Az ő utcaképei sokak szerint nem illeszkednek a "street art" keretei közé, teljesen másféle megközelítéseket alkalmaz, viszont végsősoron mégis a publikus tereken lévő felületeket használja az üzenetei megjelenítésére.
Ahol dolgozik inkább valamiféle műterem, a kész munkáit lefotózza, gyakran a kép mellé helyez külső tárgyakat, például egy bevásárlókosarat, vagy külső segítséget vesz igénybe, meghív egy performert, mutatvány-szerűvé teszi a képeket, szellemeskedik vagy másokkal kooperálva az ő instrukciói alapján készítenek közösen egy képet.
A legutóbbi falfestményei minimalisták, egy kicsit talán ezoterikusak is, nem tudom, hogy ez-e a jó fogalom rájuk. A környék, ahol ezeket a falfestményeket csinálta eléggé veszélyes és többször megtámadták őt a helyi bandák, gondolom nem értették, hogy mi folyik a környékükön, végül testőröket kellett alkalmaznia.
 |
| Robin Rhode, Stone Flag |
 |
| Robin Rhode, Fountain, 2014 |
 |
| Robin Rhode, Impossible Staircase, 2016 |
 |
| Robin Rhode, Blackness blooms, 2012-13 |
Nekem ez a fajta szellemeskedős, közhelyes, színpadias művészet soha nem felelt meg, mivel nem értem, hogy miért jó ez. Például egy fűnyírót tologatni egy olyan minimalista falrajz előtt ami úgy néz ki megfelelően beállítva, mintha a fűnyíróból előjövő fűforgács lenne.
A street art és ez a fajta ötvözése a performansszal számomra közhelyes és unalmas, nem tudom értékelni, mivel "szellemeskedő". És a mesterkélt szellemeskedés bennem mindig olyasmi érzést kelt mint amikor valamit túlfeszítenek és már nem jó: pont az veszik el ami a cél volt. A szellemes dolgok szerintem ritkán és "átszellemült" állapotban készülnek és amikor a szellemeskedés öncélúvá válik az egyszerűen számomra nem értékelhető.
A legutóbbi, minimalista falfestményei talán kitörni látszanak a mutatványsokodás keretei közül és vannak köztük egészen érettek is, amelyeket értékelhetőbbnek gondolok.
 |
| Robin Rhode, Lute of Pythagorus, 2017 (detail) |
Lassan reggel lesz, éjjel egykor ébredtem. Hétközép.
Egyre jobban idegesít a túlfogyasztás és az egész borzalom ami körbevesz, az ész nélküli, parttalan cinikusság.
Vágül is, ha van a művészetnek valamiféle értelme, akkor az ennek a felfejtése lenne és most pont azon gondolkodok, hogy ideje lenne egy olyan projektbe kezdeni, amivel tényleg lehetne valamit elérni. Persze, ez csak vicc volt: az esélye annak, hogy a művészettel bármit el lehet érni nulla.
Talán az irodalommal még igen.
De ebben sem vagyok biztos.
Most szükségem lenne G. szemeire és a csendjére.
No comments:
Post a Comment