képek, betűk

az izlandi:::képzőművészet (---: 3  kicsi és nyitott, mint az a sziget ott, két éve jártam náluk: kedves hely, ilyen-olyan emberekkel, mint mindenütt, akadnak jók, rosszabbak, rosszak és jobbak, meg hangulatok és holdbéli táj, ahol sétálni lehet, megpihenni is, de csak nyáron, télen sincs túl hideg, de a metsző szél még máricus végén is fájt: : : volt olyan hely, ahová nem tudtam elgyalogolni, mert megfájdult menet közben a fülem az erős, hideg szél miatt. ó, ha lehetne közösen kirándulni: gyerekekkel együtt, például egy család, akkor csak északra: Izland annyira gyerekbarát, hogy az elképesztő, mindenütt bármit lehet gyerekekkel betervezni, túrázást, sátorozást, éttermezést, akármit. Mondjuk ez itt Nagy-Britanniában is így van, a családokban átlagosan három gyerek van, minimum, de a több gyerek se ritka, a kollégáim legtöbbjének már van gyerekük és nem csak ebben a cégben, mindenütt így volt ahol eddig dolgoztam. Azt hiszem emiatt is kattogok ennyit, iszonyúan kezdek családra vágyni és fogalmam sincs, hogy hogyan érjem el és egyre kétségbeesettebb vagyok.
Izlandon az tetszett legjobban, hogy teljesen ignorálják az időjárás aktuális állapotát, (hasonlóan az összes északi országhoz), Izlandon például az a szokás, hogy a gyerekek kint alszanak a ház előtt a babakocsiban, alaposan bebugyolálva. A közbiztonság gyakorlatilag tökéletes, így semmi okuk az aggodalomra. Ennek egyébként nem valamiféle perverz okai vannak, egyszerűen régebben Izlandon a házak belső terének a levegője egészségtelen volt, példéul a tuberkulózis, na és a rossz szellőzés miatt, emiatt kezdték el a gyerekeket a ház előtt elaltatni és ma már természetesen ez csak hagyomány, praktikus okai nincsenek, a házak minősége tökéletes.


Gabríela Friðriksdóttir, ő a kedvenc izlandi képzőművészem

Gabríela Friðriksdóttir, Crepusculum - 2011

Gabríela Friðriksdóttir, Drawings - 2002 to 2004

Ólöf Nordal

ólöf nordal white ravens. 1996. plaster

értékelni valakit messziről, érezni, hogy valami nincs rendben, hogyan tudnám megkérdezni, hogy mi történik, nem merem, mert mi lesz ha visszautasít és nem írja le...az fájna, valamiben bátor vagyok, valamiben félős.

a tárgyiasult félelem, egy rémálomban élek, de a fényre vágynék, egy kicsit kimenni a napra és nézni az életet, nem mindig csak a borzalmas homályt, ahová sodródtunk.


mindig mindenre emlékszek, ma felidéztem az összes beszélgetésünkget g.vel, júniusból, júliusból és augusztusból. ott élek azóta is, oda kapaszkodnék vissza. hát nem érzi? nem. az ott olyan tökéletes volt, amit egyszerűen nem tudok szavakkal leírni. mi a faszt csináltam én...? hogy tudtam ezt így elrontani? emlékszek, ahogyan rohantam munkába minden reggel, hogy vele lehessek, szebbek voltak a reggelek, még azt is fel tudom idézni ahogyan séta közben legépelem, hogy hány perc múlva hívom, utána kávéfőzés, végigsétáltam a sok üres iroda, asztal, szék között a konyháig, majd izgatott hívás, hogy végre halljam azt a "Szia"-t ami a legcsilingelőbb a világon. és azután csak beszéd, soha egyetlen percnyi üresjárat, unalom, vagy akármi, néha kisebb veszekedés. és ebédidőben újra. elmúlt. és ha beszarok az erőlködéstől, akkor se tudom visszajavítani. emlékszek ha esett az eső, akkor elmentem oldalra és leültem egy kis betonkockára, később az új, még félkész tárgyalók közt sétálgattam, minden szavunkra emlékszek. a legjobb volt az amikor kamerával beszéltünk, de ott már kezdtem hisztizni az exem miatt akkoriban és ott basztam el mindent és megszakadt és utána rémálom lett minden és miattam. és ez fáj a leginkább. szerintem mi még a wc-zési szokásainkban is egyformák lennénk ha beszélünk róla...biztosan kiderült volna, hogy ugyanúgy csináljuk. szinte mindenben egyformák vagyunk, kivéve a zárkozottságot és a vadságot, és a hűvösséget, meg a forróságot. és pontosan emiatt tudom, hogy ő soha nem volt anyagias, pont ellenkezőleg...

meghívtam T.-t, R.-t és O.-t ebédelni, azért irom így mert dehonesztáló lenne a "T.-t és családját" kifejezés a többiek számára, mindenki fontos, mindenki egyenrangú, egy gyerek nem bír kisebb értékkel, vagy joggal mint a szülő: az emberek néha elkövetik azt a borzalmat, hogy kimondják azt a mondatod, hogy "majd ha lesz saját kereseted, akkor.." mennyit hallgattam én ezt...egy gyereknek minden ilyen mondat megragad a fejében és egyre elkeserdettebben felnőtté akar válni, hogy legyen saját autoritása, befolyási zónája, ahol ő dönthet és ez borzalmas. T. lebetegedett, fáj a torka, legyűrték őt a brit vírusok. szegény. remélem gyorsan elmúlik néki és meggyógyul a torka. mi a szülő? szerintem egy Segítő. azért van, hogy az új lényt, a jövevényt segítse, mindenben, nincs más szerepe: mindig segítenie kell, okosan, a maximum amit tehet, hogy apró trükkökkel abba az irányba próbál fejlődést elérni ami szerinte fontos és a gyereket is érdekli, az első három év lehet a legkritikusabb: ott dől el minden. egyetlen kis erőszak, helytelen kiablás, büntetés: örökre tönkretehet mindent.


anna hallin izlandi művész vízfestményei is érdekesek

anna hallin, SOFT PLUMBING,
pencil drawing (series of 18 drawings)

Jón Sæmundur Auðarson képeit néztem még meg, eléggé közönségesek, jézusportrék, halálfejek, expresszionista stílusban, keverve rockzenével. üres, nagyon középszerű.


Tumi Magnússon főleg installációkat készít, például villanykapcsolókról, ablak előtt álló autókról. Nem tehetek róla, de nem keltette fel az érdeklődésemet. Link.

Nagyon sok izlandi képzőművész van, de a színvonal sajnos ingadozó, a legtöbb munka amit találtam sajnos a számomra értékelhetetlen volt, de további kutakodást kell még csinálnom, mert ez így egészen silány volt és szerintem nagyon sokan kimaradtak.

T.ék kettőre jönnek az irodaház elé, átviszem őket a Bundobust nevű indiai, vega étterembe, ahol nagyon jól főznek, de attól félek, hogy a két lány túl finnyás lesz ehhez a helyhez, rettegek velük étterembe menni, mert T.t leszámítva sajnos képtelenek bármiféle újdonság befogadására, illetve csak nagyon korlátozott formában. g. vajon mit csinálhat....fogalma sincs arról, hogy ez őrjít meg, hogy nem tudok róla semmit. próbálom elképzelni...most otthon marad? megy vissza? hol van? mit tervez? benne lehetnék a tervében? á, faszom. deszar minden.