Budapesten kezdtem írni, azután Manchesterből írtam, most Londonból fogom, volt egy előzménye ennek, amit sajnos töröltem, ma már bánom, azt valamikor 2005 környékén kezdtem el, csak mielőtt eljöttem Budapestről kitöröltem, mert túlságosan személyes volt és inkább csak versek voltak benne, meg saját szövegek, bár végül is valamennyire ebből is ugyanolyan lett, pedig eredetileg csak szikár jegyzeteket akartam írni képzőművészekről, szigorúan magamnak, ahol vissza tudom követni, hogy kiktől, milyen munkákat néztem meg. De azután inkább valamilyen fura keveréke lett a személyes blognak, meg a képzőművéseztről szóló blognak, meg néha egy-egy vers is felkerült. Nem tudom minek írtam ezt le.

Összecsomagoltam mindent, majdnem két órát szöszmötöltem a cuccokkal, mert busszal megyek és korlátozott a rendelkezésre álló hely, közben V.vel megint összevesztem, mert nem képes békén hagyni, addig piszkált, amíg vissza nem szóltam, pedig földöntúli türelmem volt ma reggel.

G. végre írt, nyugalom van, elaldut szegény, még mindig beteg, én álmosm nyűgös...legszívesebben aludnék.

a lényeg, hogy a képzőművészet az egyik legnagyszerűbb dolog a világon


Ez az utolsó bejegyzésem Manchesterből.

Válogattam össze néhány képet.

Legyen mindenkinek jó!

Aztán este majd írok.

Peter Doig, Man Dressed As Bat (Night), Oil, distemper on linen (2008)

Peter Doig, Orange Sunshine, 1995

Kicsit félek, mert kezdetben csak egy szobám lesz és elszoktam már ettől. De szép új minden és London legbelvárosabb belvárosában van, a Big Ben kb. öt percre van onnan. Betartom amit ígértem, minden hétvégén múzeumtúra, kiállítástúra, galériatúra és nekiállok írni és rajzolni és egész nap meg kemény munka mert a hétköznapi szakmámat is szeretem, Londonban sok konferencia is van...aztán 2-3 hónap múlva új lakásba költözés, legalább két szoba és nyugalom. Csak jó lenne nem egyedül lakni, illetve nem fizikailag egyedül, hanem teljesen különálló albréletben, valakivel együtt, vele és egy normális életet kezdeni, virágokkal és tervekkel...g. múltkor azt írta, hogy ő szeretné ha írnék és rajzolnék, mert szerinte tehetséges vagyok...nagyon jól esett. Az orchideámat nem tudtam elvinni, ő most itt marad, féltettem őt, hideg van és busszal megyek, majd jövök érte, két hét múlva, de a hűtőmágnesek jonnek.

Michaël Borremans, “The Promise V”, 2016, Oil on canvas

Érdekes lesz majdnem kilenc év után Észak-Angliából délre költözni.

Még egy órám van az indulásig a buszmegállóra, már nem is gondolkodok semmin, csak hagyom, hogy sodorjon a szél.

Lehúnyt szemmel elképzelem, ahogyan lehúnyt szemmel ülök a buszon és nézem a tájat, ami unalmas: mert mi lehet izgalmas Birmingham felé az autópályán?

Michael Borremans, Man with Bonnet, Oil on canvas, 2006

Michael Borremans az egyik legjobb képzőművész akit ismerek, az a fajta, aki nem ad ki fércmunkát a kezéből és nem a technikai, hanem a tartalmi részre gondoltam.

Tegnap elbúcsúztam Manchestertől. Végigsétltam a Tib Streeten és a Market Streenten. Mosolyogva néztem a tipikus manchesteri fiatalokat, meg hallgattam az akcentust amit annyira megszoktam.

A manchesteri péntek esték őrült mocska nem fog hiányozni és a sok labour sem. De a Beermoth igen, ahogyan East Didsbury is - ahol már két éven nem voltam.

Egy kicsit idevalósi vagyok, ahogyan egy kicsit budapesti maradtam, meg szlovákiai magyar is, egy kicsit minden, apró cafatok maradnak bennem mindenből.

És talán ezek a cafatok tesznek azzá engem és másokat is azzá amik. Az adott időpillanatban.

Azt hiszem egy kicsit boldog vagyok, nem nagyon, de a szomorúság mögött valami kezd éledezni.

Már csak az hiányzik, hogy g.-ben legyek, ő egy konyhapulton én pedig előtte és átölelem, tartom a tenyeremmel a tarkóját, a szemébe nézve, félrehúzott bugyi mellett élvezve, mélyen csókolózva. Csendesen. Vagy hangosan. Ahogy tetszik.

Szerénytelen vágyak? Csak nekem vannak ilyenek? Egy év szex-szünet után...megesik, hogy az ember fantáziál? Vagy csak én merem beismenri őket? Mosoly mindenkinek.

Őrület!

Nah, szia Manchester! Szia V., légy boldog! Ég veled C.! Mentem.