![]() |
| Fernand Léger, Les Loisirs-Hommage à Louis David, 1948 - 1949 |
Csend lett szombat reggelre, odakint szép idő van, London kellemes éghajlatú, Manchesterhez képest örök-tavasz.
![]() |
| Fernand Léger, La Partie de campagne (Deuxième état), 1953. |
Én soha nem kedveltem Léger munkáit, vagy csak nem értem.
Szmorúság és fájdalom.
G. teljesen ignorál napok óta, kizárólag általános dolgokat írt, valójában semmit, emiatt tegnap írtam neki, hogy "Ignorálsz engem." erre visszakérdezett, hogy "Mi?" Utána megint ignorált.
Napok óta kérdezgetem mindenféléről és egyetlen kérdésemre sem válaszol. Képzeld el, hogy valakivel beszélgetsz és nem mond semmit. Soha. Hónapok óta. "Mit csináltál ma?" Nincs válasz. "Mi a terved mára?" Nincs válasz. "Hova mész ma?" Nincs válasz. "Meglátogatnál?" Nincs válasz. Napokon át. Írtam neki egy hosszú emailt egy hete. Válasz? Semmi. Még csak annyi se, hogy "." semmi, egyszerűen ignorál. Teljesen ignorál, egyszerűen nem szeret. Semennyire. Én azt hittem, hogy ő is szeret, csak a hülyeségem miatt fél, de tévedtem egyszerűen nem szeret, mert ilyet az ember nem csinál azzal akit szeret. És én ezt eddig nem értettem. Én végig, még a legnehezebb időszakokban is azt gondoltam, hogy szeret engem, de nem. Ez borzalmas érzés. És én...vele akrtam családot, meg mindent. Istenem micsoda barom vagyok...hogy lehetek ennnyire vakon szerelmes, hogy észre se veszem, hogy viszonzatlan minden dolog amit érzek és gondolok.


No comments:
Post a Comment