Gottfried Helnwein The Child című munkája erről szól, a gyerekek elleni erőszakról. A The Child a megértéséhez fontos megemlíteni azt, hogy a gyerekek elleni brutalitás mennyire ősi, gondolok itt például az "Ártatlanok lemészárlása" című keresztény történetre, amit magyarul "Aprószentek"-nek fordítottak, ez az a bibliai hagyomány amelyben Heródes Jézus születése után lemészároltatta két év alatti fiúgyermekeket Betlehemben. És amire a megemlékezést néhány napja, december 28.án tartja a katolikus egyház. Ez egy bibliai történet, teljesen mindegy, hogy valós-e vagy sem, hiszen a történelemben a gyerekek elleni erőszak mindig jelen volt. De nem kell visszamennünk a múltba...a jelen ennél sokkal tragikusabb...
Az UNCIEF ezévi jelentése (a jelentés itt olvasható) alapján 2017-ben a gyerekek helyzete a világon borzalmasabb mint valaha, el tudja ezt valaki képzelni, illetve helyesebben: miért? A 21. században...gyerekeket adnak-vesznek, erőszakolnak, házasítanak meg, csak néhány példa a jelentésből:
A Közép Afrikai Köztársaságban gyerekeket erőszakoltak meg napi szinten, raboltak el, és adták el katonának.
Kelet-Ukrajában 220 ezer gyerek van kitéve a háború okozta veszélynek, péládul a taposóaknáknak és egyéb robbanószerkezeteknek, amelyeket a konfliktus hagy maga után.
Az iszlamista Boko Haram minimum 135 gyereket kényszerített öngyilkos merényletre Nigériában és Kamerunban – ez majdnem ötször annyi, mint tavaly.
Afganisztánban több mint 700 gyereket öltek meg 2017 első kilenc hónapjában.
Kongóban, 2017-ben körülbelül 850 000 gyereket érint a napi szintű erőszak, hontalanul, éhezve bolyonganak, az őket befogadó menhelyeket katonák támadják, gyerekekt erőszakolnak, lőnek le, kínoznak meg.
2017-ben a rohingya népcsoport több százezer tagját űzték el vagy ölték meg Myanmarban, közöttük rengeteg a gyerek.
És ebben nincs benne a nők és férfiak: a felnőttek elleni erőszak és a listám nem teljes, mert nem volt erőm lefordítani.
 |
| Gottfried Helnwein, "Head of a Child" in the State Russian Museum, St. Petersburg (forrás) |
Ezért fontosak Gottfried Helnwein gyerekekről szóló munkái. A gyerekek elleni árulásunk mementója, az emberi civilizációnk végső csődje. Gottfried Helnwein egyik központi témája a gyerekek elleni erőszak és a háború, van még egy sorozata aminek a "Disasters of War" a címe, ezt 2007-ben készítette és Francisco Goya egyik legfontosabb művének állít emléket, amelyiknek a címe ugyanaz: "The Disasters of War", csakhogy Gottfried Helnwein munkáin gyerekek vannak, míg Goya valós háborús élményeit örökítette meg a sorozatban, amikor tanúja volt a 1808-ban a "Dos de Mayo" lázadásnak, ami a francia megszállók ellen történt Madridban és ez vérengzéshez és végül a peninsular háborúhoz vezetett.
 |
| Gottfried Helnwein, The Disasters of War 3, mixed media (oil and acrylic on canvas), 2007, 200 x 293 cm (forrás) |
A művészetnek mindenről őszintén kellene beszélnie, ez az egyik lényegi része a művészetnek, manipuláció nélkül, szépítés nélkül. Az őszinteség nem realizmus, a realizmus nem őszinteség: lásd szocialista realizmus. Az őszinteség lehet egyetlen gyerekrajz is, egyetlen girbe-görbe vonal, egy stilizált madár: akármi.
A családon belüli erőszak a mi kultúránkban sajnos nagyon erősen jelen van, a gyerekverés még mindig elfogadott az "egy atyai pofon helyreteszi", "csapj rá a seggére", "egy pofon a hisztisnek" szintű agresszív ostobaságok még ma is hétköznapiak és a szülők manapság is gyártják a következő generációs frusztrált, sérült lelkű, komolyabb esetben agresszív és érzéketlen utódokat pusztán azzal, hogy a gyerekeiket testileg és lelkileg bántják. Ebben a támakörben kötelező olvasmány Tóth Olga, Erőszak a családban című munkája, amely itt elolvasható. Eszerint a családi erőszak a mai napig nem kellően kutatott, nem csak Magyarországon, de például nyugaton sem. Nagy-Britanniában szerintem hasonló problémák vannak, nem ritka, hogy látok egyértelműen bántalmazott nőt például bevásárolni, monoklival a szeme alatt. A tanulmány egyik legfelkavaróbb része:
"Igazán megdöbbentő adat, hogy a gyerekkori szexuális zaklatás és a verés a családban milyen szorosan együtt jár. Azoknak a nőknek a 30%-a, akiket otthon rendszeresen vertek átélt szexuális zaklatást is (a nem vertek között ez az arány 7%). A gyerekkorban szexuálisan molesztáltak 30%-a emlékszik vissza arra, hogy szülei nagyon megverték. Az egész mintában a halmozott gyerekkori erőszakot átéltek aránya „csak” 2% körül van, de ezt az arányt a felnőtt női népességre vetítve kb. 80 ezer ilyen áldozattal számolhatunk."
