A doppelgänger-ról röviden annyit, hogy végül is egyszerűen annyit jelent, hogy "hasonmás", olyan hasonmás, aki külsőben teljesen ugyanúgy néz ki mint egy másik ember. Ez sokakban valamiféle misztikus érzést kelt és emiatt mindenféle mendemonda, kitaláció, ezoterikus élmény, ördögi dolog és egyéb, az emberi képzeletből létrejött történet kötődik ahhoz ha egy embernek van hasonmása. Ugyanakkor arra is használják amikor valaki önmagt látja péládul egy tükörben, ablaküvegben megkettőződve, vagy csak úgy akárhol. Ez a misztikus értelmezési faktor eléggé gyakori ezzel a fogalommal kapcsolatban. A mai korban a doppelgänger fogalmát mindenfélére használják, arra is ha valaki egy másik ember próbál utánozni, vagy ha például odaáll egy híres festmény mellé és olyan pózt, olyan arcot vág, vagy egy kicsit hasonlít a képen szereplő alakhoz, akkor ezt doppelgänger-nak nevezik.
Hediger próbbálta pontosan definálni angolul a német nyelvből származó doppelgänger-t és ő "kettős-sétáló" nak nevezte, olyan érzés mintha kettő lenne belőled és veled lenne a másik belőled és ketten lennétek.
De a pszichiátriban is használják például a skizofréna és az epilepszia néhány tünete okozhat olyan érzést, mintha valaki megkettőződne és olyan hallucinációk is ismertek, hogy valaki kívülről látja önmagát.
Az angol nyelvben a doppelgänger-t elsősorban az olyan hasonmás jelenségekre használják, amiben van valamilyen paranormális, ezoterikus történet. Ugyanúgy ahogyan az alter ego-nak is doppelgänger-nak nagyon sok értelmezése van a mitológiától a vallűsi őrületeken át a szépirodalmig. Péládul az egyiptomi vallásban Ka egy ilyen kettős-személy típusú lélek definíció, de ehhez hasonló a skandináv mitológiában a vardøger is.
A történelemben sok ismert ember hallucinációiban szerepel a doppelgänger jelenség, sokan sokfélét képzelegtek és ezeket természetesen valóságosnak írták le és mint az lenni szokott, mindig voltak olyanok, akik ezekre rezegtek és kollektív hallucináció formájában ők is látni vélték, hogy valaki megkettőződött. Például Goethe-nek is volt ilyen élménye, amit a "Dichtung und Wahrheit" című önéletrajzában le is írt. Az egyik leghíresebb ilyen doppelgänger-ról szóló leírást az USA volt elnöke Abraham Lincoln szolgáltatta, aki egy iszonyatosan fárasztó választási kampányon volt túl és a hosszú munkanap után hazaérve, leült a szobájában és a tükörbe pillantva kettő arcot látott. Lincoln fogékony volt az miszticizmusra és az ezoterikára, nyilván képzelgett, de a leírása tökéletesen visszaadja azt az élményszerű és teljes átéléssel valósnak hitt élményszerű szóhasználatot, amit az arra fogékonyak szoktak doppelgänger-el kapcsoaltban használni.
A képzőművészeten belül a doppelgänger csak úgy jelen van, nem olyan jelentős és nem is annyira érdekes mint amennyire gondolná az ember, de azért szép számmal akadnak munkák amelyek ezt a témát boncolgatják. A népművészetben is.
 |
| Ez egy eléggé ijesztő fotó, Diane Arbus látható rajta munka közben, ahogyan épp doppelgänger ikreket fotóz |
Ez a kép a halála előtt egy évvel készült Diane Arbus-ról, aki amellett, hogy az egyik legjelentősebb fotóművész, az én személyes kedvencem is.
A következő művész akit idejegyzetelnék Cornelia Hediger fotóművész, ő két egész sorozatot szentelt a témának Doppelgänger és Doppelgänger II. címmel.
 |
| Cornelia Hediger, Doppelgänger II |
 |
| Cornelia Hediger, Doppelgänger II |
 |
| Cornelia Hediger, Doppelgänger |
 |
| Doppelgänger, Ismeretlen alkotó munkája |
A doppelgänger szerintem nem túl izgalmas jelenség, mármint én nem látok benne túl sok érdekeset - egy egyszerű pszichológiai jelenség és mese, de mégis... ez egy tipikusan olyan dolog ami valami miatt az emberek többségének a fantáziáját megmozgatja. Mint a bohócok, zsonglőrök, cirkusz, vagy az efféle sok szarság. A Google-nak például van egy olyan alkalmazása, amivel bárki lefotózhatja magát és az app megkeresi a művészeti alkotások közt, hogy kire hasonlít a legkinkább és, hogy hány százalékban, majd az így elkészült fotót az erre fogékony emberek kiposztolhatják az ismerőseiknek és ez bennük valamiféle örömérzetet kelt.
Szóval ez a jelenség népszerű és populáris, bár az értelmezési tartománya eléggé sokrétű és sokszor szerintem rosszul is használják.
Megiszom a kávémat, utána indulok a szokásos vasárnapi városnézős sétámra, ha jól látom nem esik az eső, ágyneműt kell vennem, meg ilyen apróságokat. Szeretném ha G. idejönne és újra ölelnénk egymást és megismernénk egymást, de hogy hogyan...bírjam őt rá erre, arról fogalmam sincs.
No comments:
Post a Comment