Van egy művész, úgy hívják David Huggins, Londonban született, mániákusan hiszi, hogy őt elrabolták az űrlények és ezt újra és újra megfesti, azt képzeli, hogy nyolc éves korában elrabolták az űrlények és a szüzességét is egy űrnővel létesített szexuális kapcsolat során, 17 éves korában veszítette el. És azt is állítja, hogy vannak közös gyerekeik és az űrlények engedélyt adtak neki arra, hogy lefesse őket és emiatt bátran festi a különféle festményeket róluk. Egy Brad Abrahams nevű filmrendező egyszer véletlenül hallott David Huggins-al egy interjút és annyira megtetszett neki a mániákusan hazudozó és tévképzetekben élő ember története, hogy filmet is forgatott róla. Igazából a történetből engem az érdekelt leginkább, hogy milyen kevés elegendő a hírnévhez és az ember gyakorlatilag bármit képzeleghet, bármit hazudozhat: művészetként tálalva tán még maga a hazudozó is meggyógyul kicsit és a terápiás oldala a művészetnek talán ilyen esetekben valóban hasznos lehet.
 |
| David Huggins, Watching the Earth |
 |
| David Huggins, The First Time, |
Negyed nyolc lesz lassan, megvárom amíg a mosogatógép kimos, utána összekucorodok az ágyamban és alszok, veszek be egy altatót, hogy jó mélyen aludjak, nem akarok tudni semmiről, csak minél csendesebb legyen minden.
Gyerekkoromban volt egyszer egy borzalmas élményem, egy éjjel a dédanyámnál aludtam a kiskonyhában és arra ébredtem fel, hogy valaki a sötétben az ágyam mellett áll. Nem mertem megmozdulni sem, olyan görcsösen nem mertem mozdulni, hogy teljesen beleizzadtam az ágyneműbe, levegőt venni is alig mertem, nem tudtam mi történik, akkor én is azt hittem, hogy űrlények voltak körülöttem és engem néztek, de természetesen csak rémálom volt, mindenkinek van hasonló élménye, csak valaki elkezd róla hazudozni. Én is mesélhetném azt, hogy űrlények állták körül az ágyamat és mostanra, az évekkel később, már egyre inkább kiszínezve a történetet, akármit hozzászőhetnék.
Isaac Ilyich Levitan gyönyörű tájképeit nézegetem éppen, őt a klasszikus orosz festők közé sorolják, a tájképei helyenként már-már hiperrealizmus korai előfutárainak tűnnek. Levitan Litvániában, Kybartai-ban született 1860-ban és nagyon fiataln, negyven évesen halt meg.
 |
| Isaac Levita, Forest lake, 1895 |
 |
| Isaac Levitan, Water lilies, 1895 |
Kíváncsi lennék G. mit szólt volna ha megkérem a kezét, gyakran gondoltam erre, milyen szánalmas vagyok, hogy még egy nőt sem tudok megtartani. Mosolygok magamban, pedig ez volt a tervem eredetileg, bármennyire is abszurdnak tűnik, főleg tőlem. És főleg egy ilyen sodródás után. Milyen gyönyörű lehetett volna egy teljesen atipikus, őrült, bolond menyasszonyi ruhában, ami mondjuk nem is fehér, hanem színes, vagy mondjuk nővékeruha, vagy latex. Mosolygok. És valami vad zenére. Kisétálok és veszek magamnak valami édességet, nem bírok aludni és holnap még vendégségbe is menjek...amihez őszintén szólva semmi kedvem nincs.
No comments:
Post a Comment