képek, betűk

Reggelbagoly, túl sokat aludtam, túl békésen. Olyasmit álmodtam amit már régen, teljes történeteket, nem vagyok benne biztos, hogy értem, de ébredés után azonnal felidzétem, így emlékszek mindenre

Az egész álom egy tengeren haladó városban játszódott, ahol minden világosbarna fából készült, színes volt az álmom, iszonyú mélyen szerelmes voltam egy lányba, aki szintén belém, de nekem nem voltak gazdag rokonaim így máshoz adták. Az egész távol-keleten játszódott, talán Vietnamban, vagy Kambodzsában, végig kellett ülnöm hosszú családi ebédeket, ahol éreztem végig, hogy a lány végig rám bámul és közben ott ült a családja közt a férjelöltje mellett, a lány arcát soha nem láttam, csak tudtam végig, hogy nagyon szeret. Volt olyan jelenet, hogy a hajó legfelső része egy nyilvános fürdőszobába vezetett, ahol egyszer a zuhanyzóból kilépve hirtelen sötét lett, elment az áram és a lány ott termett a sötétben és megcsókolt és kérte, hogy simogassam a melleit és mikor visszajött az áram már nem volt ott, azután horgásztam a fedélzeten, de bambuszbottal, olyannal amivel gyerekkoromban horgásztunk a nagyszüleimnél, a fedélzet fura volt, olyan volt mint egy ház beépített terasza, volt teteje és elöl meg víz, oldalt meg a hajóskapitány állt, nem láttam, de tudtam, hogy ott van és mikor el kellett mennem wc-re, megkértem, hogy figyeljen a horgászbotomra, de mire visszajöttem azt mondta, hogy a botomat behúzta valami nagy hal a vízbe és nem tudott, olyan gyorsan odafutni, hogy elkapja, de megtalálta a földön a mobiltelefonomat, amit át is nyújtott, ez egy olyan telefon volt amit évekkel ezelőtt kidobtam, de előtte csavarhúzóval tönkretettem a memóriáját, nehogy valaki ki tudjon belőle olvasni valamit, de most mégis működött és a lány üzent rajta valamit, de nem bírtam elolvasni, utána hirtelen az esküvőjén voltam. Ott ültem vele és az újdonsült férjével szemben, a földön ültünk, előttük egy japán, vagy kínai stílusban festett triptychon volt szétnyitva, rajtuk mindenféle alakok és egy nagy piros korong és végig kellett néznem az egész ceremóniát, ahogyan férjhez megy, utána hirtelen a gyerekkoromban voltam és egy kutya volt velem, nagyon közel, nagyon szerettük egymást, együtt sétáltunk a nádasban, éjjelente együtt aludtunk és végig iszonyúan szomorú voltam, a kutyát valójában soha nem láttam, csak tudtam, hogy ott van velem és ez is színes volt, mert a nádas teljesen zöld volt és egyszer mikor aludtunk a földön, arra ébredtem, hogy ilyen csokiszerű, sűrű masszában fekszek, amiről nem tudtam milyen, olyan volt mint a barnaszósz, a kutya beszélt hozzám, hogy menjek vele, mert talált egy hullát és elindultam, mindenütt ragacsos barnaszósz-szerű ragacs volt rajtam és arra a hídra jutottam, amiről gyerekként horgászni szoktunk és ott álltak a szüleim, a nagyanyám (az aki már nem él, az anyám anyja) világoslila kosztümben volt, olyan amilyen tényleg volt neki, de nem láttak engem, elsétáltam mellettük, rám se néztek és a kutya odavitt a nádas szélére és széthúzta a nádast és én feküdtem ott gyerekként meghalva és mindenki azt nézte a hídról, nem láttam az arcomat, de felismertem magam az ujjaimról és a nadrágról és ott is mindenütt ugyanaz a ragacs volt.

És valahol itt ébredtem fel.

Annyira nem volt vidám álom, végig mély szomorúságot éreztem és ezt magammal is hoztam a valóságba.

Fura lett ettől az álomtól minden, úgy érzem most magam mint gyerekkoromban, mintha otthon, Ekecsen ücsörögnék a gyerekszobámban, rajzolni, festeni próbálgatnék és ezek mellett meg a kicsi, szürke ZX Spectrum számítógépemen programoznék ami egy fekete-fehér tévére volt rákötve, mitsem tudva a világról a saját fura underground kultúrámat létrehozva, úgy, hogy senkivel nem voltam kapcsolatban, amit azután apám tombolva lerombolt amikor csak tudott, bosszúból minden falat telefestettem a padlótól a mennyezetig. Azután ebből lettek a fura ruháim és bakancsaim, amiket melósoktól szereztem be, és mindengyiket befestettem mindenféle színűre, a gatyáimat kivágtam és piros foltokat raktam rá belülről, teleraktam maga piercing-el, az elsőt 1993-ban raktam be, rögtön az orromat fúrtuk át, egy rózsaszín kupakú injekcióstűvel szúrta át I. az orrcimpámat, amit karikába hajlítottam és bennehagytam, utána két hét múlva lecseréltem egy ezüst karikára, utána átszúrtam mindenemet a szemöldökömtől a köldökömön át a fülcimpámig, már akkor is sokat tornáztam, ugyanúgy mint ma és akkor lettem vega is, egyik-napról a másikra. Akkor, az utolsó hónapokban, amikor még náluk laktam már nem bántott apám, mert egyszer kiabélva megmondtam neki, hogy ha még egyszer megüt, akkor visszaadom és beszart, azután néhány hét múlva az érettségi környékén el is költöztem otthonról, vagy valami ilyesmi, rég volt. Fura. Nah, elég volt ennyi a múltból.