Kevés a hasonló kutatás. A kevesek egyike az Ausztráliában, 1996-ban és 200-ben készült átfogó kutatás, amelyet Angela Taft, Lyn Watson és Christina Lee készítettek és publikáltak "The Australian Longitudinal Study on Women’s Health" címmel.
Sajnos, a művészet se dicsekedhet túl sok eredménnyel ezen a téren, a Gottfried Helnwein-hez hasonló, őszinte és céltudatos művészi kutatás és feltárás nagyon kevés, míg a feminista művészet jelentős, a gyerekek elnyomásával és bántalmazásával alig foglalkozik valaki. Valamennyire tabu ez még mindig, ami borzalmas, hiszen eleve majdnem lehetetlenné teszi ennek a témának a feldolgozását.
Vajon hány száz, vagy ezer gyereket bánthatnak ebben a pillanatban is?
Nagyon rosszakat álmodtam, az egyik álmomban V.-vel sétáltam üzletbe és elkezdte számlálni, hogy milyen ronda a fejbőröm, azt mondta piros foltok vannak rajta, biztosan rühes vagyok, menjek orvoshoz azonnal és közben ujjal mutogatott a fejemre, néha hozzá is ért. Utána volt egy másik álmom abban G.vel álmodtam, beszéltünk és azt magyarázta, hogy válaszolt arra, mikor azt írtam neki, hogy "szeretem", és hogy "csak keressem meg, ott kell lennie a válasznak" én meg csak lapoztam fel le a szövegben és sehol nem találtam, borzalmas volt.
A kisszobában aludtam a földön, össze vagyok törve, tegnap G.-vel csúnyán összevesztem, olyasmikkel vádol ami nem igaz, soha egészen tegnapig nem gondoltam őt anyagiasnak, meg se fordult ilyesmi a fejemben, pont az ellenkezőjét gondoltam róla, de kicsit fura volt, hogy ha valakinek megemlíted, hogy új életet kezdenél vele, akkor semmi valós érdeklődés jelét nem mutatja, nem is érdekli, ellenben megjegyez valami olyasmit, hogy "az nem lesz könnyű ha az exednek adtál mindent". Ebből mire lehetne gondolni? Arra, hogy érdeklem, vagy, hogy érdekli őt egy új élet velem? Nem hinném. Azt már értem, hogy valószínűleg túlérzékeny voltam és félreértettem őt, egyáltalán nem anyagiasságból írta.
Teljesen mindegy, már úgysem számít, megmérgezte a kapcsolatunkat ez az egész, ő rólam gondol rosszakat én meg hiába kérek bocsánatot már. Engem tesz meg bűnbaknak mindenért (nyilván sokszor jogosan, hiszen egy barom vagyok), de ő maga semmit nem oszt meg velem soha, nem tudom, hogy szándékosan nem érti-e, vagy nem akarja érteni, vagy csak szimplán leszar. Még arra se válaszol, hogy ha ennyire nem érdeklem, akkor miért nem írja le egyszerűen, hogy hagyjam békén. Nem értem, de nem baj, nincs már erőm. Én még soha nem szerettem ennyire senkit, odaadtam volna neki a teljes életemet, nekem a pénz és az egzisztencia majd kemény munkával újra megteremtődik, mivel olyan munkám van, amiből futja rá, és sokat fogok dolgozni érte, ezért is vállaltam be ezt a nagy váltást, nem vagyok hülye, tudom a lehetőségeimet, egy egyszerű történetet akartam vele, amiben van egy anya, apa és néhány gyerek...munka, iskola, meseolvasás, otthon, rohanás, szeretet. De nem kell. Jó. Ha valakinek elmesélném, hogy hónapok óta élek úgy, hogy szerelmes vagyok valakibe, aki lassan két hónapja még annyira se méltat, hogy beszéljünk, vagy leírja, hogy otthon van, vagy leírjon bármit is...és ha emiatt kikészülök, és hülyeséget írok, akkor megint én vagyok a rossz...akkor a térdüket csapkodva kinevetnének. De nekem már ez is mindegy, teljesen elfogyott minden energiám, hetekig próbálkoztam őt visszakapni, de teljes kudarcot vallottam. Ez nyilván az én hibám, minden az én hibám: megszoktam. Ennek már úgyis lőttek, ő magában már rég ellökött teljesen.
C. ma nem akart menni sétálni.
Elindulok munkába.
Még 6 nap itt.
No comments:
Post a Comment