képek, betűk

Lisette Model 1934-ben kezdett fotózni, teljesen spontán, egy párizsi látogatás során kölcsönkérte a nővére fényképezőgépét amikor a Promenade des Anglais-ra ment és készített néhány városi fényképet, amelyek annyira jól sikerültek, hogy 1935-ben a Regards nevű lap néhányat közölt is belőlük. Itt szeretett bele a fotózásba és kezdett el vele komolyabban foglalkozni, az alap dolgokra Olga nevű testvére tanította meg.

Lisette Model Elise Amelie Felicie Stern néven született az Osztrák–Magyar Monarchiában, ide többször visszatért, a férjét, az orosz származású képzőművészt Evsa Model-t is itt ismerte meg, míg végül a nácik hatalomra kerülése után az USA-ba emigráltak. Lisette Model élete végéig tanított és a leghírsebb tanítványa az én egyik kedvenc fotóművészem Diane Arbus volt, akiről már egy csomószor írtam ebben a blogban, de Larry Fink, John Gossage vagy Charles Pratt szintén az ő tanítványai voltak. Amerikában is voltak konfliktusai, mert voltak kapcsolatai a kommunista mozgalmakkal és emiatt az FBI többször is kihallgatta. Lisette Model egész életében a csúnyának gondolt embereket fényképezte, unta azokat a dolgokat amelyeket a közvélekedés szépnek titulált.

Most csak annyira van erőm, hogy keresek tőle néhány jó fotót és beillesztem őket ide. A férjének, Evsa Model-nek is jó képei vannak, méltatlanul alig ismert, pedig az absztrakt munkái nagyon érdekesek szerintem.

Lisette Model, Man Sleeping Near the Seine, Paris

Lisette Model, "Shadows, Woman with Handbag,",
1940-41

Lisette Model, "Metropole Cafe, New York City,",
ca. 1946

Álmos volnék, vagyok, leszek, nincs csend, bekapcsoltam a mosogatógépet, hogy legyen még több háttérzaj a világban, egy kis vízzubogás, a szomorúságnak ezen a fokán már úgyis teljesen mindegy mi történik a hangokkal.
Jó itthon, felhúztam a fűtést és nézegetem a fotókat amiket mindjért berakok ide. Teljes a nyugalom a csend mélyén.

Az ágynemű színes csíkjai a nyakamra tekeredve folytogatnak, már rágondolni se merek, hogy volt egyszer valaki, akivel együtt nevettem és gondolat-keringőztem és csókolóztam, sétáltam és mostanra annyira meggyűlölt, hogy már válaszra sem méltat.

Most már megértettem, hogy ez végleges, de még sokáig fájni fog. Mit csinálhat az én kis sünikém, hol lehet most, összegömbölyödve, elképzelni sem tudom, odabújnék hozzá és kérném a bocsánatát, de már nem lehet. Most már elfogadtam én is, hogy ez végleges és lassan belenyugszok. Még kicsit reménykedek, azután szép csendben hagyom őt, remélem, hogy egyszer majd megbocsát és boldog lesz és megvalósít minden álmot amit mi nem tudtunk, főleg a családot, az esti mesélést, utána a titkos összebújást és a hétvégi kóstolgatásos bevásrlást, meg hogy néha elmenjünk együtt valahova egy jót táncolni és megbolondulni, együtt.

Lisette Model, NICE, ON THE BEACH,
PROMENADE DES ANGLAIS Estate stamp,
1934

Lisette Model, LOWER EAST SIDE, OLD WOMAN
READING NEWSPAPER Estate stamp, 1939-1945

Ahogy ígértem, Evsa Model-től is jegyzetelek ide néhány képet. Ő 1900-ban született Oroszországban, később Bécsben élt. Sajnos alig tudtam róla információkat összegyűjteni, amit nehezen értek, hiszen bár nem zseniálisak a képei, de nem is rosszak, nem teljesen kiforrott a technikája - mármint mintha kicsit kapkodott volna, de valami fura gyerekes bájuk, keverve nagy színfelületekkel és gyerekrajszerű ábrázolással. Nekem tetszik az őszinte egyszerűsége.

Evsa Model, SANS TITRE, 1942-1960

Evsa Model, PAINTING 35, 1960

Elbújok én is, csukott szemmel belegondolok és átélek. Még kicsit reménykedek, azután elfogadom a valóságot, mert már eljátszottam minden esélyemet.

Holnap végre csütörtök, pénteken este dagasztok lángost, mert megígértem a lakótársamnak, hogy sütök neki lángost meg csinálok neki hozzá vegetariánus bablevest, rég nem főztem már, pedig nagyon szeretek, de lassan már semmi nem érdekel, mert...hagyjuk. Oszt aludjunk.